BALATONI ÉTTERMEK – Szemestől Füredig

MÚLT HÉTVÉGÉN négy balatoni étteremben is jártunk. Siófok, Szemes, Tihany és Füred voltak a túra állomásai. A pénteki siófoki vacsora után szombaton a Kistücsök, a Ferenc Pince Csárda és az Astoria Étterem és Sörkert következett. Mindhárman a Nemzeti Gulyás Nap (NGN) résztvevői. Három étterem, három stílus, három átlagon túlmutató étkezési élmény. A három helyben közös, hogy a tulajdonos együtt él az éttermével. Ahogy Csapody Balázs (Kistücsök) mondta a kerthelyiségben: “Ez a nappalim.”

Punk Ferenc (Ferenc Pince Csárda, Tihany) és Szöllősi Tamás (Astoria Étterem és Sörkert, Balatonfüred), akár csak Csapody Balázs, reggeltől estig az étteremben vannak. Ez látszik a konyha teljesítményén is.

Péntek

A hétvége éttermi kalandjai péntek este, a Mala Garden Étteremben, Siófokon kezdődtek. Egzotikus ihletésű design, ehhez simuló, Délkelet-ázsiai elemeket hordozó étlappal. A levesek közül a Zöldteás bodzaleves mandulás túrógombóccal” tűnt érdekesnek, s az is volt. Tetszett ez a hideg leves, jó ízléssel volt elkészítve.


Második fogásként a “Magyaros ételek” között szereplő Joghurtos karalábéfőzelék enyhén füstölt vajhal filével” elnevezésű ételt választottam. A remek leves után némiképpen csalódást jelentett, hogy a Balaton parti étterem séfje a “magyaros” ételhez (mélyfagyasztott) vajhalat társít.

  • Napjaink gasztronómiai közéletében szinte már közhely a balatoni halászat és friss halhoz jutás áldatlan állapotáról beszélni. Valóban lehetetlen helyzet, hogy a Balaton mellett komoly szervezőmunkát igénylő feladatnak számít friss balatoni halhoz, különösen fogashoz/süllőhöz jutni, s a harcsa s más halak is leginkább csak a horgászoktól (s orvhalászoktól) kerülnek a vendéglők asztalára. Ezek után az olcsó tömegárúnak számító vajhal megjelenése ugyan nem meglepő, ám továbbra is erősen kritizálható marad, különösen, hogy a beszámolóban szereplő másik három étterem képes megoldani a friss hal beszerzését. A vajhalnál számos ok miatt még a hekk (magyarul: csacsihal) is jobb megoldás lenne.

A joghurtos karalábéfőzelék igazán jó volt, és korszerű. Üdítően kellemes savanykássága jól illett az évszakhoz, a meleghez. A vajhal a maga fizikai valójában túlságosan érdektelen maradt: sem az íze, sem a textúrája nem volt különösebben emlékezetes. Egy friss balatoni hal, ropogósra sült bőrrel, méltóbb társa lenne a főzeléknek. A harmadik fogásnak választott desszert almatorta (almás pite) volt vaníliafagylalttal és jelentős mennyiségű tejkaramellel. A mennyiséggel elégedett lehettem.

Szombat

A szombat délutántól éjfélig tartó második napon a fentebb felsorolt három étterem került sorra. Ezek a látogatás sorrendjében: Kistücsök Étterem (Balatonszemes), Ferenc Pince Csárda (Tihany, Cserhegy), Astoria Étterem (Balatonfüred)

KISTÜCSÖK (Balatonszemes)

Az Kistücsök Éttermet nem szükséges bemutatni. Miután Csapody Balázzsal beszéltünk a Nemzeti Gulyás Nap (NGN) egy-két részletéről, sor került az ebéd kiválasztására is. Az első fogás “Hideg joghurtos sültpaprika-krémleves” volt. Könnyed, kellemes ízvilágú, üdítő nyári leves volt. Tetszett, bár ha magam készíteném, rusztikusabbra komponálnám.

A főétel hibátlan volt: “Kacsazúza lecsóval töltött kel-levelekkel”. Fantasztikus textúrájú zúza, innovatív “lecsó”, kelkáposzta levelek. A lecsó persze nem a megszokotthoz közelítő házi lecsó, s gersli is keveredett hozzá bőven, tehát aki lecsót akar enni, az ne ezt válassza. Ez az étel leginkább a fentebb már dicsért textúrák játékosságával ragadott meg. Ez a Kistücsök magasztalt bája. Emlékezetes étel, megérdemli a jó szót, mindenkinek ajánlom. Az ebédhez Légli rozét ittam, annak a borásznak a borát, aki talán éppen az idei évnek (2010) lesz az Év Borásza. Esélyes rá.

A napi ajánlatban szereplő desszert eperfagylaltos, paprikás, túrókrémes kompozíció volt. Kellemes volt, nyárias, könnyű, a paprikával cseppet meghökkentő, vagyis illett az étteremhez. Én ugyan szívesebben ettem volna paprikafagylaltos, epres változatban, némi (igény szerinti) csípősséggel, de eredeti formájában is tetszett.

  • Szilvi nyulat választott és igen dicsérte, ami azért nem minden nap esik meg (a nyúlhoz adott zöldségek, s a puliszka is ragyogóan volt elkészítve). Szabolcs a Kistücsök krémesét magasztalta.

FERENC PINCE CSÁRDA (Tihany)

Csapody Balázstól elköszönve a szántódi rév felé vettük utunkat, megcélozva Tihanyt és Punk Ferenc pincéjét, akinek a halászléjéről már írtam és lelkesedésemben ki is neveztem a “Tihanyi Halászlé Királynak”. A Kistücsök nagyszerű étkezési élménye után az egyedülálló panorámájú Ferenc Pincében már csupán a Nemzeti Gulyás napról akartam beszélgetni, azonban, mint oly’ sok elhatározást, ezt is felülírta az élet, s sor került a halászlére is. Nekem bizony továbbra is tetszik ez a tihanyi halászlé, amihez a házigazda Csigavér rozéját ittam. Legutóbbi látogatásunk óta a cigányzenekar lecserélődött, ami előnyére vált a helynek. Az új banda jóval visszafogottab, mint a korábbi, s ezzel inkább illik a hely szelleméhez.

A Kistücsökben is akadt ismerős, s a Ferenc Csárdában is, ahol Péter barátommal (Győr) és családjával futottunk össze. Péter kacsát rendelt és jókat mondott róla. Javaslatomra többen a halászlevet választották, s láthatólag nekik is tetszett. Punk Ferencnek egyébként éppen azon a napon volt 60. születetésnapja. Isten Éltesse még sokáig!

  • Talán nem meglepő, de a halászlé Szilvinek és Szabolcsnak is tetszett.

ASTORIA ÉTTEREM (Balatonfüred)

A Ferenc Pince Csárda (Tihany) után Szöllősi Tamáshoz (Astoria Étterem, Balatonfüred)  is a Nemzeti Gulyás Napról beszélgetni tértünk be. Tamást korábban a Bazsalikom Étteremben ismertük meg, s az ottani ebéd vegyes érzelmeket keltett bennem, ám ami miatt mégsem kerültem el az Astoria Éttermet, az Tamás személyisége, s a tisztességes vendéglátás iránti elkötelezettsége. Az Astoria Étterem más, mint a Bazsalikom volt. Elegáns hatású (talán túlzottan is az), jó adottságú étterem, nagy, kihasználásra váró kerthelyiséggel, visszafogott árakkal. A vendéglátásról és az Astoria Étteremről beszélgettünk.

Szóba került Punk Ferenc és az ő halászléje, s természetesen a Kistücsök is, amely sokaknak példa arra, hogy a Balaton partján is lehet színvonalas és elismert gasztronómiát művelni. Tamás a saját halászlevüket ajánlotta. Fogast frissen ő sem tud folyamatosan garantálni, ám harcsát már igen, mondja. (Annak, hogy a halászléjét megemlítsem, az ízén/illatán túl az is feltétele volt, hogy garantálja a friss halat). A halászlében friss harcsa volt, lehetett is érezni a minőségi különbséget, amihez nem kell gourmet gasztronómusnak lenni, csupán jó ízlelésű vendégnek.

A halászlé után (éhesek nem voltunk), Tamás túrós csuszát ajánlott. Csusza? Legyen, gondoltam, ám sokat nem vártam tőle, mivel túl rosszak a tapasztalataim a honi csuszakészítésről. Jól tettem, tettük, hogy elfogadtuk a javaslatot, mert ami csusza címen következett az mindhármunk véleménye szerint kimagasló volt.

  • Hihetetlenül eltalált kombinációja volt ez a helynek, időnek, napszaknak, igénynek. Egy ilyen szerencsés találkozás után újabb próba kell, hogy következzen annak kijelentéséhez, hogy az Astoria Étteremben kimagasló a túros csusza. Az viszont egészen bizonyos, hogy az akkor, s ott fogyasztott, házi készítésű tésztából, nagyszerű túróval, tejföllel, pirított szalonnával ékesített csusza életem legízletesebb csuszája volt, amivel a mérce nagyon magasra került – az Astoria Étterem számára is.

A csusza után krémes következett, Szabolcs már áradozott a Kistücsök krémeséről, ám most Tamás emlegette, hogy mennyit is kísérleteztek a krémes krémjével, mire olyan lett, amilyet elképzelt. Más stílusú volt, mint a Kistücsök krémese, talán háziasabb jellegű, miközben bátran állítható, hogy a maga nemében mindkettő remek volt.

Tapasztalatok összegzése

Ez a balatoni gasztrotúra reményeimen felül jól sikerült. A Nemzeti Gulyás Naphoz (NGN) csatlakozott balatonszemesi Kistücsök Étterem zseniális kacsazúzája (és nyula, krémese), a tihanyi Ferenc Pince Csárda változatlanul kimagasló színvonalú halászléje, s a balatonfüredi Astoria Étterem meglepetésként ható, ma is emlékezetes túros csuszája remek élményt nyújtott. Gratulálok mindhármuknak, s köszönöm az élményt! Látogassátok őket, mert megéri megízlelni az ételeiket!

Nem kell mindig a távolba meredni! A jól elkészített egyszerű, s ismert ételek is becsületet hozhatnak a tisztességes vendéglősnek.

Csíki Sándor♣

NEMZETI GUÉLYÁS NAP – 2010.08.28.
BALATONI BAZALTVIDÉK
FERENC Pince Csárda
HALÁSZLÉ KIRÁLY
Régmúlt idők balatoni kertvendéglői
Tükör által homályosan

Nézz körül a tartalomjegyzékben is! Találhatsz ott még kedvedre való írást! Ha mégsem, írd meg, hogy mi érdekel, s ha engem is legalább annyira érdekel, írok róla!

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: étteremkritika, magyar konyha, Vélemény
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.

BALATONI ÉTTERMEK – Szemestől Füredig bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Hapci szerint:

    Elismerésre méltó, hogy a cél (NGN) érdekében ennyit bírtok enni! 🙂
    Mi történt a Bazsalikommal, cserélődött a tulajdonos? Úgy hallottam, átkeresztelték valami olaszos nevűre az éttermet.

  2. fiatalborivo szerint:

    Hát megmondom, rendesen rosszul lettem volna ennyi evéstől én is, hozzátéve hogy nem vagyok kis étkű… Nagyon jó hogy híres neves éttermek is csatlakoztak az NGN-hoz. Köszönöm az étterem ajánlásokat, le lesznek meózva.

  3. Csíki Sándor szerint:

    Slow-food volt, így egyáltalán nem teljesíthetetlen feladat délután háromtól éjfélig jó társaságban elfogyasztani a fenti ételeket. 🙂

  4. Visszajelzés: Balatoniqum

  5. Mathiasz Rex szerint:

    remek éttermek, a kistücsök a legjobb, csak jóllakni nehéz

  6. Kata1967 szerint:

    A Bazsalikomot a tulajdonos csinálja(nem szakmabeli és a társainak egy része sem az), kialakítva ugyanúgy (még az étlap is),mintha a “Bazsalikomos fiúk” csinálnák.Persze a minőségből rögtön csekkolod,hogy ez nem az.A fiúk most a Stég Bisztrót üzemelik ,szintén az udvaron belül.Bővebb infó: a http://www.bazsalikom.com

  7. Hapci szerint:

    Kata1967: most – hogy segítettél a tájékozódásban – már semmit se értek. 🙂
    A Bazsalikom korábbi üzemeltetőiből vagy (rész?)tulajdonosaiból (Bazsalikomos fiúk) a Stég tulajdonosai (vagy üzemeltetői?) lettek távozás (?) vagy kirúgás (?) vagy a gasztrointellektuális inspirációk amúgy baráti összeférhetetlensége (?) okán, miközben a Bazsalikom működtetését átvette a (társ?)tulajdonos, aki egyből lerontotta a minőséget a Bazsalikomban, miközben a mellette – nyilván barátilag – elhelyezkedő Stég Bisztró rulez?
    No, már itt is jócskán várom az eligazításokat, de ki az Astoria tulajdonosa (üzemeltetője?), a fentebb említett Szöllősi Tamás? Ő is Bazsalikomos fiú volt csak nem követte társait a Stégbe, hanem nyitott egy harmadik éttermet?

  8. Viktor08 szerint:

    Kedves Mindenki,

    Mint láthatjuk sok mindenki nem tudja, mi is történt a Bazsalikom étteremmel.
    Az igazság az, hogy a régi Bazsalikomos fiúk , valóban áttették a székhelyüket a szomszédos Stég Bisztróba, ahonnan a nyár végeztével, a szezon lefutása után távoztak.
    Jelenleg az említett éttermet egy új üzemeltető cég viszi. Az éttermet La Riva Ristoranténak hívják. A cég tulajdonosai között olyan szakemberek is vannak, akiknek a régi Bazsalikom a jó hírnevét köszönhette. Jelenleg a chef társtulajdonos, aki még anno az egész bazsalikomos étlapot készítette. Az étterem színvonala a régi-új séf visszatértével jelentősen emelkedett, és nem is értem, hogy az a hölgy, aki a színvonal leromlásáról beszélt, miért tette. Talán a régi bazsalikomos fiúk egyik barátja lehet? esetleg keserű a szőlő? Az étterem él és jobb mint valaha. nem elég egyszer meglátogatni. Bárki nyugodtan kipróbálhatja, nem fog csalódni.

  9. Hapci szerint:

    Már csak arra lennék kíváncsi, miért nem Bazsalikom néven ment tovább az étterem, ha jó híre volt (bár Csíki úrban vegyes érzelmeket keltett, de ő nyilván országos kontextusba helyezte a helyi benyomásokat, egyszerűbben fogalmazva egy finnya :))? Mivel szemlátomást a bazsalikomos fiúk se vitték tovább a nevet, sőt, abból a társaságból még egy Astoria is keletkezett.
    Egyre inkább úgy érzem, legközelebb arra járván meg kell ismernem a Rivát… vagy Stég Bisztrót… vagy Astoriát, sőt, mindegyiket. Ezért előre is kérem a tulajdonosokat, üzemeltetőket és minden egykori bazsalikomos fiút, ha egy jókora, de durva külsejű vendég harsány tüsszögés közepette helyet foglal bármelyik füredi éttermükben, ingyen degusztációs menüről gondoskodjanak, hiszen meg fogom írni tapasztalataimat ide. És máshová. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.