A VÍZ VILÁGNAPJA van ma, s már csak ezért is érdemes újra megemlíteni, hogy a víz drága kincs. Ezt ma már mindenki tudja. Leginkább persze a víz-biznisz közvetlenül érdekelt szereplői, akiken kívül viszont már alig akad valaki is, aki komolyan venné. Természetesnek gondoljuk, hogy ivóvizünk volt, van, s lesz is. Jó minőségben, mindörökké. A víz – elvileg legalábbis – valamennyiünké.

Ivóvízkészleteink az érvényben lévő törvények szerint állami tulajdonban vannak, s kitermelésüket, használatukat a nép választott képviselői által értő módon alkotott, s megszavazott vízjog szabályozza. A világban megszokott rend szerint minden engedéllyel rendelkező vízhasználó (vízművek, palackozók, stb.) jogot szerez arra, hogy az állam tulajdonában lévő vízkészletekből egy engedélyezett vízmennyiséget kitermelhessen, amiért aztán vízkészlet járulékot fizet az államnak.

Mennyi is ez a járulék? Nos, többnyire alig több mint 1 Ft literenként (0,003 EUR per liter), ami – ha arra gondolok, hogy állampolgárként a víz az enyém is – igen alul méretezett összegnek tűnik.

Csapvíz, vagy ásványvíz

A forgalomban lévő ásványvizek mindegyike tiszta, színtelen, s meg kell, hogy feleljenek az érvényben lévő szigorú előírásoknak. Ezek között az ásványvizek között azonban még a vízben gazdag Kárpát-medencében is igen kevés az igazi egyéniséggel rendelkező, valóban egyedi ásványvíz, ami persze nyomban együtt is járhat a potenciális fogyasztók számának csökkenésével. Ilyen vizeket jobbára, csak a magasabb, 1000 mg/l liter feletti oldott ásványi anyag tartalmú, vagy különlegesebb ásványi anyag összetételű vizek között találhatunk.

Ezeket, s az ezekhez hasonló vizeket leszámítva irodalmi adatok alapján is megállapítható, hogy a magasabbra értékelt palackozott ásványvizek nem csekély része bizony alig tér el a réteg- és karsztvizeket szolgáltató vízművek vizétől. Ezekben az esetekben már komolyan megfontolandó a visszatérés a vízművek vizéhez, már csak azért is, mert a vízművek vízének ára alig 0,5-1,0 Ft/liter.

Ehhez társul, hogy általában az 500 mg/liter alatti „csekély” oldott ásványi anyag tartalmú vizek között már meglehetősen nehéz különbséget tenni, s a laikusoknak ez többnyire nem is sikerül. Márpedig a manapság kedvelt vizek többsége mind ebbe a tartományba esik. Ez persze azt is jelenti, hogy a jól marketingelt, s rejtetten ugyan, de egészségesebbnek és tisztábbnak kommunikált palackozott ásványvizeknek csapvizekkel való összevetése továbbra is napirenden kell, hogy maradjon.  Ezt diktálja a józan ész, s a pénztárcánk is.

(A hazai vizekről legalaposabban az IPM ásványvíz tesztjében olvashatsz.)

Csíki Sándor♣