A TÖRTÉNELEM SORÁN az emberek étrendjében igen sokféle rovar szerepelt, ezért a rovarevésnek térben és időben is kiterjedtek a hagyományai. Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában a rovarok fontos szerepet játszottak, s játszanak az emberek táplálkozásában. Az ősi időkben a rovarok fogyasztása minden bizonnyal jóval jelentősebb szerepet töltött be vadászó-gyűjtögető eleink életében, mint most. Az USA és Mexikó néhány barlangjában talált

maradványok is ezt bizonyítják. Az Arkansas és Missouri államok közötti Ozark-hegség egyik barlangjában hangya, rovar lárvák, tetvek és atkák maradványait azonosították. Az Altamira barlang falán vadméh fészekábrázolást láthatunk. A falfestményt Kr.e. 30000-9000 közöttre datálják. Ebben az időben, ahogy később is, s egyes helyeken ma is, még nem csupán a mézet, de a lárvákat is jóízűen megették. Kína Shensi tartományában a selyemhernyó lárvája fogyasztásának 4500 évre visszanyúló nyomait találták meg. Mindez azonban talán nem is meglepő, hiszen a fennmaradásért küzdő, mindenevő emberi faj egyetlen szóba jöhető táplálékforrásról sem mondhatott le.

Rovarok nyersen

Az entomophagia szakirodalma többnyire 1000 és 2500 között határozza meg azoknak a rovarfajoknak a számát, amelyeket az emberek élelmiszerként fogyasztanak. A leggyakrabban előforduló rovarok, illetve fejlődési alakjaik közé tartoznak a már említett szöcskék, sáskák, sok bogár lárvája, bábja és kifejlett alakja, a termeszek, a méhek, s darazsak lárvái, a hangyák tojásai, a különféle hernyók, a kabócák és számos vízi rovar.

Afrikában a nyersen is fogyasztott termeszeket az esős évszak kezdetekor, a rovarok rajzásakor gyűjtik nagy mennyiségben. A Malawi-tó tó környékén élő tanzániai törzsek egy árvaszúnyogot (Chaoboris edulis) gyűjtenek nagy mennyiségben. A szúnyogokat összepréselik, s a napon kiszárítják: ez a kaviárra emlékeztető ízű „kungu”. A tó túlsó partján élő malawiak a kérészekből hasonló eljárással állítják elő a saját kungujukat. A lárvák gyűjtése más földrészeken, így az amerikai indiánok körében is elterjedt tevékenység volt. A trópusi vidékeken mindenütt számos lárvát gyűjtenek, mint amilyen a pálma zsizsik, amit azon nyomban, frissen el is fogyasztanak. Az ausztrál bennszülöttek kedvence a witjuti, Pápua Új-Guinea őslakosainak csemegéje egy kisméretű szöcske faj, ugyancsak nyersen fogyasztva. A fejlődő országokban ezeken kívül is számos fajt esznek a lehető legfrissebb formában, élve. (Ennek kipróbálását a lehetséges fertőzések miatt nem javaslom!)

A rovarokat fogyasztják az éhség elűzésére, vagy csemegeként is, ám alkalmazzák őket fűszerként is. Az éhség csillapítására leginkább az éhségövezetekben, vagy éhínség idején kerül sor. Az Afrikára és a Közel-Keletre jellemző sáskajárások idején nem csupán az állatok, de az emberek is ették, s eszik a rovarokat. Éppen ezért a sáskák vegyszeres irtása időnként konfliktust okoz a helyi lakosság és a központi kormány között.

Rovarok az étlapon

A nagyvárosok utcáin, éttermeiben a rovarokat már feldolgozott formában, sütve, főzve, párolva, vagy akár alkoholos ital palackjába töltve láthatjuk, mint a gusano nevű agavé kukacot. Mexikóban a mezcalba, a maguey agavé párlatának palackjában is előforduló gusano lárva két változata (Cossus redtembachi és Aegiale hesperiaris), és egy hangyafajta (Liometopum apiculatum) számítanak az éttermekben leggyakrabban előforduló rovaroknak. Kínában megszokott a rovarok fogyasztása, összhangban az országra egyébként is jellemző igen egzotikus, s előítélet-mentes alapanyag választékkal. Az házméh-gyilkos óriás darázs közeli rokona, a Vespa sorror, a vadonélő selyemhernyó bábja (Antheraea pernyi), a fényiloncafélék közé tartozó egyik molylepkefaj (Chilo fuscidentalis) lárvája az éttermek kedvelt fogása, túl a piacok lenyűgöző választékán.

A molylepke lárvája (C.fuscidentalis) Thaiföldön is népszerű, akárcsak a darazsak (Vespa sp.), az óriás mézelő méh (Apis dorsata), vagy a Vietnámban is kedvelt vízben élő indiai tutajpoloska (Lethocerus indicus)., emely az egyik legtöbbre becsült, s ma már ritkának számító rovar az éttermekben. Thaiföldön a „nam prik meangda” a thai főzési hagyományoknak megfelelően fokhagyma, hagyma, thai halszósz, lime, chili mellett tutajpoloskából áll. A potroh nedv különösen kellemes ízt ad az így készített fűszernek.

Rovarok konzervdobozban

A feldolgozott rovarok más élelmiszerekkel összehasonlítva drágának számítanak. Japánban egyebek mellett rizsszöcske (Oxya yasoensis), darázs (Vespa lewisi), selyemhernyó báb és kifejlett lepke (Bombyx mori), valamint a lepkékkel rokon tegzesek (Trichoptera) lárvái kaphatók konzervben. Ezeket már a korai időktől fogva fogyasztják. A főtt rizzsel kevert főtt darázslárva (hachi-no-ko) volt Hirohito japán császár kedvenc étele. A selyemhernyó kövér bábjának hagymás, fokhagymás, gyömbéres mártásában eltett konzervje Koreában népszerű. Ausztráliában egy konzerv levesbe witjuti, az őslakosok felettébb becsült, s kedvelt molylepke (Endoxyla leucomochla) lárvája kerül.

Dél-Afrikában az egyik molylepke (Gonimbrasia belina) csemegének számító hernyója, a mopane fordul elő konzervben is. Ez a hernyó egyébként Botswana, Zambia, Zimbabwe, Namíbia és Kongó lakosainak körében is ínyencfalat, így érthető, hogy a mopane hernyót ezertonnás nagyságrendben gyűjtik. Fogyasztják frissen elkészítve, konzervben, s szárított formában egyaránt. Gyakran készítenek belőle ragut chilivel, hagymával, paradicsommal. A mopane szárazanyagra vetítve 60% fehérjét, 17% nyerszsírt és 11% ásványi anyagot tartalmaz, ami a kiemelkedő.

A rovarok elkészítése

A rovarokat, akárcsak a rákokat legjobb frissen, s azonnal elkészíteni, mivel meglehetősen hamar élvezhetetlenné válhatnak, szemben az érlelhető húsokkal. Az eddigi példák is alátámasztják, hogy a rovarokat éppannyira változatosan készíthetjük el, akárcsak más nyersanyagokat. Ennek legegyszerűbb módja a sütés. Ez történhet tűzön, de a forró hamuba is dobhatjuk őket, vagy felforrósított köveken, serpenyőben is süthetjük. Emellett főzhetünk, párolhatunk, gőzölhetjük, konfitálhatjuk, de a sous-vide is lehetséges, ahogy levesnek, vagy akár pörköltnek is elkészíthetjük.

Az olajban, zsírban sütés eredménye a ropogós rovar, aminek a fűszerezéséhez – akárcsak egy steaknél – némi só és kevés fűszer, leginkább frissen őrölt feketebors is elegendő. Japánban, ahol az entomophagia főként a tengeri fehérjeforrásoktól távolibb hegyvidéki területeken játszott szerepet, a rizsszöcske, vagy a darázs elkésztésének klasszikus módja a szójaszósszal, rizsborral, cukorral főzés. Thaiföld északi részén különösen sokféle rovar szerepel az étlapon. Az erdei hangyákat (Oecophylla smaragdina) nyersen is, és sóval, chilivel bedörzsölve is eszik. A szöcskéket, tücsköket itt is többnyire olajban sütik. Mexikóban a gusanonak is otthont adó maguey (agavé) tövében élő egyik feketehangya faj (Liometopum spp.) tojásit gyűjtik és fokhagymásan, hagymásan pirítják. Az Egyesült Államokban édességek formájában találkozhatunk a nagy lisztbogár (Tenebrio molitor) lárvájával, de garnéla ízű házi tücskökkel (Acheta domesticus) is, ám snack formájában előfordul a lepkelárva is. Nyalókába zárva a hangya sem számít különlegesnek.

Az entomophagia jelentősége

A rovarok elkészítésének széleskörű lehetőségeihez a rovarok kiemelkedő dietetikai jelentősége társul, amit a beltartalmi értékek is meggyőzően bizonyítanak. A fogyasztott rovarok, lárvák, bábok szárazanyag-tartalomra számított fehérjetartalma átlagosan 30-75% között van, zsírtartalma 5-60%. A fehérje kedvező aminosav összetételét leginkább a marhahúséhoz hasonlítják, zsírsavak összetételét pedig a halakéhoz.

Különösen a termeszek és a hernyók gazdagok zsírban. Az ásványi anyag és vitamin tartalom (A, B1, B2, D) szintén kiemelkedő. A mézelő méh lárvája például közel tízszer annyi D-vitamint tartalmaz, mint a tőkehalmáj olaj, amit gyermekek D-vitamin kiegészítésére általánosan adtak még a közelmúltban is. Az A-vitamin tartalom ugyancsak többszörösen a tojássárgája hasonló értékeinek. Mindezek után bátran állítható, hogy a rovarokra az emberiség táplálék ellátásában még kiemelkedő szerep vár. A racionalitás egyértelműen emellett szól. Már csak az ellenérzésünket kell legyőzni.

Csíki Sándor♣