LEKVÁROKAT kaptam a közelmúltban. Sokfélét a Beregből. Beregi szilvalekvárt és másokat is. Mindenfélét. A beregi, szatmári szilvalekvár, az ártéri szilvások nálam némiképpen már kultikusnak számítanak, távolinak, s romantikusan archaikusnak is. Valaminek, ami talán már nincs is, és talán soha nem is volt. A befőzés régi foglalatosság, ma már leginkább csak cukorral történik, ám hajdan, s hosszú ideig, a cukor egzotikus, alig előforduló alapanyag volt a paraszti háztartásokban, s az első világháború környékéig elő sem fordult a gyümölcsök tartósítása körül.

Cukor nélküli változatok fordultak elő arrafelé. A cukor legfeljebb, ha a lakodalmakban tombolt, ahol aztán grillázstorta formájában hirdette a gazda módosságát. A szilvalekvárt, tudja még az aszfalton felnőtt városi ember is, rézüstben főzik, egészen besűrűsödésig. Fél, vagy akár egy nap főzés után a nagy mennyiségű besztercei, vagy vörösszilvából harmada, ötöde mennyiségű megkeményedett szilvalekvár lesz. A lekvár cserépfazékba, szilkébe, bögrébe került és évekig is elállt. Még az is előfordult, hogy kemencében szikkasztották, hogy még keményebb legyen. Főként a Kárpát-medence keleti részein fogyasztották. Puliszkára kenve is kiváló, ám ma csak egyszerűen fogyasztom –  beregi szilvalekváros palacsintát eszem.

Jó a szilvalekváros palacsinta, bár a természeténél fogva szikkadt, sűrű lekvárt nem egyszerű a palacsintára kenni. Akadnak már receptek is, amihez a hagyományos lekvárt ették generációk óta. A Fruit de Bereg néven forgalmazott lekvárok honlapján a szilvalekváros receptek közül nekem az érdekessége miatt is a tepertős, szilvalekváros bukta tetszett legjobban. Energiadús, ízekben gazdag étel, s első nyomai sejthetően akár a középkorig visszavezetve fellelhetők lesznek. Nem a fogyókúrák étele annyi bizonyos, ám egyszer-egyszer mégis megkóstolnám.

Tepertős pogácsa és szilvalekváros bukta

„Hozzávalók: 0.5 kg liszt, 35 dkg darált tepertő, 3 dkg élesztő, 2-3 dl tej, 1 tojás, 1 teáskanál cukor, só

Elkészítés: Az élesztőt 1 dl langyos tejben, a cukorral megfuttatjuk, majd a liszthez öntjük. Hozzátesszük a tojást, majd összegyúrjuk annyi langyos tejjel, amennyit a liszt felvesz. Hozzákeverjük a darált tepertőt és a sót, majd egyenletesre gyúrjuk. Tálban, lefedve, meleg helyen 40-60 percig kelesztjük. Amikor megkelt, egy részét ujjnyi vékonyra nyújtjuk és pogácsákat szaggatunk belőle, melyek tetejét késsel rácsszerűen bevagdossuk. A tészta másik részéből készül a szilvalekváros bukta. A fél centisre kinyújtott tésztát kb. 8×8 centis négyzetekre vágjuk, melyek közepébe szilvalekvárt adagolunk, majd a sarkától indulva kifliket csavarunk belőlük. Kivajazott tepsiben, magas hőmérsékleten pirosra sütjük.”

Más lekvárok

Som, szeder, meggy, fahéjas alma, s más lekvárok is készülnek Fruit de Bereg néven. Közülük egyikről-másikról, ha aktualitása lesz, megemlékezem. A prémium termékeket előállító, elhivatott Gergelyiugornya székhelyű kis cégről többet, bővebbet a honlapjáról tudhattok meg. A lekvárokat érdemes megkóstolni, fogyasztani. Cukorral elrontott íz ízlésünk egyszer talán újra közelít majd a természeteshez. Aki kóstolja, s nem elégedett vele, várjon kicsiny időt, s kóstolja újra. Az ízek előbb-utóbb kinyílnak, s rájövünk az édes íz ugyan lényegi eleme a lekvároknak, ám cseppet sem mindegy, milyen cukroktól, s mennyire lesz édes az a lekvár. Jól esett találkoznom ezekkel a termékekkel. Ajánlom.

Csíki Sándor♣