KARÁCSONYI ITALOK – forralt bor és krampampuli

KARÁCSONYI ITALAINK, s ételeink rendje generációkon át öröklődik, s legfeljebb a hamar terjedő divat ingatja meg ideig-óráig. Forró téli italaink évszázadokban mérhető ideje részei már az ünnepnek. A Monarchia területén a karácsony egyet jelent a zimankós fagyokkal, a csillagfényes, hosszú éjszakákkal, a hóborította fenyvesekkel. Nem véletlen hát, hogy a forró, fűszeres italok oly’ kiemelt szerephez jutnak. Az Osztrák-Magyar Monarchia (1867-1918) népeinek karácsonyi szokásaira a német, s osztrák hagyományok különösen mély hatással voltak, ezért sem meglepő, hogy az évszakra annyira jellemző italok változatossága, s elterjedtsége éppen Ausztriában mutatkozik meg legszebben.

Forralt bor, Jägertee és grog

A karácsonyi ünnepkör legjellemzőbb itala a gőzölgő forralt bor. Az ókori római szerző, Apícius még bort, mézet, borsot, masztixot, babérlevelet, sáfrányt, pirított datolyamagot és datolyát főzött össze, hogy létrehozza fűszeres borát (Conditum Paradoxum). A mai osztrák Glühwein ennél egyszerűbb, egyszersmind ízletesebb is. Bor, cukor, fahéj, csillagánizs, szegfűszeg, citrom- és narancshéj kerül bele.

Ausztriában az adventi időszak ünnepi piacain (Weihnachtsmarkt) a forralt bor mellett a Jägertee (vadásztea) és a puncs a legnépszerűbb karácsonyi meleg italok. A Jägertee ősi formájában pálinka, vagy rum, s forró tea 1:4 arányú keveréke. A vadászok, s erdőmunkások 19. századi italának mai receptjeiből már a rum, pálinka, bor, tea és fűszerek sem hiányoznak. A Jägertee Csehországban és Szlovákiában grog néven is ismert. A grog eredeti értelmében még a Brit Királyi Haditengerészetnél 1740. augusztus 21-én bevezetett, vízzel, híg sörrel hígított rum volt.

A téli ünnepek idején népszerű grogra is jellemző, hogy modern formájában sokkal gazdagabb és ízesebb, mint korai elődjei. Készítéséhez forró víz, rum, citromlé (lime lé), cukor és illatos fűszerek (fahéj, szegfűszeg, citromhéj) kellenek. Az alkohol gőze akár meg is gyújtható.

Boros tea és puncs

Mindenütt előforduló téli italok a Jägertee rokonságába tartozó egyszerű boros és pálinkás teák is. A teához adott gyümölcspárlatok sokszínűsége az Obstlertől a Šljivovica, Rakia, Ţuică, Pálenka, Pálinka legkülönbözőbb nemzetségéig terjed. Ezek karácsonykor új fényben tűnnek fel, s ünnepi itallá válhatnak, mint Szerbiában, ahol a vruca rakija a karácsony jellegzetes itala lesz. A vruca rakija készítéséhez cukrot karamellizálnak, majd a karamellizált cukrot vízzel higított szilvapálinkában feloldják. Az italt melegen fogyasztják. A vruca rakija erős rokonságot mutat a krampampulival.

Indiában a fűszerkereskedők 1658. táján készítik el az első puncsot, s mint hindi neve is utal rá (panch: öt), hagyományosan öt összetevőből, alkoholból (arrak), citromléből, vízből, cukorból, s teából, vagy fűszerekből áll. Karácsonykor a puncsok között a rumpuncs az egyik legnépszerűbb ital.

A legrégibb rumpuncs receptek egyike szerint az italhoz 1 rész savanyú (citromlé), 2 rész édes (cukor), 3 rész erős (rum), 4 rész gyenge (víz), valamint a keserű Angostura néhány cseppje, s némi reszelt szerecsendió szükséges. Ezzel pedig már el is készült az öt elemből álló hideg puncs. A karácsonyi puncs azonban a Monarchia országaiban már elterjedésének korai kezdeteitől, a 18-19. századtól meleg ital. Napjaink rumpuncs receptjeiben fehér és vörös bor is előfordul, s ezzel – gyökereitől messze távolodva, – az ital már a forralt bor rummal gazdagított téli változatává vált.

A krampampuli (Feuerzangenbowle, krambambuli)

A puncsnak számtalan készítési módja terjedt el. Közülük is az egyik legizgalmasabb variáns a Feuerzangenbowle, vagy, ahogy az a 19. század eleji német diáknyelvből hozzánk eljutott, a krampampuli.

1745-ből származik Cristoph Friedrich Wedekind verse, amiben a krambambuli szó már elhangzik. Ennek a diákdalnak aztán számos átirata jött létre, többek között az, amelyet az 1858 óta kiadott Allgemeine Deutsche Kommersbuch (Általános Német Daloskönyv), a diákszövetségek daloskönyve is idéz, s amelynek első verszakában már többször elhangzik a krambambuli szó:

Krambambuli, das ist der Titel
des Tranks, der sich bei uns bewährt;
er ist ein ganz probates Mittel,
wenn uns was Böses widerfährt.
Des Abends spät, des Morgens früh
trink ich mein Glas Krambambuli,
Krambimbambambuli, Krambambuli!

Hevenyészett fordításomban: Krambambuli, a bájital neve, mely bizonyította nekünk; hatékony eszköz ő, ha rossz történt velünk. Este későn, reggel korán, megiszom a magam pohár Krambambuliját, Krambimbambambuliját, Krambambuliját!

  • A hazai írások, nagyjából a selmeci diákságig, s 1848-ig vezetik vissza a krampampuli történetét, ami kétségtelenül izgalmas és igaz, ám a szó eredete térben és időben is messzebbre nyúlik, ahogy azt az előbb idézett versszak is sejtetni engedi. A történet azzal kezdődött, hogy Isaak Wedel-Links és Eydam Dirck Hekker Danzig (Gdanszk) városában gyártani kezdett egy intenzív vörös színű italt Krambambuli néven. A 16. században alapított likőrgyárnak ez az itala borókabogyó és brandy kivonata volt. A krambambuli szó maga is az összetételre utal, s a boróka (Krandewitt) és az alkoholos ital korabeli német szlengszava a “Blamp” (pia) jelenik meg benne. A német diákszövetségek aztán 19. században már minden vörös színű italra használni kezdték a vörös színű likör nevét, a krambambuli szót. Így lett aztán krambambuli a forraltbor, ha vörösborból készült, s általában a vörösborból, vörösborral készült italok, s így lett krambambuli a vörösborral készített puncs variáns is, németül a Feuerzangenbowle. A magyarban aztán a krambambuli krampampuli alakra változott, ám kezdetben éppúgy a diákság itala volt, mint a német diákszövetségekben, miközben jelentése, elveszítve az eredeti mögöttes tartalmat, már nem minden vörös színű italra, csupán az égetett cukorral készített italra vonatkozik. A diákság mulatozásainak italát, a nevet megtartva átvette a polgárság is (illetve a polgárrá vált diákság megtartotta). Egyik legszebb magyar nyelvű leírása Magyar Elek Ínyesmester szakácskönyve című művében jelenik meg (1932).

A krampampulinak több jelentősen eltérő receptje akad, ám ezek között továbbra is közös vonás maradt az alkoholba áztatott égő süvegcukor, a villódzó kék lángok, s a mindent betöltő illatok.

Csíki Sándor♣

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: bor, nemzetközi konyha, Recept, ünnep
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , .
Közvetlen link.

KARÁCSONYI ITALOK – forralt bor és krampampuli bejegyzéshez 19 hozzászólás

  1. Borbély Irén szerint:

    Kedves Sándor !
    Köszönöm,hogy végre megtudhatom mi is az a “kárpánpuli” amit azt hittem sokáig,hogy nagyanyám talált ki gyűjtőnévként mindenféle magaújitott finomságra. Ez volt a varázsszó amiért bármilyen játékot,tevékenységet abbahagytunk gyermekkoromban 🙂

  2. Csíki Sándor szerint:

    Kedves Irén!
    Már nem volt hiábavaló megírni. 🙂

  3. Sance szerint:

    @Betűtészta:
    mindenféle okoskodásban benne vagyok 🙂

  4. Csiffáry Gabi szerint:

    Lehet ezt még fokozni? Leszállt a menny a földre!

  5. Alice szerint:

    Krampampulit készítünk este a barátainkkal. Most forralt bort hörpölgetünk. 🙂

  6. Sáfián Szabolcs szerint:

    Jó szerencsét!

    Krambambuli, das ist der Titel
    des Tranks, der sich bei uns bewährt;
    er ist ein ganz probates Mittel,
    wenn uns was Böses widerfährt.
    Des Abends spät, des Morgens früh
    trink ich mein Glas Krambambuli,
    Krambimbambambuli, Krambambuli!

    Krampampuli mi így nevezzük az itókát, mely jól bevált!
    Mi kipróbált szernek ismerjük, ha bárkit bú vagy bánat bánt!
    Jó altató, vagy reggeli egy pohárka krampampuli,
    Krampampimpampuli, Krampampuli.

    További versszakok:

    Sajnálni kell a sok bolondot, ki nem szeret bort, s nem iszik !
    Szamár marad, bár bölcset mondott, és mások angyalnak hiszik.
    Sok állat a vizet nyeli, és azt hiszi, krampampuli,
    Krampampimpampuli, krampampuli.

    S ha egykor házasságra lépek, egy jó erkölcsű lánykával,
    Nagy menyegzőt én nem remélek, én megelégszem mátkámmal.
    Vele iszom, míg leterít az utolsó krampampulit,
    Krampampimpampuli, krampampuli.

    Krampampulit fogok én inni, ha minden más már sírba száll.
    És a halál el készül vinni, a testem-lelkem már elvál.
    De megiszom, míg leterít, az utolsó krampampulit!
    Krampampimpampuli, krampampuli.

    A selmeci diákörökség szellemében élő-tanuló diákok a mai napig éltetik ezt az örökséget, krampampulit. Elsősorban rangos szakestekre készítik (balekkeresztelő, Firmásító, Valéta). A pontos repect még itt is általában titkos, és a krampampuli-főző mesterek évekig tanulják az idősebb mestertől, majd adják tovább a fiatalabb diákoknak. A selmeczi berkeken belül is kétféle krampampuli ismert, Miskolcon általában bor alapú krampampulit főznek (amit én mindig csak krampampuli lightnak hívtam), míg a soproni krampampuli Portorico rum alapú, és sokszor a 60%-os alaplénél is tovább “erősítik” főzés közben….

    Üdvözlettel

    Sáfi
    ex selmeczi diák

  7. Csíki Sándor szerint:

    Köszönöm a hasznos hozzászólást!

  8. Edit szerint:

    Ismét aktuális! Aki finom krampampulit akar inni, az egy kis kirándulással a János-hegyi Libegő büféjében megteheti. Bűn lenne kihagyni! Tele van finom gyümölccsel…

  9. Violinanó szerint:

    Negyven százalékos rummal ittuk mi is, sok-sok gyümölccsel, bódítóan finom volt… Sofőrködés kizárva… 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.