A SPENÓT és SÓSKA sokfelé kedvelt főzeléknövény. Amikor Kenyában a mikrobusz sofőrjét arról kérdeztem, hogy melyek a kenyai konyha népszerű ételei és alapanyagai, akkor, legnagyobb meglepetésemre, első helyen a spenótot említette. A felmérés nem volt reprezentatív, s nem is jártam utána, hogy statisztikailag valóban így van-e, ám a mai napig emlékszem a nem várt válaszra. A spenót gyermekkorban több elutasítással találkozik, mint később, s ebben a Popeye című rajzfilm sem ért el áttörést.

A spenót és a sóska népszerű főzeléknövények, azonban nem mindenütt termesztik. A világ számos részén a spenót és sóska szerepét már más növények töltik be. A szerep megmarad, a növény változik. Nézzük meg, hogy miféle növények lépnek másutt a sóska és spenót helyébe.

Sóska és spenót pótlók a nagyvilágban

A spenót kulináris sikerének jele, hogy a spenóttal rokonságban egyáltalán nem álló más leveles főzeléknövények neve gyakorta szintén „spenót” lett. Ilyen a Malabári spenót, vagy Fehér bazella (Basella alba), amely egy afrikai/ázsiai évelő kúszónövény. A trópusokon a spenót szerepét tölti be. Levelei nyálkás textúrájúak és leves éppúgy készül belőle, mint curry, ám sűrítésre is használják.

Az új-zélandi spenót, maori nyelven a kokihi (Tetragonia tetragonioides), Új-Zélandon, Ausztráliában, Japánban, Chilében, Argentínában őshonos. Levelei 3-15 cm hosszúak és a spenóthoz hasonlóan igen magas az oxálsav tartalmuk. Elkészítése is hasonló.

A vízi spenót, kínaiul ong choy (Ipomoea aquatica) a nálunk gyomnövényként ismert aprószulákkal azonos családba tartozik. A kínai és maláj konyhában a legelterjedtebb, de egész Délkelet-Ázsiában népszerű, különösen a szegények körében. A keralai konyhában finomra aprítják, és kókusszal keverve készítik. A hakka konyhában babpasztával keverik, a kantoniban erjesztett tofuval, s számos másféle módon készül.

A nálunk többnyire gyomnövényként ismert libatopfélék (újabban disznóparéjfélék) családjában is több faj akad, amelyet a történelem során Európában is a spenót szerepében fogyasztottak. A francia spenót, vagy angol spenót, más néven laboda (Atriplex hortensis) néven ismert, hajdan általánosan elterjedt főzeléknövény. Már a rómaiak is fogyasztották, a középkorban kiváltképp kedvelték. A laboda spenót helyett termeszthető, és hasonlóképpen készíthető. Háromszor annyi C-vitamint tartalmaz, mint a spenót. A sóskával keverve enyhíti a savanyú ízt. Misztótfalusi Kis Miklós szakácskönyvében (Kolozsvár, 1695) így szól a tejjel, rántással készülő, tojással tálalt laboda receptje:

„Laboda paréj – a labodát szép levelenként szedd, rakd egy fazékba, főzd meg, és a levét leszűrvén vagdald meg, édes téjjel tejjel ereszd fel, főzd meg, rántsd meg a tyukmonyát (tojást), mikor feladod tedd reá, fellyül vajazd meg.”

A jó Henri király (Chenopodium bonus-henricus), Csongrád megyében cigány paréj néven ismert. A növényt falusi veteményeskertekben évszázadokig termesztették. Új hajtásait a tavasz közepétől nyár elejéig lehet vágni és úgy készítik el, mint a spárgát. A növényt ezért a szegény ember spárgájának is nevezik. Háromszög alakú leveleit augusztus végéig gyűjtik és a spenóthoz hasonlóan készítik el. Ma már többnyire vadon előforduló gyomnövény. Sokfelé a virágait is fogyasztják.

Egy másik vad spenót néven nevezett fogyasztható libatopféle a lisztes laboda, fehér libatalp, vagy más néven fehér libaparéj (Chenopodium album). Észak-Indiában széleskörűen termesztik. Leginkább fiatal hajtásait és leveleit használják. Hindi neve bathua. Leveseket, currykat készítenek belőle, de más jellegzetes, főleg pandzsábi ételt is. Nálunk leginkább gyomnövényként fordul elő, akárcsak az előzőek. Magvai magas fehérjetartalmúak. A disznóparéjfélék közé tartozó, az inkák által is fogyasztott dél-amerikai quinoa rokona.

Csíki Sándor♣