TOSZKÁNA – Castello Banfi a Bonfini Kertben

A BONFINI Kertben jártam ismét, a Várban, a Bécsi kapunál, ahol ezúttal a toszkán Castello Banfi borai szerepeltek a borvacsorán. A Castello Banfi neves családi pincészet Toszkána Brunello régiójában, ám a családnak akad birtoka északabbra, Piedmontban is. A Banfi Borászat megalakításának inspirálója az a Teodolina Banfi nevű hölgy, aki a pápaság történetébe is beírta a nevét azzal, hogy ő volt az első laikus, aki a pápai háztartás alkalmazottainak főnöke lett. 1929-ben Vatikán állampolgárává fogadják. A San Carlo Palace-ban lakott haláláig, s a Vatikánban nyugszik ma is.

A Welcome drink Pinot noir és Pinot blanc szőlőkből készült, jégbe hűtött Pinot Brut pezsgő volt. Ezt követte az előétel, s többi fogás.

A vacsora (1-6)

  • 1) A bor: Centine Rosé 2009, amelyet “Amerika legjobb roséja” névvel is illettek már, mivel meglehetősen nagy mennyiségben fogy az óceánon túl is, s kedvelik is, méltán, amiről magam is meggyőződhettem. “Rosé-nemzetté” váltunk az elmúlt két évtizedben, s megtanultuk becsülni ez a bortípust. Jókat is készítenek szerte e hazában, így aztán a Centine Rosé 2009 újat kell, hogy mutasson ahhoz, hogy a bennem (és sokakban) Toszkánáról élő mitikus képhez felnőjön. Sangiovese, Merlot, Cabernet sauvignon szőlőkből készült, meggyes, szokásos málnás és nagyon kellemesen és üdítően fanyar, kesernyés rosé, amely éppen ettől lesz sokunk számára érdekes és szerethető.

A hideg  előétel mindezek után, s mindehhez: Friss kecskesajt málnás paradicsomos chutney. A piros-fehér-zöld, akárcsak a Margarita pizza esetében, Olaszországra is utal. A sajt jó, a bébi kínai kel (bok choy) is, a paradicsomos málna pedig különösen. A málna egyébként is nagyobb figyelmet érdemelne a hazai konyhaművészetben. Chilivel kombinálva is szeretem, de itt a paradicsommal is érzéki volt.

  • 2) A bor: Serena Sauvignon blanc 2008, amelyhez az a mondattöredéket választották valamely véleményből, hogy “Itáliában szokatlan mélységű sauvignon“. Ennek a kijelentésnek az igazát hazánkban talán még igen, Itália borai között azonban már nem tudom eldönteni, az azonban bizonyos, hogy tényleg nagy formátumú, levegőztetést igénylő, 6 hónapos hordós érleléssel készített bor ez. A hordók 30 százaléka mindig új hordót jelent, amivel az új hordókkal együtt járó vajasság is megjelenik. Szép savak, teltség, hosszú lecsengés, gyümölcsösség jellemzik. A fanyarság itt is megjelenik – s jól áll a bornak.

Megelőlegezve az összegzést, itt következett az est aznap legjobban tetsző étele, a Kacsamáj vajas brióssal. Kívül intenzíven pirított, belül lágy állagú, krémes-rózsaszín alföldi kacsamáj, jus, almahab, vajban sült briós. A zsírok, szénhidrátok harmonikus összessége. Máskor is szívesen fogyasztanám.

  • 3) A bor: CollePino 2007, melyet “baby szupertoszkán” névvel illettek. Fiatal bor 50% Merlot és 50% Sangiovese. ” 2 hónapig volt francia tölgyfa hordóban. Gyümölcsös, hosszú lecsengésű, testes, friss bor.

Bőrén sült ponty aszalt vörös áfonyával társult a borhoz. A jó minőségű ponty serpenyőben, á la minute készült a spenóttal együtt. Vörös áfonya és a következő fogásból mangalica pecsenyelé (jus) került alá. Érdekes, ám különösebben mégsem emlékezetes fogás, amely azonban rámutat arra, hogy a vörösbor-hal párosításokat nem kell eleve elrendelt módon elutasítanunk. Akadnak halakkal, főként tengeri halakkal összeférhetetlen tanninos vörösborok, ám nem kell feladni, s édesvízi halaknál a skálát jóval szélesebbnek feltételezhetjük, mint amilyen az ma a konyhai gyakorlatban tapasztalható.

  • 4) A bor: Chianti Classico Riserva 2007, amelynek mottójául ezt választották: “a toszkán hagyományok előtt tisztelegve…” Akkor, amikor Toszkánáról még csak a legtájékozottabbak hallottak, hallhattak ebben az országban, a jellegzetes üvegű chianti már sokak számára ismerős volt, sőt, ez az üvegforma volt maga Itália, amihez hozzáképzelhettük a szikkasztóan meleg nyári napon a fa alatt terített családi asztalt, a pastat és chiantit, a zajos családot, a pajzán nagypapát, a kergetőző gyerekeket, a Mammát. Fellini zseniális filmjében (Amarcord) a chianti is elmaradhatatlan az asztalról.

A 24 hónapig szlavón tölgyfahordóban érlelődött, nagy potenciálú Banfi chianti a toszkán hagyományt idézi, ahogy talán a mangalica  is a magyar hagyomány idézője lehetett az asztalon. A chianti étele a “Mangalica tarja és tapenade” volt.

  • 5) A bor: Brunello di Montalcino DOCG 2004 “W.S. 93 pont”, tartotta fontosnak Petzold Attila, az est boraival a közönséget megismertető sommelier megjegyezni, ahogy én pedig azt, hogy szerintem – a Wine Spectatornak véleményével szemben – volt ez 94 pontos is, persze csak akkor, ha rendesen ki van levegőztetve és a hőmérséklete is hibátlan. A Brunellok Toszkánával együtt emeltettek a mennybe, ezért nem is szeretném őket tovább fényezni, különösen, hogy eszembe jut mily’ szerencsés is Toszkána (Cinque terre, Provance, …) hogy a világ lényegében ingyen gondoskodik folyamatos marketingjükről. Bárcsak valamely érdemes magyar borvidék is kaphatna legalább töredéknyi hasonló, s megérdemelt figyelmet.

A Brunello étele “Marhafartő lencsével és zöldborsó csírával“. A marhafartő a tányérhúsok egyik alap húsrésze, ám akár tatár is készülhet belőle, most pedig sült, amit előtte szuvidáltak. A lencse és hús igazán páneurópai kombináció, ebben a formájában némi franciás kikacsintással. Különösen a lencse ragadott meg.

  • 6) A pezsgő: Asti DOCG, “a Moscato bája…”, azaz a muskotály bája. A pezsgőt régebben is kedveltem, ám sokoldalúságára újabban ismét csak rácsodálkoztam, s egyre gyakrabban fordul elő, hogy a borral szemben az adott kategóriában bizony sokszor jelentősen érzékibbnek számító pezsgő a nyertes. A 100% muskotályból készített pezsgő virágillata, egyenletesen szálló, finom buborékjai, édes ízei meggyőztek. Ez a pezsgő nem a likőrözéstől nyeri édességét, hanem természetes maradék cukraitól, amit azáltal nyer, hogy gyártása mustból indul.

A máj mellett az est legszebb étele ez a “Kókuszos ropogós, passiógyümölcsös angolkrémmel” elnevezésű fogás. Nagyszerű desszert lett, amihez még az előtérben látható mandarinzselé színű kandírozott hibiszkuszvirág – mondhatná Thomas Kennerly “Tom” Wolfe, Jr. is akár – is remek volt. Ragyogó zamatok, s – amit a magam részéről kiemelkedően fontosnak tartok – ragyogó textúrák, lágyak ropogósak házassága, mint minden kiemelkedő desszertnél.

.

.

A Bonfini Kertben rendezett Castello Banfi borvacsora boraihoz Tálas Kata főzött, s az ételek elkészítésében Mogyorósi Gábor segédkezett. Mindkettőjük jól ismert az éttermek világában járatosak között. Tehetséges, ifjú szakácsok, akiktől szép, az idővel is letisztuló, kiforrott stílust várhatunk.  Az est stílusos sommelier-je Petzold Attila volt. A Bonfini Kert éppen séfváltás közben volt, amikor Tálas Katáék beugrottak, hogy a vacsora elkészülhessen. Kíváncsian várom, hogy ki lesz az étterem új séfje. Hírek már vannak.

Csíki Sándor♣

 

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: bor, Bor és étel párosítás, borász, Francia konyha, Hírek, magyar konyha
Kiemelt szavak: , , , , , , .
Közvetlen link.

TOSZKÁNA – Castello Banfi a Bonfini Kertben bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Hapci szerint:

    S mik a hírek séfügyben a Bonfiniben?
    Mogyorósi Gábor most parkolópályán van? Be szokott segíteni a Mákban is. Hallik, Pollok úr CET-be tervezett új éttermébe készül, csak a CET nem nagyon készül (pontosabban zavaros a helyzet körüle). Ezek szerint Mogyorósinak van még bizodalma Pollokban, nyilván ő megkapta a fizetését – ellentétben a Csalogány 26 első könyvelőjével.
    Bár ezekről a dolgokról már szerintem hallottál ezt azt… 🙂

  2. Csíki Sándor szerint:

    Hapci: Gábor a Mákot mondta. Őszintén szólva nem tudom, hogy Jarabek Bence megállapodott-e már a jelöltjével, ezért nem is említek senkit. ha kiderült, gondolom mód lesz a bemutatkozó szereplésén megismerkedni vele.

  3. Gratulálok az íráshoz! Szerencsés vagy, hogy ott lehettél 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.