SHAKSHUKA – arab, zsidó lecsó tojással

A SHAKSHUKA (másként: shakshouka, chakchouka) olyasféle (vagy olyan) étel, mint a tojásos lecsó, többnyire még őrölt pirospaprikával is fűszerezve, bár ez nem kötelező eleme. Izraelben, ahová a tunéziai zsidók vitték, éppúgy ismert, mint Törökországban, Algériában, vagy Marokkóban. Különösen télen népszerű és komoly vetélytársa lett a falafelnek és hummusnak. Kultétel.

A shakshuka (shakshouka) jelentése a berberek nyelvén “keverék”, héberül hasonló, “összekeveredett”. Sokak szerint leginkább algériai, vagy marokkói eredetű étel, amit magyarázna e két ország Spanyolországhoz,  a paradicsom és paprika Európába érkezésének országához való közelsége is. Spanyolországban egyébként a shakshukába némi fűszeres kolbász, chorizo is kerülhet, ahogy az nálunk sem ritka, ha lecsót készítünk.

Dr.Shakshuka restije (Jaffa, Tel Aviv)

Izraelben a magyar hagyományok emlegetése sem ritka, különösen, ha ebbe az észak-afrikai ételbe pirospaprika is kerül, bár a köménnyel együtt (ez sem ritka az ételben) már erőteljesen marokkói (pied noir) étel lesz belőle, francia felhangokkal, távoli múltban gyökerező hagyományokkal, ahogy az már csak lenni szokott. Fogyasztják reggelire, ebédre, vacsorára, vagyis bármikor.

Dr.Shaksuka restije (Jaffa, Tel Aviv)

A shakshuka a tojást még elfogadó ovo-vegetariánus étel. A kosher konyhában héberül “parve” (jiddisül: pareve), mivel sem hús, sem tejtermék nincs benne, semleges, így aztán hússal, például bárány gombócokkal is, tejtermékkel is együtt fogyasztható.

Hozzávalók

Az eddigiek után a shakshuka (shakshouka, chakchouka, chaqchouqa) hozzávalói már kézenfekvőek: olívaolaj, hagyma, fokhagyma, paprika, paradicsom, tojás és fűszerek ízlés szerinti kombinációban és mennyiségben. Az előforduló fűszerek:  só, őrölt feketebors, őrölt pirospaprika, őrölt kömény, koriander zöldje, petrezselyem zöldje, harissa.

  • Az egyszerű lecsó készítését ismerő számára a feladat ettől kezdődően már ismerős. Olaj, hagyma, fokhagyma, paprika, paradicsom, fűszerek, tojás, ahogy azt az 1949-ben a líbiai Tripoliból Izraelbe érkezett Dr.Shakshouka, polgári nevén Bino Gabso, a bolhapiacon álló restijében, a videó tanúsága szerint is készíti. Pitával, salátával, savanyúsággal (is) fogyasztják.

  • Ez az 1001. írás a blogomon, az ezeregy éjszaka világát és a magyar konyhát egyaránt idéző étellel.

Csíki Sándor♣

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: Arab konyha, nemzetközi konyha, Recept, zsidó konyha
Kiemelt szavak: , , , , , , , .
Közvetlen link.

SHAKSHUKA – arab, zsidó lecsó tojással bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. duende szerint:

    Imádom, isteni finom étel! 🙂

  2. borbély irén szerint:

    Érdekes módon ezen az oldalon fedezem fel ,hogy gyermekkorom kedvenc ételei mind zsidó ételek.(Nagyanyám egy zsidó családnál volt szakácsnő fiatal korában ) mi mindig azt hittük,hogy a nagyi találta ki ezeket a finomságokat 🙂

  3. Csíki Sándor szerint:

    Kedves Irén! A lecsó aztán igazán sokféle. Izraelbe, ahogy mondják, s ahogy írom is, Tunéziából került, de az írásban szereplő Bino Gabso éppenséggel Líbiából jutott Izraelbe. Nálunk a lecsó a 19. század végén a városkörnyéki bolgárkertészek révén kezdett terjedni, elsősorban a nagyobb városokban, majd innen jutott el a falvakba, többek között a városi uraknál főző lányok, asszonyok közvetítésével. A városi polgárság, ahol ez az étel is megjelent, jelentős mértékben volt zsidó polgárság, így aztán a náluk szolgálók a városi polgári konyhát zsidó polgári konyhaként ismerhették meg és vitték tovább a falvakba. Például Kolozsvárról Kibédre, ahogy Önöknél is.

  4. Eszter szerint:

    Szeretem nagyon a lecsót. Élvezetes írás. 🙂

  5. Mackóúr szerint:

    Gratula mind az 1001-hez, szép teljesítmény! Már nem emlékszem a mesére, mi lett Seherezádéval az 1001. után?

  6. duende szerint:

    A mesék közben három szép fiúgyermeket szült a királynak, s evégett kegyelmet kért a szép Seherezádé. A királynak megesett a szíve rajta, mert látta: lelke szép és nemes, fehér, mint a hó. S volt nagy vígadalom-dínom-dánom harminc napon át a városban, senki nem fizetett semmiért, mindent a király állt. S aztán a történetírók lejegyezték Seherezádé történetét. Örömben és boldogságban, békességben éltek, míg el nem jött értük a vidámság megrontója, a kötelékek felbontója. A király pedig hálát adott Allahnak, s Mohamed prófétának, s kérte hogy minden tettünk, s életünk legyen boldog az Ő dicsőségükre.
    Itt a vége.

  7. Mackóúr szerint:

    duende! Személyesen is köszönöm, gondolom az olvasók is megörültek a történetnek! Egyetlen kérdés maradt, az analógia alapján, Házigazdánkra milyen sors vár az 1001 mese után? 😉

  8. duende szerint:

    Mackó Úr! Nagyon szívesen.
    Igen… Én is ezen gondolkodtam… 🙂 Ámbár az is lehet, hogy Ő csak a történetírók egyike a meséből? Mert bár a király archetípusa is erőteljesen megvan benne (ritka adomány manapság), azt nehezen hinném, hogy egy szép nő fejét akarná venni… 🙂 Vagy Ő lenne Seherezádé maga, hiszen ő mesélte az 1001 történetet. Akkor megkegyelmezett az önmagában élő mágusnak… Így hát a benne élő harcos is bölccsé vált, és a szerelmes is tovább élhet.
    Hősünk így elnyerte a teljességet. Kezdődhet egy új kaland. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.