A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Külügyminisztériuma és a Lengyel Köztársaság Külügyminisztériuma között az EU Tanácsában betöltött lengyel elnökség alatti magyar bort népszerűsítő együttműködésről 2011. június 20-án Martonyi János magyar és Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter írt alá szándéknyilatkozatot. E szándéknyilatkozat szerint:
“Figyelembe véve a magyar borászat nagymúltú hagyományait, hivatkozással az évszázados lengyel-magyar barátságra, a felek a következőkben állapodnak meg:”
“A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma nyilatkozik arról, hogy térítésmentesen biztosítja a bort az ünnepi vacsorához valamint a munkaebédhez az állam és kormányfők 2011. szeptember 29-30. között tartandó varsói találkozóján (Keleti Partnerség Csúcs).”
és
“A Lengyel Köztársaság Külügyminisztériuma megerősíti azirányú érdeklődését, hogy a lengyel elnökség ideje alatt a 2011 júliusa és decembere között tartandó magas szintű találkozókat kísérő menükben helyet adjon a magyar boroknak.”
Előszó
A gasztronómia diplomáciai szolgálatba állítása a történelem során egyáltalán nem újkeletű fejlemény, és csak üdvözölni lehet, dicsérve mindenki erőfeszítését, aki ezügyben is tett valamit. Bízom benne, hogy a szándéknyilatkozat segíti a hazai borászatot, erősíti barátságunkat és piaci pozícióinkat is. A Varsóba (és Kijevbe) eljuttatott Tokaji szamorodni a legjobb helyekre került, ahová történelmi hagyományaink alapján is csak kerülhetett, miközben ugyanezen hagyományokra alapozva, akad még hely Európában, ahol vélhetőleg szívesen fogadnának hasonló gesztusokat.
Csíki Sándor♣
Tisztelt Csíki Sándor Úr!
a.) Elsősorban gratulálok a szellemes és játékos ötlethez, amely némileg intézményesíti a magyar gasztronómia eredményeit, s egyben vélhetőleg és remélhetőleg segíti a magyar diplomáciát is.
b.) A lapon idézett “Szándéknyilatkozat” idézési módja zavarba ejtően furcsa. Még csak az sem derül ki, milyen terjedelmű (hatályú) ez a nyilatkozat, milyen jogképessége van (időbeli hatálya, garanciák, stb.), s egyáltalán hogyan illeszkedik a nemzetközi – ez esetben szűkebben: a lengyel-magyar – együttműködés rendszerébe.
c.) Hasonlóan esendő némely megfogalmazása is az Ön által csökötten ismertetett szövegnek. Csak egy példa: “… kísérő menükben helyet adjon a magyar boroknak.”
d.) Miért pont (és esetleg, miért csak) a Tokai szamorodniról van szó? Van otthon egy két üveg, rekesz, stb. elfekvő készlete, amit el akar passzolni?
e.) Tisztázatlan, avagy csak Önök által nyilvánosságra nem hozott a borok beszállítói köre, a fajtaválaszték, az évjáratok, a kiszerelés és még sok egyéb más is.
Mindent összevéve számomra az egész egy igen slendriánul és némileg inkorrektül végrehajtott piacbővítési illetve piacszerzési akciónak tűnik valamely hazai bortermelő, forgalmazó cég(-ek) részéről. Az a sanda gyanúm, hogy az akció lényege a diplomáciai anyagi források beszállítói megpumpolása, illetve a reprezentációs költségek egy szeletkéjének kisajátítási kísérlete. S mint ilyen végső-soron mély felháborodással tölt el.
Fontos kijelentenem, hogy ezügyben kizárólag általános magyar állampolgári jogon és alapon, az országunkról folyamatosan alakuló kép féltése okán emelek szót, a borászatban, de általában is az élelmiszeriparban, sem a termelésben, sem a forgalmazásban, az értékesítésben, avagy a diplomáciában semmiféle anyagi érdekeltségem nincsen.
Budapest, 2011. július 4.
Nem szívélyes üdvözlettel:
Székely György
vendéglátóipari technikus,
szociológus
Tisztelt Székely György Úr!
Bizton állíthatom, hogy ha igaza lenne, igazat is adnék Önnek. Most azonban – talán tájékozatlanságból – nincs igaza.
Üdvözlettel: Csíki Sándor
Olvasni kellene a korábbi írásokat és megszünne a tájékozatlanság.
Atti: Ezt hívják túlreagálásnak?
@Eszter: Igen, ezt!
Ezster ez nem túlreagálás, hanem kőkemény alulinformáltság.
Eszter.
Én szerintem csak olvasni kellene – szépen, lassan, tagoltan, értelmezve, megértve, jó indulattal, és akkor ki is derülne, hogy tök felesleges volt megírni azt a dagályos kommentet. Éljen a kezdeményezés! Én örülök neki!
Lilla@ Egyszerűen nem tudja, hogy miről beszél. Valemennyi információ hozzáférhető ha valakit érdekel, csak k nem vette a fáradságot, hogy megnézze, ami sajnálatos. Megkérdezni, hogy miért éppen a szamorodni?! – hát, több, mint vicces, elszomorító. Nagyon örülök a kezdeményezésnek és eredménynek.
Gratulálok!
Lilla: Egyetértek.
Látszik, hogy köze nincs ahhoz, amiről ír, de akkor miért ír?
Mármint Hegedűs úrnak nincs köze.
Péter! Milyen Hegedűs úr? Itt olyan nincs.
Nagyon gáz az első hozzászólás!
Gratulálok az íráshoz és a kügyminisztérium kezdeményezéséhez. Még sok ilyen szándéknyilatkozatot kívánok a magyar borászatnak, minél több országgal.
Nem szoktam komentelni, de most kivételt teszek, hogy gratuláljak. Ezt a szándéknyilatkozatot pedig csak az érti félre, aki félre akarja érteni. Ahogy a hozzászólásokat olvasom, szerencsére nem ez a jellemző, és ez biztató. Mégegyszer szívből gratulálok! Szívélyes üdvözlettel – M.Henriette
„Polak, Węgier, dwa bratanki. I do szabli, i do szklanki. Oba zuchy, oba żwawi. Niech im Pan Bóg błogosławi.” – „Lengyel-magyar két jó barát. Együtt harcol, s issza borát. Vitéz s bátor mindkettője. Áldás szálljon mindkettőre.”
Így talán érthetőbb a gondolatkör, s hogy miről is szól a “szándéknyilatkozat” Okos ötlet, Az EU vezetői még fél évig szippanthaják illatát, nézhetik kristályosságát, sőt kostolhatják ízeit a magyar (a Tokaji) bornak.
XIV lajos – a Napkirály – („Le Roi-Solei”, 1638-1715) a mindannyiunknak oly’ hízelgő „Borok királya, a királyok bora” (“C’est le roi des vins et le vin des rois”) ítéletét kimondta, amit nem szabad felülírni, sem megkérdőjelezni! – Ez a mi kincsünk, s ezt a tényt tudatosítani kell, ahol,csak lehet
A másik oldala az, amit dívák vallanak: (felmentve ezzel az első hozzászólót is) “mindegy,hogy mit írnak rólunk, a lényeg az, hogy hír legyünk”