ETYEK – Kezes-Lábos Fesztivál 2010

A KEZES-LÁBOS jól szervezett fesztivál. Sok tekintetben példamutató. Média szempontból pedig remekül felépített, de ez a Rókusfalvy Pál nevével fémjelzett csapattól el is várható. Amíg a Budai Várban rendezett Borfesztivál nálam a rendezvénynaptáram része, addig Etyek amolyan fakultatív program, azzal, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy kihagyom, mint az, hogy elmegyek. Idén sem terveztem, hogy elmegyünk, mivel a közlekedés korábbi emlékeim szerinti kuszasága továbbra sem vonzott. S, ha őszinte is akarok lenni, akkor bevallhatom, hogy emlékeim és eddigi kóstolásaim tapasztalata alapján az etyeki bor bizony nem ér meg annyit, hogy érte kocsisorban araszolgassunk, majd hosszan gyalogoljunk.

  • Persze Villányban is kóstoltattak már velem bűn rossz borokat, s Tokaj-Hegyalján is, amiből, ha addig nem tudtam volna, rá kellett jönnöm, hogy jóval több a gyenge minőségű, harmóniahiányos bor, mint azt akár csak feltételeznénk, s a neves borászok esetenként ugyancsak kritizált, tesztelt, okosan értékelt borai bizony leggyakrabban fényévekre vannak azoktól a gyenge lőréktől, amiket pénz, vagy mérce híján honfitársaink nap, mint nap magukba döntenek.

Ha az etyeki bor – egy-két kivétel erősítő példát leszámítva – nem is ér meg annyit, hogy érte különösebb áldozatot hozzunk, a Kezes-Lábos fesztivál még megérhet. S ez nagyjából így is igaz.

A rendezvény szlogenje: “Asztalodon az életed, avagy a jótevés napja.” Remek szlogen, játékos, s szó sincs benne borról, vagyis, amit eddig írtam annak a méregfoga már ki is lett húzva. Így már mindjárt más, s – le a kalappal – okos.

Etyeken

Visszatérve a kályhához: Zoli barátom telefonált, hogy mit csinálunk szombat délután, mert elmehetnénk Etyekre. Nem kaptam az ötleten, mert a Kezes-Lábos (ahogy az eddig már kiviláglott) nem különösebben érdekelt, ám amint kiderült, hogy el is vinnének, igen mondtam. Miért is ne? Jó a társaság,  s egy kis séta sem árt, ráadásul, ahogy Etyeken is mondhatnák, “Frische Luft ist gut für Körper, Geist und Seele”, vagyis, “A friss levegő jó a testnek a szellemnek és a léleknek”. Nos, mindhármat fontosnak tartom magam is, így ez az  “all in 3” program végül mégis jó színben tűnt fel.

Az Etyek felé vivő kanyargós keskeny úton kilométeres kocsisor jelezte, hogy közeledünk a faluhoz. A távolban már látszottak az ideiglenes parkolók is. Előttünk nem egy autós megfordult, feladta, megunta az araszolgatást. Bennünk is felvetődött, hogy megér-e ennyit, de kitartottunk, s várakozásainkkal szemben elég gyorsan elértünk a falu határában álló parkolóhoz. 800 Forintért kaptunk egy parkolójegyet és egy ingyenes jegyet a parkolóból a faluba közlekedő mikrobuszra. Aki egyedül érkezik annak ez még talán kifizetődő, de mi hatan voltunk, s egy főnek 700 Forintért kínáltak ülőhelyet a buszon. Nem buszozni érkeztünk, hanem friss levegőt szívni, ezért a mellettünk elhaladó benzin és diesel üzemű gépjárművekkel együtt az aszfaltúton közelítettük meg a falut.

Egy lendülettel el is sétáltunk a falu végéig, ahol körbenéztünk, nyugtáztuk, hogy a könyvtár éppen ellenkező irányban van mint a pincék, majd megfordultunk és amerről jöttünk mentünk is visszafelé. Kétoldalt többfelé is sátrak, nyüzsgő tömeg, s kezünkben üres és száraz poharunkkal azon meditáltunk, hogy 100 Ft/db kóstolójegyünket mire is vesztegessük el. Aztán a Kecskegödör pincesoron megtörtént az áttörés. Két itallal is próbálkoztunk. Az egyik valami nagyon borzasztó volt, ám a másik egy furmintféle, az igen… az sem volt jobb. Az elmúlt években ronda ősz járta arrafelé, ahol azt a szőlőt szüretelték , amiből ezek az italok (komolynak sejtett szándékkal) készültek.

No, de sebaj, ez a fesztivál nem borfesztivál, ezért messzemenő következtetéseket nem is vontam le mindebből, ráadásul a hazai pizza-ipar tisztességes képviselői kenyérlángost készítettek. Nem ettem belőle, de ránézésre teljesen rendben lévőnek láttam. A kecskegödör tájékán remekbe szabott Salgó márkájú (létezik még ez?!) takaréktűzhelyek, népszerűbb nevükön “Sparhelt”-ek díszelegtek katonás sorban. Úgy tűnik újfajta, immár polgári romantika teremthet új divatot ebből a tűzhelyből, legalábbis a gazdag fantáziájú, játékos kedvű nagyvárosi értelmiség körében.

Maradt még néhány száz forintnyi kóstolójegy, amit valahogy még megpróbáltunk volna elsütni. A nagyszínpad környékén aztán a jegyeket Etyeki chardonnay-ra váltottuk. Nem volt különösebben kimagasló bor ez sem, de az előzőekkel összevetve már végre jól iható volt.

Esteledett már, s mivel csöppnyi gyermek is akadt a társaságban, hazafelé vettük az irányt. Sétáltunk, nézelődtünk, összességében ezzel még jól is jártunk. Etyek újabb egy évre (vagy többre) letudva. A sötétség beálltával még egymást érték az érkező autók…

Appendix

Zoliéknál aztán egy kis felvidéki hurkával, kolbásszal csillapítottuk az etyeki levegőtől és sétától időközben felhorgadó éhségünket, s akadt jó pálinka, s bor is mellé.

  • Az Etyeki Kezes-Lábos Fesztivált 2011-ben már kihagytam, mert nem hiányzott a kényelmetlenség. Az előző évhez hasonlóan, 2012-ben sem tudtak felcsigázni. Rókosfalvy Pál és csapata is érezhette, hogy a fesztivál messze túlnőtt a kezelhetőség határain, mert 2012 őszén az egész falura kiterjedő Kezes-Lábos Fesztivált már utolsó alkalommal rendezték meg. A jövőben évi négy, és kisebb területre koncentrálódó fesztivált tartanak Etyeken. Ez újra érdekelni kezdett.

Csíki Sándor♣

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: bor, Bor és étel párosítás, borász, Fesztivál, magyar konyha
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ETYEK – Kezes-Lábos Fesztivál 2010 bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Hapci szerint:

    Ez a 700 forintos buszjegy kiemelkedően aranyos…
    Mi tegnap a Rosensteinben jártunk. Talán jobban jártunk. Talán nem.
    Ma viszont nem megyek Etyekre, akkor se, ha javul az idő. Egyszer tettem ilyet pár éve, a vendégborászok java még jóval a zárás előtt pánikszerűen távozott, a helyiek között meg tényleg kevés a valóban nagy durranás. Bár Debreczeniék pinói qrva jók szoktak lenni. Kóstoltad?

  2. Csíki Sándor szerint:

    Hapci: Debreceniék borait többször volt alkalmam már kóstolni, és a hajdan volt Eszencia Magazinnál teszteltem is, azonban most szombaton ez elmaradt. Ők valóban kimagaslanak az átlagból. Most levegőztünk Etyeken… 🙂

  3. Csilla szerint:

    Szia Sanyi!
    Örülök, hogy igazolva látom döntésemet, miszerint nem mentünk el Etyekre. Itt a tv-ben “szétpromóztuk” a z eseményt. Mivel kíváncsi lettem, és az idén sajna amúgy is ki kellett hagynunk a várbéli banzájt, pénteken utánanéztem a neten, hátha a kezes-lábos enyhítené az emiatt keletkezett űrt. Először a logisztika miatt ment el a kedvem, majd rögtön az ebből fakadó árak (magyarosan: “levevés”) miatt. Miért nem tudjuk már levetkőzni azt a jó magyar szokást, hogy az ilyenkor beszedett lóvéból akarunk az év többi részében “hátradőlni” , lásd parkolójegy és helyi buszjegy?
    Ha autóval megyünk, akkor kb. 800.- + 2×700.-Ft + benzin =kb: 5000.-Ft (és egyikünknek fel kell áldoznia magát az önmagtartóztatás oltárán).
    Ha BKV+ Volán, akkor kettőnknek csak a falu széléig oda-vissza (12 db bkv jegy bkv jegy) 3600.-Ft + a volán jegy(nem tudom mennyi?) és még plusz a helyi 2×700 Ft.- Nem is sorolom, de minimum 6500.-Ft.
    És akkor még csak állunk a falu szélén. Mindez még mindíg nem lenne baj, ha megérné.
    Elolvasva a weboldalukon a hozzászólásokat, igazolva éreztem magam, de a Te írásod nyugtatott meg igazán. Hiba lett volna rossz szájízzel sz..rrá ázni úgy, hogy még egy “jó pofa ” bor se csal némi mosolyt az arcunkra. Üdv: Csilla

  4. alganyalo szerint:

    Szia Sándor,

    örömmel olvastam etyeki beszámodat, véleményedet. Azokon a sparhelteken és a fotón is látható piros fazekakban leveseket főztünk. Az öt csapat sertéshúsból főzte a kétféle palóclevest, a kondáslevest, a medvehagymás-tejszínes ragulevest, míg az én (azaz a párommal alkotott csapatunk) fazekamban tárkonyos-tejfölös-vargányás ragulevest. A 11-től 14 óráig tartó programnak része volt az is, hogy Szőke András irányításával ének-, tánc-, és versköltőversennyel szórakoztattuk a látogatókat. Sőt, még itatóverseny is volt, ami azt jelentette, hogy egy pohár bort minél több nézelődővel kellett megitatni egységnyi idő alatt…voltak vicces helyzetek: amikor a mit sem sejtő arra járókra rárontottak a versenyzők, azzal, hogy “igyon már legyen szíves, de keveset, de gyorsan…köszi”

    Egyébként, ha nem lett volna ez a kivételes lehetőség, hogy szabadban, sparhelten főzhettem, én sem mentem volna el magamtól…
    Robi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.