MA DÉLUTÁN hivatalosan is bemutatták az uniós elnökség honlapját. A www.eu2011.hu már csak azért is közel áll a szívemhez, mert az uniós elnökség hivatalos gasztro-bloggereként én írom a vacsorák beszámolóit és sok mást is. A uniós elnökség honlapjának tegnap feltöltött nyitólapjárra három írásom került fel, ám hamarosan jön a többi is. Ezek, persze, a Food & Wine oldalon is megjelennek.
A borrégiók archív fotóit többnyire Bakos Zoltán (stúdióbakos) adja, s lesznek majd a rendezvényekről készült, s rövid időn belül az oldalra kerülő más felvételek is. A Food & Wine ezzel egyedüli gasztro-blogként, elsőként számol be a következő félévben arról a 35 kiemelt ebédről, vacsoráról, amely méltán megérdemli a megkülönböztetett figyelmet.
Az uniós elnökség nyitó honlapjára eddig felkerült írásaim:
- Borok, s borászok – A soros elnökség
- Az új magyar gasztronómia születése
- Jönnek a következők is, majd január 7-én lesz az első díszebéd, amiről már időben tájékoztatlak benneteket.
Észrevétel „Az új magyar gasztronómia születése” cikkhez, mely szerint: „Az új magyar gasztronómia minőséget felvállaló és létrehozó első képviselői legnagyobb számban a borászok közül kerültek ki.”
Tudomásom szerint az új magyar gasztronómia meghirdetését, a Kulináris Charta (2007.07.12) aláírásától datáljuk. A 115 aláíró közül, azonban csak 22 borászt lehet találni, mely közel sem a legnagyobb szám.
Nem a borászok példáját követve jelenik meg egy szakácsnemzedék. Nem a minőségi borászat mellé társult az újjászülető magyar konyha, hanem fordítva. Azt hiszem, ennyivel tartozunk a Magyar Gasztronómiai Egyesület alapítóinak, és a Charta aláíróinak.
Kedves Öreg!
Az írás a változások választott dátumának önkényesen ugyan, de a rendszerváltást tartja. 1989 és 2007 között pedig 18 esztendő van. Az írás tehát, mint említettem, 1989-től kezdődően beszél változásról, tényleges, valós folyamatokról. Arról az időről is, amikor még sem bloggerek, sem MNO, sem sok minden más még nem volt. Meghirdetésekről, személyekről ezért sem beszél, de nem is kell hogy beszéljen, s az “új magyar gasztronómia” kifejezést is leíró jelleggel használja, ami azt is jelenti, hogy nem áll szándékában a fogalmat semmiféle indokkal kisajátítani.
A szövegben egyébként olyan szavak is előfordulnak, mint az “is”, ami jelzi, a szerző (azaz én) tisztában van a folyamatok összetettségével. Az MGE alapítói minden tiszteletet megérdemelnek (nagyon sokukat személyesen ismerem), azonban ez az írás nagyon másról szól, mint amit az első pár mondat után gondolt, s amit – ismerve egymást – őszintén sajnálok.
Én magam emlékszem hány alkalommal került szóba a kilencvenes években(!), én is írtam még néhány évvel ezelőtt is, hogy a borászok mennyivel előbbre járnak a minőség megteremtésében, mint a szakácsok. Aztán a változások időben eltolódva, fáziskéséssel ugyan, de szerencsére megjelentek a szakácsoknál is, aminek én különösen örülök, miközben sokakkal másokkal együtt azt is látom, hogy akad még teendő.
Üdvözlettel:
Csíki Sándor
Gratulálok!
Az, Öreg@ Szerintem amit Csíki úr írt az teljesen érthető.
Én is gratulálok! Szerintem Ön jó választás volt és nem értek egyet Öreggel, felesleges volt kevernie a dolgokat. Kiegyensúlyozott, intelligens írás és tényleg másról szól, de ezt észre kellett volna neki is venni. Az Öreg beigli receptje viszont jó. Inkább olyan kommentet olvasok tőle, mint ilyeneket.
Én is gratulálok. legalább olyan csinálja, aki ért is hozzá.
Nagyszerű, várom a beszámolókat.
Az,Öreg: Mellélőttél.
Szívből gratulálok a kézzel fogható sikereidhez!
Napról-napra, hétről-hétre figyelemmel kisérem érdekes írásaid és a tapasztaltakat igyekszem beleépíteni a magam szerény főzési- és konyhatudományába!
Köszönöm,
Szemi
Szemi: Jelzem, a héten némi tengeri élőlények elkészítésére kerül sor, csupán a fő stílusirányt illetően még nem sikerült magammal megegyeznem. A polip, s kagyló már biztos befutók az alapanyagok listáján (karácsonykor ennyi fényűzést megengedek magamnak). Talán kagylóleves lesz, bár annyiféle-fajta van, hogy még nem döntöttem el, hogy a világ mely tájának stíljében készüljön. A polipnál a galíciai stílus lehet a legnyerőbb, de majd kiderül.
Gratulálok, Ön minden szempontból jó választás volt!
Integráló személyiség és ért ahhoz, amit ír.
Köszönöm a gratulációkat!
Az, Öreg: Általában egyetértek azzal amit ír, de itt rossz ritmusban szólalt meg és nyitott kaput döngetett.
Csíki úrnak gratulálok én is az uniós elnökség gasztroblogger címhez!
Gratulálok egy kormányközeli
bloggernek (mondjuk az előzőektől nem volt nehéz távolságot tartani, a puszta jó ízlés elég volt hozzá). Ezeket pedig meglátjuk; egyelőre elindultak a lenini úton, reméljük, nem a (gasztro)mauzóleum áll a túlvégén…
Btw, ha jól látom, a kormányközeli gasztronómiai pozíciókért vannak más ambíciók is. Nem könnyű a történelmet úgy alakítani, hogy írjuk és azt is megírjuk, mi voltunk azok, akik írták…
Sőt, ez már annyira bonyolult, hogy a továbbgondolása meghaladja a logi(szti)kai kapacitásomat…
Hapci: Én ilyen messze vezető következtetéseket azért nem vonnék le.
Ami pedig az uniós elnökség fél évét illeti, jó borok lesznek, az bizonyos, mert láttam a borok listáját, s remélhetőleg jó ételek is. Mindezekről én a legjobb tudásom szerint számolok be. Erre kértek, s örömmel vállaltam, mert szép feladat, s bizonyára magam is sokat tanulok belőle, túl azon, hogy a tudásom is átadom.
Külön öröm, hogy a bor és étel, rangjának megfelelő helyet, s figyelmet kap az uniós elnökség kommunikációjában, és az illetékeseket dicséri az is, hogy felismerték a blogger műfaj szerepét és létező értékeit.
Úgy gondolom elegendő lesz, ha azt a igényes színvonalat tartja, ami a blogon van.
Hogy gasztronómiai szóval éljek, nem akartam a lecsóba csapni, vitaindítónak szánom a következő gondolatokat is.
A Wikipédia enciklopédia szerint: „A gasztronómia a kultúra és az étel közötti összefüggés tudománya, vagy művészete. Úgy tanultam, hogy a gasztronómia szó, a görög „gastros”, (gyomor) és a „gnomos”, (tudás) szavakból tevődött össze.
Jean Anthelme Brillat-Savarin: „Az ízlés fiziológiája” című műve is (melyet ma a gasztronómia alapművének tekintünk) csak étkeket említ, italokról nem találtam említést.
A gasztronómia és a borkultúra összetartozása és kölcsönhatása vitathatatlan, lásd például a MGE által szervezett, Heimann “Borhozételt” receptversenyt. A hatások iránya egy külön téma lehet. Részt vettem például egy tudományos vitanapon, melynek az volt a témája, hogy a borászat a gasztronómiához tartozik –e?
Többségi vélemény az volt, hogy a gasztronómia az étkek, a borászat az italok tudománya.
Lehet hogy az „új magyar gasztronómia” születésekor az apa, egy gasztronómus és az anya egy borász, és a gyerek az apa nevét fogja viselni?
Elnézést a tréfás megjegyzésért, de ezzel is jelezni szeretném, hogy a bevezető sorok kivételével, a cikket üdvözlöm, és nem volt szándékom a szerző (-ismerve egymást-) szándékát megkérdőjelezni!
A gasztronómia a jó evés és jó ivás tudománya – én ennél maradok. Amúgy, ha a görög “gastros”, gyomor szó már az érvek között említésre került, meg szeretném említeni, hogy a bor, éppúgy a gyomorba jut, miként az étel.
Jean Anthelme Brillat-Savarin 185 esztendővel ezelőtt megjelent könyve kétségtelenül igen könnyen érthető, jól idézhető ma is, akárcsak egyes ókori szerzők, azonban akadnak benne már meghaladott dolgok, s konkrét tárgyi tévedések is. Napjainkban messze többet tudunk, mint neki esélye volt megtudni, ezért a művet felesleges lenne misztifikálni. Ismerni szükséges, és ajánlott, de nem kell szentté nyilvánítani.
Az,Öreg: Ebből már nem jössz ki jól!
T. Zoli: A „mellé lőttetek” és „ebből már nem jöttök jól ki” megjegyzések, már elhangzottak a Kulináris Charta aláírásakor, a MGE megalakításakor, vagy az „új magyar konyha 7 + 2 pontja” közzétételekor is.
Véleményem szerint, az „új magyar gasztronómia” már megszületett, a további cél, az hogy helyesen bábáskodjanak felette.
Úgy gondolom, ezt teszi ez a blog is, külhonban is elismerten, a magyar gasztronómiai irodalom számára példamutató módján.
Természetes velejárója a folyamatnak, a különböző nézetekről szóló vita, megjegyzés, de nem az Ön módján.
“Úgy gondolom, ezt teszi ez a blog is, külhonban is elismerten, a magyar gasztronómiai irodalom számára példamutató módján.” – Ez egy kiváltképpen szép és nemes gondolat volt.
Békés karácsonyi ünnepeket kívánok!
Csíki Sándor: hol láttál – messze vezető – következtetéseket? Csupa ha, talán és reménykedés – a világ gyakorlatilag kiismerhetetlen…
Az Öreg kevésbé…