BIARRITZ BORVACSORA – Légli Ottó boraival

LÉGLI OTTÓ boraira komponált borvacsora volt a Biarritz Étteremben, s Ambrus Lajos író barátommal, hivatalosak voltunk mi is. A békebeli lipótvárosi hangulatot, a közönséget, a “stammgasztok” éttermet felemelő és jó hírét közvetítő szerepét éppen a Biarritz kapcsán emlegettem már többször is. A Biarritz még akkor akkor kelt életre, amikor a polgári Magyarország, és annak mára legendává érlelődött kávéházi világa is élt. A Biarritz-Ház történetét, személyes élményei alapján is, legátfogóbban Bächer

Iván írta meg, megemlékezve a Házban született Berkes Gyuláról, a Biarritz 1995-től kezdődő legújabb-kori történetének főszereplőjéről is. Légli Ottó az Év borásza (bortermelőja) is volt, és nagyra becsült balatoni borait kezdettől kedvelem. A Biarritz és Légli együtt jó párosítás és a borász láthatóan jól is érezte magát a többségében ismerősként üdvözölt vendégek körében. Ez a képes beszámoló megpróbálja illusztrálni a vacsora hangulatát, még ha az ízeit kevéssé is sikerülhet.

Légli Ottó borvacsora a Biarritz Étteremben

Egy vacsora képei

  • Blanc 2011
  • Kanálon: grapefruit lime zselével

Grapefruit, lime zselével

  • Lugas 2011
  • Lazachab, egres velutéval

Lazachab, egres velutéval

A Légli Ottó Lugas nevű kiváló borának esthez kötődő története, hogy a borának nevet kereső borászt éppen Ambrus Lajos Magyar Nemzetben megjelenő “Lugas” című rovatának neve, a lugas ragadta meg. A bornak neve legyen, hát, Lugas, és lett. A keresztapa ilyenformán nem más, mint Ambrus Lajos író barátom, a blog állandó vendégszerzője.

Ambrus Lajos író kezében Légli Ottó "Lugas" nevű bora

  • Jánoshegy Sauvignon Blanc 2011
  • Káposztás derelye vargányagombás tejfellel

Káposztás derelye vargányagombás tejfellel

Berkes Éva és Légli Ottó (Biarritz Étterem)

  • Banyászó Olaszrizling 2011
  • Grillezett vajhal filé őszibarackos rizottóval, mandulás halmártással, parmezán habbal

Grillezett vajhal filé őszibarackos rizottóval, mandulás halmártással, parmezán habbal

  • Landord 2011
  • Zöld-fűszerekben pácolt tanyasi csirkemell filé zöldség tócsnin mogyoró sabayonnal

Zöldfűszerekben

Tresó Gábor (Lavazza), Radvánszky Attila és felesége (Haxen Király Étterem), Légli Ottó

  • Vörös Lugas 2011
  • Confitált borjúnyak francia rakott burgonyával, sütőtök pürével

Konfitált borjúnyak francia rakott burgonyával, sütőtök pürével

  • Gesztenyés Riesling 2009
  • Mézes libamáj fagylalt birsalma konfival

Ambrus Lajos kezében, a tányéron mézes libamáj fagylalt, birsalma konfival

Az utolsó bor Pinot Noir hordó minta 2011 volt. Hozzá remek Paleggio sajt. A vacsora jól sikerült, a hangulat a végére igazán emelkedetté vált. katona György séf és csapata megérdemelte a tapsot.

Katona György séf (Biarritz étterem) és csapata a Légli borvacsora végén

Csíki Sándor♣

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: bor, Bor és étel párosítás, borász, Chef
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

BIARRITZ BORVACSORA – Légli Ottó boraival bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kovács László Imre szerint:

    Kedves Csíki Sándor!

    Örömmel olvasom ezt a honlapot – úgy két-három hetente nézegetem”visszamenőleg”. E cikk kapcsán csak egy apróság, ami régóta zavar, és most itt is felbukkant. “Káposztás derelye vargányagombás tejfellel” – szól az egyik étel neve. Főzőműsorokban élőszóban, receptekben írásban gyakran hallom-olvasom így. Nos, azt hiszem, nem csak “szögediségem” mondatja velem, hogy tejföl annak a becsületes neve. A tejfel szerintem egyfajta finomkodás, esetleg valami “pesties tájszólás”. A tejföl – amennyire én tudom – úgy készül, hogy a beoltott, megalvadt tejet lefölözik (nem lefelezik), tehát a szóban forgó termék az aludttej föle (és nem a fele), voltaképp savanyú tejszín. Lehet, hogy tévedek, mindkét forma elfogadott, és a “mekegő” változat indokolatlanul sérti a fülemet. Talán lehetne Ambrus Lajos barátunk döntőbíró ebben az ügyben, nála kevesen ismerik jobban a magyar nyelvet.
    Üdvözlettel: Kovács László Imre

  2. Csíki Sándor szerint:

    Kedves Kovács László Imre!

    Bár én magam is a tejföl alakot használtam mindig, s használom ma is, a tejfel legalább annyira helyes (vö. zsemle, zsömle, csend, csönd, fel, föl, csepp, csöpp, veder, vödör, vagy a seprű, söprű). A “tejföl” – már csak a tejfölös dobozok egységesítő hatású felirata miatt is – kétségtelenül háttérbe szorítja a “tejfel” alakot , ami ezzel egyre inkább vesztésre áll, és visszaszorulva, tájnyelvi formában őrzi maradék pozícióit, miközben egy, a tejföl alaktól eltérő, másnak hallott hangzással ruházódik fel, amire Ön is utal. Az étel elnevezéseket, amúgy, többnyire változatlan formában veszem át és adom tovább, leszámítva az elírásokat, vagy helyesírási hibákat, amelyeket javítok.

    Üdvözlettel: Csíki Sándor

  3. Kovács László Imre szerint:

    Kedves Csíki Sándor!

    Köszönöm a reagálást, és hogy tovább gördítem a párbeszédet, azzal nem a kötekedés, hanem a szellem tornáztatása a célom. Értem az álláspontját, de továbbra is úgy vélem, hogy a tejföl-tejfel nem tartozik az Ön által hozott példák (zsemle-zsömle stb.) sorába. Utóbbiak számomra valóban ugyanazon értelmes szó kétféle hangalakjának tűnnek, különbözőségük kialakulásának lehet például tájnyelvi alapja. Egyébként ezek mondásakor-írásakor én általában az “őző” változatot használom, csak azért, mert a magyar nyelvben az “e” hang igen gyakori, ez ad a beszédnek egyfajta “mekegő” jelleget, amit jól enyhít az ö-ő-vel való helyettesítés, dallamosabbá téve az elhangzottakat. (Az “őző” változat iránti elfogultságom jöhet hódmezővásárhelyi gyermekkoromból is, ahol aztán igazán “öttem könyeret möggyel…”.)
    Mármost a tejföl-tejfelnél szerintem más a helyzet, mert itt a dolog elkészítésének módja (lefölözés) adja az elnevezést, s ezt soha nem hallottam “lefelezés”-ként mondani (ami nem szépen ugyan, de “elfelezést” jelentene). Így aztán én maradok a “tejföl” alak elkötelezett hívének – de itt nem a szebb hangzás, hanem a jelentés okán. “Kirekesztő” álláspontomat – tisztelvén minden tájnyelvi gazdagságot – az rendítené meg, ha a tejfel valamely tájegységre jellemző, ott hagyományos alakváltozat lenne, de akkor ott a tejet is felezni és nem fölözni szokták. Ilyenről nem tudok, de ennek oka tájékozatlanságom is lehet.

    Végül elnézést, hogy gasztronómiai honlapját mindezzel terheltem. Mentségemre: a nyelv ugyanúgy tradíció is, mint a jó bor és a jó étel, s tartalomból régóta azt látom, hogy mindez Önnek szintén nagyon fontos. Legyen továbbra is sok öröme benne!

    Üdvözlettel:
    Kovács László Imre

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.