AZ ELSŐ TABU – Ne edd meg apádat!

A TILTÁST KIFEJEZŐ tabu szót James Cook (1728-1779) angol felfedező valamikor 1777 táján ismertette meg a nyugati világgal. Cook kapitány a polinéziai bennszülöttek között találkozott a kifejezéssel. A tongai nyelvjárásban „tapu”, fidzsi nyelven „tabu” szó jelentése „tiltott”, „nem megengedett”, azonban számos helyet találhatunk, ahol ez a jelentés kiegészül, és a dialektika remek példájaként a „szent” fogalma is ugyanezzel a szóval jelölődik.

Nem kétséges, hogy az étel és az étkezés központi és meghatározó szerepet tölt be életünkben. Éppen ez a központi szerep teszi alkalmassá az ételeket és az étkezéseket arra, hogy a rituálék tökéletes hordozóivá váljanak.

Mindezek miatt az étel és a rítus már a legkorábbi időkben összekapcsolódott, majd a vallások, és általában az ezoterikus rendszerek központi elemévé lett. Ezek az ételekhez kapcsolódó ezoterikus elemek aztán a továbbiakban már megkülönböztető, egyszersmind összetartó bélyegként kezdtek el működni. E megkülönböztető bélyegek hatására szekták, felekezetek, szellemi irányzatok határolódtak el egymástól, s százmilliókat összekötő világvallások jöttek létre. Az ételfogyasztási rítusok, tabuk eltérőségében, másságában emberek százmilliói találták és találják meg az önazonosságukat, amit nagyon sokan akár a mártíromságig is hajlandók vállalni.

Giovanni Bellini, Szent Péter meggyilkolása (olaj, 1509)

Az étkezési tabuk egyik legkorábbi elmélete az osztrák Sigmund Freud (1856-1939) nevéhez kötődik, akinek témába vágó, alig 149 oldalas műve „Totem und Tabu” címmel az első világháború világégésének küszöbén (1913) jelent meg Lipcsében és Bécsben. Freud megborzongató elgondolása szerint a primitív törzsek körében a totemállatok fogyasztásának tilalma az ősi apagyilkosságok eredendő bűnéhez, mi több, az apa elfogyasztásának emlékéhez kötődik. A totemállat tehát nem mást, mint az apát testesíti meg, ezért – általában – tiltott a leölése és elfogyasztása, kivéve az évi egyszeri ceremoniális gyilkosságot és étkezést.

Freud elmélete ugyan meglehetősen bizarr, azonban kétségtelen, hogy a tabuvá nyilvánított, vagy a szent étel motívuma világszerte számos vallásban felbukkan, beleértve napjaink világvallásait is. A zsidó-keresztény kultúrkörben jól ismerten mind az Ó-, mind az Újszövetség számos példát kínál ennek igazolására.

Csíki Sándor♣

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: Antropológia, Gasztronómia történet, nemzetközi konyha, Történelem
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.