LECSÓ – kicsit másként, ahogy még Hegel is szeretné

A LECSÓRÓL akár azt is gondolhatnánk, hogy mindent tudunk róla. Egyszerű étel, s ha azt akarjuk, hogy lecsó is maradjon, ahogy már az I. világháborút megelőzően is ismerték (tehát korábbról, mint ahogy az általánosan elterjedt), nagyon nagy trükköket nem is érdemes rajta elkövetni. Mindezek ellenére mégis akad egy-kettő, amelyekkel a magyar konyha másutt is többnyire adós marad, és amelyeknek a lehetőségeivel nem élünk kellőképpen.

Ezek olyan egyszerű szempontok, mint az aprítás milyenségének alapanyaghoz és szándékhoz illő sokfélesége és kombinálása, a színek és textúrák változatosságának játékos erősítése és a különböző technikákkal külön-külön készített összetevők elegyítése egyetlen harmonikus egésszé. Ez a lecsó a maga egyszerűségében erre is példát kínál. Semmi bonyolult, vagy korszakalkotó, viszont nagyon hasznos.

LECSÓ – kicsit másként (leírás)

Leírás ez, és nem igazán recept, grammokban számolva, mérve, de a lecsó esetében ez megengedhető, hiszen ismerjük, amiről beszélünk. Nos, a lecsó úgy indul, ahogy szokott. Zsiradékot hevítünk, legyen az olaj, disznózsír, kacsazsír, libazsír, szalonna zsírja (füstölt, vagy nem füstölt), s bár tudom, hogy mindez lényeges kérdés, most mégsem itt nyitnék teret a kommunikációnak, hanem a az aprításnál, ahol a megosztódás újabb lehetősége teremtődik az elfogult hazai készítők között.

Hosszában, vagy keresztben, karikára vágva, imigyen, vagy amúgy, de ezúttal mégsem erről lesz szó, hanem a kettő egységéről, mert születhet egység az eltérőségből is, sőt, ha a méltatlanul feledésbe merülő Hegelre is gondolunk, amit, persze, egy gasztroblogban a legritkábban szoktunk megtenni (leszámítva talán éppen ezt a helyet), igazán csak abból születhet.

Készül a lecsó(zsiradék, hagyma, paprika)

A hagyományos kezdés (zsiradék, finomra  vágott vöröshagyma, karikára vágott lecsópaprika) mellé hosszában vágott zöld, piros és sárga színű, húsoso kaliforniai paprika is kerül. A kaliforniai paprika eltérő vágásmódja tudatos változtatás, érdemes élni vele, mert több, mint formai bűvészkedés.

Készülő lecsó rozmaringgal és mérsékelten paprikázva, paradicsom nélkül

Talán már feltűnt, hogy eddig még nem szerepelt paradicsom a leírásban. Jó megfigyelés, igaz, mivel a paradicsom ezúttal nagyobbrészt másként, külön készül, majd úgy kerül a lecsóba.

  • Kérem az orthodox lecsókészítőket, hogy ezúttal fékezzék magukat, legyenek türelemmel és olvassák, gondolják végig a leírást, s csak ezt követően “ragadjanak tollat” és kommenteljenek.

A lecsóhoz a paradicsom ezúttal külön készül (libazsírban)

A paradicsom egy része a fentiek szerint, serpenyőben készült, más része közvetlenül a paprikához adódott, ahogy az hagyományosan is szokásos (ám ott is ügyelve, hogy ne főzzem túlzottan szét).

  • Sajnos a hazai paradicsomválaszték messze nem  az, amit szívesen látok, s aminek igazából örülnék, ám a koktél- és más apró paradicsomok ezen a helyzeten némiképpen mégis enyhítenek, ezért főzés közben érdemes őket számításba venni, mert új élményekkel ajándékozhatnak meg.

Lecsó - kicsit másként, ahogy Hegel is szeretné

A lecsóhoz a nálam már többedszer előforduló, marhahúsból készülő merguez kolbász került, amely már máskor is szerepelt, ha a lecsó nálam szóba került.

Lecsó: rozmaringgal, kalifoniai paprikávaln koktélparadiocsommal - kicsit másként, ahogy Hegel is szeretné

Az előbbiek szerint készült lecsó messze felülmúlta a várakozásaimat és megmutatta, hogy nem feltétlenül csak a radikális változtatásokban rejlik a másság nagyszerűsége, hanem igen gyakran az apró, mindaddig figyelmen kívül hagyott szempontok szerinti módosításokban. Az előbbi lecsóm erre is példaként szolgál s persze – szerintem – még Hegel is szeretné.

Csíki Sándor♣

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: magyar konyha, Recept
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

LECSÓ – kicsit másként, ahogy még Hegel is szeretné bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. pirospaprika szerint:

    Gondolatébresztő írás.

  2. Szilvásy Dénes szerint:

    Márpedig orthodox lecsó nincs, mert a készítése során felmerült kérdésekre (amikről szólsz is) adható válaszok miatt nem is lehetséges – tipikusan “ahány konyha, annyiféle lecsó”.
    A kreációd valóban alig tér el a szokásostól, de mégis más: A színes paprikák alkalmazása és eltérő módon történő darabolása a látványt fokozzák. A különféle színű apró paradicsomok külön párolása, majd a főzés végén hozzáadása az ételhez azt erdményezheti, hogy az alkatrészek megőrzik sajátos ízüket, nem keverednek egymással, csak az ember szájában.
    A rozmaring használata -ez nálad elég gyakori – 🙂 kissé meglepett, de ismerve ízét és a paradicsomhoz való jó viszonyát biztosan gazdagította az ízeket. Látványnak sem utolsó. (nem lehet véletlen, hogy a Matyó legények rozmaringot tűztek a kalapjuk mellé:)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.