A NAGY GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG (1929-1933) gyermekei megtanulták a leckét és életük végéig tudták is, ahogy a ma is élő kevesek is még mindig tudják. Ők a mi szüleink, déd- és nagyszüleink. Ők a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy miféle okok vezettek a válsághoz, ahogy mi is. Megtapasztalták minden keserűségét, majd leszűrték a tapasztalataikat. Ezek a tapasztalatok, puritán elvek tették aztán erőssé az Egyesült Államokat, ahogy az ezektől való eltávolodása sodorta és sodorja most bajba a világot.
A válság parancsolatai:
- Ne költsd el azt a pénzt, ami még nincs a pénztárcádban!
- Ne fizess senkinek azért, amit magad is meg tudsz tanulni, vagy el tudsz végezni!
- Soha ne vásárolj olyat, amit “majd” használhatsz valamire, csak olyat, ami nélkül nem tudsz élni!
- Soha ne vegyél meg valamit addig, amig nincs meg a beszerzéséhez szükséges összeg kétszerese!
- Nem az a lényeges, hogy mennyi pénzt kerestél, hanem az, hogy mennyit őriztél meg. Takarékoskodj!
- Ismerd fel, hogy a rosszból jó lehet, s a tragédiából értelem születhet!
Csíki Sándor♣
Nagyanyám aranymondásával megtoldanám: “Ne azt vegyük meg ami kell,hanem amit muszáj”
Illik az előzőek közé.
A fogyasztói társadalom ideológiája ezeket mind tagadja. Kérdés hogy a fejlődési és növekedési kényszer tényleg kényszer-e…?
Erre sajnos én nem tudok válaszolni, még ha fenti elvek nagyrészével egyetértek, és igyelszem is betartani…
Ezek szerint próbálunk élni mi is, és nem bántuk meg.
Jó gondolatok!
Ha képesek lennénk ezek szerint (is) élni, kiegyensúlyozottabb lehetne a világ. A tőzsdék gerjesztette növekedési kényszerről kellene lemondani hozzá. Minden évben automatikus plusz 10%, vagy több, amit a multi betervez. Stagnálás, visszaesés elképzelhetetlen. Micsoda életeidegen hülyeség! Az eredményét láthatjuk!
A növekedés mítosza elhomályosítja a tisztánlátást. A Föld pedig tönkremegy, velünk együtt.
7. Aludj jókat és eleget. Addig se csinálsz valami faszságot.
Hapci: én enyhébben fogalmaznék.
Nagyanyám mondott nekem is ilyeneket, de nem nagyon figyeltem rá, pedig kellett volna.
Marika: sokan vagyunk sokfélék…
Időnként nem árt ilyen emlékeztető összefoglalókat olvasni. Ugyan kevesen tartják be a leírtakat, de talán akadnak, aki egy percre elgondolkodnak rajta.
Úgy gondolom, hogy vásárláskor, a hat pontra emlékezve, hetedikként emlékezzünk az alábbi videón látottakra is.
http://www.weevidz.com/video/A8eSFc3NfZo/
Eredménye lesz!
Kedves Hapci ! Tudod ez a blog ezért jobb és ezért más…..Van viszonyítási alapod !!
Sajnos a kapitalista gazdaság lételeme a növekedés, a gazdaság és a fogyasztás bővülése. Ugyanakkor a Föld forrásai és lehetőségei végesek, emiatt az ellentmondás miatt vagyunk itt, ahol vagyunk. Az egész társadalmi berendezkedés rossz, de legalábbis elérte a korlátait. Új irányvonal kell. Persze nem várhatjuk, hogy Sándor blogja mondja meg a “tutit”, de minél több fórumon jön elő ez a téma annál jobb. Annál több emberben tudatosodik a dolog.
Eljutottunk oda, hogy ma már szinte alig van piac, ahol a környékbeli kistermelők áruját lehetne megvásárolni… Mindenki a szupermarketekbe megy a legapróbb dologért… Én sem vagyok kivétel. A múltkor A CBA-ban ezt olvastam: “Bogyiszlói paprika, származási hely: Görögország”. Pedig azt hittem Bogiszló Magyarországon van… Azért van remény. 
Erre egyre többen kezdenek ráeszmélni. Környékünkön (Zsámbéki medence) pl. Pátyon kezdett lábra kapni a heti piac, ahová még Tápióbicskéről is jönnek termelők. Egyes árusoknál szintre előjegyzést kell elvenni. És ez szerintem jó.
Nagyon köszönöm, Sándor!
Az,Öreg becsatolt videója szintén jól jött.
Sándor hat parancsolatához (és Az,Öreg hetedik szabályához) még egy gondolat nyolcadiknak: valahol olvastam, hogy a felnőttség ott kezdődik, amikor az ember ráeszmél, hogy ő a felelős. Azaz nem másokban kell keresni a hibát, hanem azt kell kérdezni, hogy én mit tudok tenni azért, hogy az életem más legyen. Ha nem vagyok elégedett valamivel, akkor nem a főnököm, apám, a polgármester a felelős, nem a párt, az önkormányzat, a házastárs, a kormány, hanem azt kell megnézni, hogy én mit tudok változtatni. Sajnos a napi élet azonban épp az ellenkezőjéről szól: hogyan tudjuk másra kenni a felelősséget és bűneinket. Éppen ezért kellene a berendezkedésen is változtatni. De ez egy igen hosszú folyamat lesz…
Bocs, mindenkitől, ha túl filolzófikus mélységekbe mentem volna. Sándornak még egyszer köszönet a felvetett témáért.
Üdv:
Gábor