A 10 CSAPÁS – A legszörnyűbb ma is pusztít (III.rész)

AZ ÓKORI EGYIPTOM lakosságát – talán két és fél millió embert – az első kilenc csapás során szerencsétlenség, szerencsétlenség után ért. A vizek ihatatlanná váltak, békák, tetvek, legyek lepték el a földet, járvány követett járványt, a termést elpusztította a jégeső, s ami megmarad, azt sáskák falták fel, majd a napot homokvihar sötétítette el és a földet por lepte be. Az első három bibliai csapás a Nílushoz, az éltető vizekhez, a következő három a fertőzött állatokhoz és járványokhoz, az azt követő szörnyűségek,

a jégeső, a sáskajárás, és az ég elsötétülése, az éghez kötődik. Az első hat csapás egymásra következő biológiai, ökológia katasztrófák sorozataként is leírható, a következő három a felmelegedés okozta klímaváltozáshoz, Észak-Afrika és az Arab-félsziget sirokkóhoz hasonló, forró és porral teli helyi szeléhez (khamāsīn) is kapcsolható.

A tizedik, a legszörnyűbb csapás

Jahve (JHVH) kilenc csapása után a emberek már hónapok óta éheznek, majd az utolsó csapás, a tízedik, a legszörnyűbb és legtitokzatosabb, már az elsőszülötteket is megöli.

„És meghal Egyiptom földén minden elsőszülött, a Fáraónak elsőszülöttétől fogva, aki az ő királyi székében űl, a szolgálónak elsőszülöttéig, a ki malmot hajt; a baromnak is minden első fajzása. És nagy jajgatás lesz Égyiptom földén, a melyhez hasonló nem volt és hasonló nem lesz többé.” (Mózes II. 11:5,6)

A tizedik csapás, az elsőszülöttek halála

Schoental (1984) után John Marr és Curtis Malloy (1996) veti fel újra a sáskajárás közvetítette penészgombákkal fertőzött élelmiszer felelősségét az elsőszülöttek halálában. A szerzők, többek között a zöldes-fekete színű Stachybotrys atra gombát gyanítják a Nílus deltájában álló gabonatárolókban raktározott gabona megfertőzésében.

A nem zsidó elsőszülöttek sorsát az élelmiszerek mérgezővé válásával éppen kivételezett társadalmi szerepük pecsételte meg. A betartott szokások és törvény okán, az elsőszülöttek még a szűkös körülmények között is nagyobb, dupla adagot kaptak, így a súlyosan mérgező élelmiszerekből is – balszerencséjükre – éppen ők kapták a többet.

Az utolsó csapás a kézenfekvő és lehetséges magyarázatokon kívül szimbolikus jelentést is hordoz, mivel a jövőt szimbolizáló elsőszülöttek halálával maga a jövő, a fáraó birodalmának jövője is elvész. A Bibliában JHVH (és a monoteizmus) így győzedelmeskedik Egyiptom ősi istenei felett, miközben megszületik az új Izrael is.

Utószó

A hatvanas évek eleje óta eltelt fél évszázadban több száz új gombatoxint (mikotoxint) azonosítottak. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy becslések szerint a világ élelmiszertermelésének mintegy 25-30 százaléka fertőzött mikotoxinokkal. Az élelmiszerveszteség a FAO becslése szerint 1000 milliárd tonnában mérhető. Mindezek következményeként, napjainkban is számos betegség és felderítetlenül maradt halálesetek tízezrei köthetők a penészgombákkal fertőzött élelmiszerek előfordulásához, szerte a világon.

Az EU határán a legnagyobb arányban (56%) a mikotoxinok miatt utasítják el a nyers ömlesztett import árukat

  • A tizedik csapás ma is pusztít, a penészgombák rákkeltő, mérgező toxinjaival naponta találkozhatunk. A probléma a jelenleginél is nagyobb figyelmet követel.

Csíki Sándor♣

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: Egészség a konyhában, Gasztronómia történet, Népszerű tudomány
Kiemelt szavak: , , , , , , , .
Közvetlen link.

A 10 CSAPÁS – A legszörnyűbb ma is pusztít (III.rész) bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Szilvásy Dénes szerint:

    Így igaz! Nagy figyelmet kell fordítani a penészgombákra, de nem szabad elfeledkezni a penicillinről sem, ami szintén e területhez kapcsolódik.
    Ugyancsak meg kell említeni az ehető gombákat is, amelyek éhínségek idején sok emberéletet mentettek meg: “szegénynek kenyere, gazdagnak fűszere”

  2. Sance szerint:

    Milyen szerencse, hogy Mózes viselt dolgait csak jóval az események után írták le, így volt máris sokkal jobban mutatott az istenével a kapcsolata.

  3. Sance szerint:

    Az zsidó törzsek rettenetesen hosszú életű Kr. e. 1020 és Kr. e. 930 közötti “birodalma” és Mózes tevékenysége között kb. 400 év telt el. Még manapság is is elég 20-30 év a történelemhamisításhoz, akkoriban sem lehetett ez sokkal hosszabb idő.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.