BORKÓSTOLÓ VAKSÖTÉTBEN – kóstoló vakokkal

VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK voltak hivatalosak a Várba, a Szentháromság tér 6. szám alá, ahol a Borfesztivál a Budai Várban 2011 részeként kóstolót rendeztek. Vakok és gyengénlátók, és a Magyar Borok Házának koromsötét pincéjében egytucatnyi borral foglalkozó újságíró kóstolt. A program példamutató. Örömet és új ismereteket hozott a vakoknak, ám mi, látók is új tapasztalatokkal gazdagodtunk, s még el is csodálkozhattunk a kóstoló másságán.

Zilai Zoltán neve már többször is felbukkant ezeken az oldalakon, s persze másutt is. Ő volt az, aki egy Svájcban megtapasztalt borkóstoló emlékét felidézendő, kollégáival megszervezte az eseményt.

A vakokkal és gyengénlátókkal rövid időt töltöttünk, majd ők értő segítővel kóstoltak bort, mi pedig a Magyar Borok Házába mentünk, ahol Zilai Zoltán a borbírálatról beszélt. A pontozáshoz Petrányi Olaszrizling 2009 került kitöltésre. (Zilai Zoltánhoz hasonlóan 82 pontra értékeltem ezt az egyébként általam is többször vásárolt bort.)

Ezt követően a Magyar Borok Házának fénytelen, sötét pincéjében, a korlátba kapaszkodva már egyenként botorkáltunk le, majd a lépcső alján a ránk váró segítő vállára tettük kezünket, és semmit sem látva így vezetett az asztalhoz, ahol a széket kitapogatva, leülhettünk. Az asztalon sajtot, olívabogyót, aszalt gyümölcsöket találhattunk tapogatva, s két borospoharat.

  • A poharakat összekocogtattuk, mire a segítőnk a vaksötétben a poharat elvette, töltött bele, s úgy adta vissza a kezünkbe. Először egy fehér bort töltöttek ki, melyet többségében valamivel gyengébb (jó) pontszámokkal értékeltünk, mint a világosban kóstolt Petrányi bort. (Motoszkált bennem a gyanú, hogy talán újra a Petrányi bor került elő, azonban illatában és ízében is némiképpen másnak éreztem, így aztán nem fogadtam volna rá, s nem is jeleztem, hogy szerintem az ismerős olaszrizlinget kóstoljuk újra, csak immár a sötétben.)
  • A vörös bor valamivel jobb pontszámokat kapott a sötétben végzett értékelésnél, amelyet értő módon, továbbra is Zilai Zoltán vezetett. A szekszárdi borvidéket ugyan felismertem, a fajtát illetően azonban akadt bennem némi bizonytalanság.

Mint kiderült a fehérbor valóban a világosban is kóstolt Petrányi olaszrizling volt, azonban sötétben valamivel kevesebb pontot kapott, mint világosban. A vörösbor egy 2007-es szekszárdi kékfrankos volt. S, hogy mi is a tanulság? Megtapasztaltuk, hogy milyen az, amikor nem látunk, s megtapasztaltuk, hogy milyen az, amikor teljes sötétségben kóstolunk.

A sötétben kóstolás – eredeti szándéka szerint – a borkóstolásban döntő szerepet betöltő szaglás és ízlelés élesedését jelent(het)i azzal, hogy a külvilágról látással szerzett, túlnyomó hatású ingerek gyakorlatilag elmaradnak, a látás okozta “zaj” eltűnik.

Egy divat születése?

Ezzel a sötétben kóstolással divathullám indulhat el Magyarországon, már csak azért is, mert a sötétben kóstolás másutt is népszerűvé kezd válni. A Keresztapa (1972, 1974) és az Apokalipszis most (1980) filmrendezőjeként is ismert Coppola kaliforniai pincészete, a “Francis Ford Coppola Winery” a közelmúltban “Tasting in the Dark” (Kóstolás a sötétben) címmel indított programorozatot. Az augusztusi kóstoló nem is olyan régen volt, s hamarosan már jön a szeptemberi. Hong-Kongban és másutt is divatba jöttek a sötétben zajló kóstolások, amelyekhez persze a kis létszámú csoportok a legalkalmasabbak, mivel a kóstolásnak ez a formája akkor éri el valódi célját, ha a mélyfekete sötétségben sűrű csend uralkodik.

Csíki Sándor♣

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: bor, borász
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.