DAL A MÚLTBÓL – örök válságok dala (Illés)

A SÁRGA RÓZSA a szülők, nagyszülők generációjának szimbóluma. A dal pedig afféle himnusz volt. Vérmérséklettől függően sokféle értelmezéssel, de valamennyiben ott lapulhatott az ellenállás szolidan pikáns íze, az összekacsintás izgalma. Meglehet, semmi különös nincs a szövegben, mégis hatott. Nagyszerűsége abban is megmutatkozik, hogy a válság dala ma épp úgy lehet, mint volt évtizedekkel előtt, egy másfajta válságé. Persze lehet, hogy már megkopott, de próbáljuk ki. Kíváncsi vagyok.

Aki nem akar semmi különösebbet látni benne, mint egy dalt, ami a szerelemről és szakításról szól, az nézze kortörténeti dokumentumként, vagy furcsa képződményként. Legalább látja, hogy – egyebek mellett – mire is lelkesedtek hajdani fiatalok, hajdani körülmények között. A szülők és nagyszülők generációi. Úgy se rossz.

  • Miért hagytuk, hogy így legyen? – Illés koncert 1990-ben, a rendszerváltozás idején a Népstadionban.

  • Tényleg, volt valaha is olyan, hogy ne lett volna válság?
  • Te mit gondolsz?

Csíki Sándor♣

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: Történelem, Vélemény
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

DAL A MÚLTBÓL – örök válságok dala (Illés) bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Borbély Irén szerint:

    Régi kedvenc, tényleg ma is aktuális 🙂

  2. Nagy Anna szerint:

    Valóban örök ez a dal, évtizedek teltek el és még mindig “virágok között veled lenni, tudom szép volna… virág sincsen, te sem vagy már… nem ad választ senki sem…” – aktuális és élő szavak!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.