PETRÁNYI ISTVÁN nem a borairól lett ismert. A legtöbben autókereskedőként találkozhattak a nevével. Az elmúlt egy-két évben felületesen már megismertem a borait, kóstoltam is őket, többek között tavaly ősszel, a Budai Várban. Igazán jó véleményem alakult ki. Jól fogyasztható, szép borok, kedvező ár/érték arányban. Olyanok, amelyeket szívesen töltünk pohárba. A hétvégén aztán Csopakon jártunk, meglátogattuk Petrányi Istvánt. A domboldalon fekvő, a Balatonra csodálatos kilátást nyújtó birtok önmagában is élmény. Rendezett, ápolt környezet, nyitott bejárati kapuval váró házigazda, csodálatos panoráma, jó idő, reményteljesnek ígérkező borkóstoló.

Ezernyi ok az optimizmusra, amit a csodálatos napsütés és az április végi meleg időjárás csak tovább tetéz. Húsvét előtt járunk. Nagyszombat napja van, s az ugyancsak autósként ismertté vált  Sárkány Ferenccel bizakodóan nézünk a nap elébe. Úgy tűnik jó helyre jöttünk.

A csopaki Szitahegyi dűlőn szépen karbantartott Syraz (vagy Syrah) szőlő. A Cabernet sauvigon is egészségesen hajt a négy és félhektáros ültetvényen legidősebbnek számító, erőteljes tízéves tőkéken.

A Petrányi pince (a pince feletti felirat szerint: István Pince) Heimann Ferenc építésztechnikus félreismerhetetlen keze nyomát viseli magán. Aki csak egy Heimann tervezte, építette pincében is járt már Villányban, Szekszárdon, Egerben az tévedhetetlenül felismeri e pincekatedrálisok stílusjegyeit. Szép, ízléses, korszerű pince és technológiai sor. Nem túlméretezett, évi 15-20.000 palack borra, vagy kevéssel többre tervezett, amennyi volt, s vélhetőleg lesz is.

A pincében háromféle olaszrizlinget, reduktívat (2009), reduktív ászokoltat (2009), ötvenéves tőkékről szüretelt szőlőből készített bort (Finale 2008), s Merlot rozét kóstoltunk, majd a szabadban folytattuk, ahol a Cabernet sauvignon 2008, és a Csopaki Derű 2007 nevű, kékfrankos, merlot és cabernet sauvignon házasítás is sorra került.

Petrányi István borai  (Csopak)

Csopak emblematikus területe a Balatoni borrégiónak, s nevét ma már Petrányi István Pincészete is öregbíti. Kellemes, és előzetes várakozásaimnak megfelelő tapasztalatokat szerezhettem. Szerethető, jól fogyasztható kézműves borok ezek. Olyanok, amelyeket baráti beszélgetésekkor, a tó színeváltozásait, a felhők bolyongását, akakváltozásait figyelve fogyasztunk szívesen. A Petrányi borok Csopak lényegéhez visznek közel. E borokról nem a duhaj esték, nótázások jutnak elsőként eszembe, hanem az éjszakába nyűló meghitt beszélgetések, a langymeleg nyári esték, a fények játéka, a tűz pattogása, a távoli kutyaugatás. A régi szerelmeken mélázás rövid percei. Cholnoky Jenő így ír Balaton című művében (Franklin, 1936), megidézve azt a csendes hangulatot, amely a csopaki borok illő fogyasztásához is gyakorta szükségeltetik.

Régente a szőlők közé épített, kis, kezdetleges nyaralók terraszán üldögélve, késő este, vagy éjjel gyakran lehetett hallani az ünnepélyes csendben, hogy a tó hullámai zúgnak, a villa körül pedig a falevél sem mozdul meg. A Balaton felkarolása a 90-es években kezdődött, amikor a M. Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága, id. Lóczy Lajos elnöklésével megkezdte a tó tanulmányozását. Azelőtt bizony egy-egy arácsi vagy csopaki, almádi vagy füredi nyaralóból éjjel nagyon meg lehetett hallani a Balaton zúgását, mert vasút még nem volt, az utakon éjjel kocsik nem jártak, egyáltalában olyan halotti csend volt, hogy az ember idegzete igazán pihenhetett. Az üvegbúrával védett gyertya fényében csak az éjjeli bogarak csapkodása, repkedése zavarta a csendes borozgatás mellett beszélgetők nyugalmát. A tavon szép aranyhidat vert a Hold fénye, lehetett látni, hogy a tó hullámzik, sőt a hullámok zúgva törnek meg a nádasok közt a fürdőzők számára nyitva hagyott partokon. Pedig a nyaraló fa verandája körül a diófa, mandulafa és a fügefa levele meg sem mozdult.

Csíki Sándor♣