A TV PAPRIKA Táj-Föld című műsorának már a címe is amolyan szőkeandrásos áthallásokkal terhelt, s leginkább a régi viccre rímel: “Mi az, amikor két paraszt verekszik a faluszélen? – Tájbox!” A TV Paprika honlapján is szereplő visszafogottabb “Táj-Föld” cím még igyekszik valamit felcsillantani az eredeti szándék szerinti koncepcióból, miközben a sorozatban szereplő buszra graffitizett “Tájföld” felirat már a maga nyers őszinteségében mutatja meg a műsor valódi arcát, s természetét.
Amikor tavaly minderről a TV Paprikánál először hallottam, el is mondtam, hogy igen dicséretes dolog az értékőrzés, amire a TV paprika ezzel a buszos, utazós műsorral vállalkozik. A koncepció kétségtelenül jó, értéktermtő célokat megjelenítő, amit a TV Paprika honlapján található szöveg így fogalmaz meg:
“Felkutatjuk és megfőzzük minden megye jellegzetes ételét. Célunk nem más, mint az elfeledett, vagy kevésbé ismert, egyszerű, olcsó és hagyományos ételek elkészítése.”
Szép elhatározás, nemes gondolatok, derék dolog, s már-már el is hittem, hogy komoly a szándék. Aztán, most vasárnap láttam egy részt a “Táj-Föld”, vagyis a stílust ennél jóval brutálisabb nyíltsággal megfogalmazó “Tájföld” című melodramatikus TV paprika opuszból.
“Mindig vidám séfünk Bede Róbert”, s a “szárnyas fejvadász Szőke András” főzött. Nos, a részt látva, korábbi illúzióim értékmentésről, informatív műsorról, regionális értékek képviseletéről, fennköltségről, nagyrészt szertefoszlottak. Ezzel egyidejűleg csendes rezignáltsággal vettem tudomásul, hogy a műsorral kapcsolatban ápolt korábbi várakozásaim a TV Paprika testet öltött szándékaihoz és mindennemű lehetőségeihez képest messze eltúlzottak voltak.
- A látott rész amúgy felszínes, stílusában kiforratlan, félrecsúszott, cselekményében ritmustalan volt, amin Szőke András terjengős magánszámai csak tovább rontottak. A bulvár felé tett, itt aztán végképp indokolatlan mértékű engedménnyel a TV Paprika eljátszott egy nagyszerű lehetőséget arra, hogy végre valami tényleg jót és értékeset alkosson. Ez a rész bizonyosan nem volt az.
Csíki Sándor♣
Megint van egy nagy piros pont
Minden szavával egyetértek,pedig itt nem foghatjuk a TV Paprikát. Voltam “tájföldön” – hű be “táj” volt a házigazda – el jöhetnének Erdélybe vendégfogadásból leckét venni. És ha az ételben nem volt pálinka -amibe előzőleg bele ivott -és baracklekvár, akkor az nem is volt szőkeandrásos.
A magyar nézőnek minden pillanatban poénra, gyors vágásokra, erős hang- és képi ingerekre van szüksége, mert egyébként elkalandozna a figyelme! Képtelen lenne végigvárni hogy a szeme láttára csendben felszeleteljenek egy hagymát.
Megy most a Paprikán egy izlandi séf filmje, valóságos idegnyugtató! A szemnek és a léleknek is gyógyír.
regebben neztem csak tv-paprikat, de eleg gyors es szomoru felismeres volt h amiben bede robertet latok az zsakutca, barmilyen jo is az alapotlet, nincs esely
Pedig eleinte még egész tűrhetően indult tavaly, mikor az első öt-hat epizódban Kozi és Döme járta be a busszal Sopron, Zala és Vasmegye részeit. Azok az epizódok jók voltak. Aztán rossz szokás szerint fel akarták turbózni a műsort és jöttek a “saját szakácsok” és celebek… Miért van az, hogy csak az Angolok tudnak jó főzős műsort csinálni?
Khmmm, egy jó főzős műsorhoz először is kell egy jó szakács. Utána lehet gondolkodni a koncepció további elemein…
Szerintem nem jó szakács kell, hanem egy jó színész. Mivel az ételeknek csak a kinézete ami számít, megfelelő vágással egy kezdő szakácsról is lehet remek klipet forgatni, de ennek az ellentéte is igaz, azaz egy profiról is lehet szörnyűt és unalmasat. A legtöbb szakácsműsor amúgy alapjaiban dől meg. A forgatókönyv és az alapötlet annyira el van hanyagolva, hogy egy “nagy” séf sem tudna vállalható műsort kihozni a paprika műsoraiból.
Pár évvel ezelőtt, írtam egy TV Szinopszist „Őfelsége, a vendég” címmel. (Alcíme: Ki főzheti meg a vendég ünnepi vacsoráját?)
A témája: Vetélkedő verseny, egyben gasztronómiai oktatófilm.
Ha valamelyik TV –t érdekelné, szívesen átadom.
Ez tényleg elég gagyi műsor volt!
Sajnos nagyon gagyi a Paprika saját gyártású műsorainak nagy része, ez is. “Mindig vidám séfünket” kicsit igénytelennek és idegesítőnek tartom.
Miért is van az, hogy a szakma másokat tart igazi sztárnak?:)
A “tájföldnek” ezt a részét is láttam és egyetértek az írással. Kritikán aluli volt. Szőke Andrást általában kedvelem, s van ahol jó is ez a nép “egyszerű és gyermeke” szerep, de a manírjai nem mindenhová passzolnak. Ide nem voltak jók.