A LEVES HAZUDIK című könyv eperre vonatkozó tézisét, miszerint: a világon sincs annyi eper, amennyi az eper ízű termékekben megjelenik, már sokszor hallottam emlegetni. Soha nem szóltam hozzá, azonban minden alkalommal, amikor említették, kényelmetlenül éreztem magam, mert valahogy nem tartottam eléggé meggyőzőnek az állítást.
A napokban újra találkoztam ezzel a széles körben elterjedt, s gyakorta idézett “eper-tézissel”, ám most már úgy gondoltam, hogy a végére járok annak, hogy igaz-e az eperre vonatkozó állítás (a könyv többi részével, állításával nem foglalkozom!). Az első lépés az volt, hogy megnéztem, hogy a könyv pontosan mit is állít, mi is az, aminek a valóságtartalmát vizsgálni fogom.
Az állítás:
A Hans-Ulrich Grimm, “A leves hazudik” (kétezeregy kiadó, Piliscsaba 2001, harmadik kiadás, 2005) című könyvének 16. oldalán található állítás így szól:
„ …a világszerte elhatalmasodó eperfagylalt, eperjoghurt, eperdesszert iránti vágy az igazi epren keresztül már rég nem lenne kielégíthető. A világ teljes epertermése az amerikai epertermék szükséglet 5%-ának fedezésére lenne épphogy csak elég. Valódi gyümölcsökből csupán minden huszadik amerikai eperrajongót lehetne kielégíteni.”
A kérdések:
- 1. Kérdés: Reális állítás-e az, hogy valódi gyümölcsökből csupán minden huszadik amerikai eperrajongót lehetne kielégíteni?
- 2. Kérdés: Reális állítás-e az, hogy a világ epertermése épphogy csak elég lenne az amerikai epertermék szükséglet 5%-ának fedezésére?
A válasz:
- A könyv mindkét állítása túlzó, valóságtól elrugaszkodott, így aztán egyik állítás sem tekinthető igaznak. (Akit nem csak a végeredmény érdekel, az olvassa el a számolást is. Nem bonyolult.)
A számolás alapadatai:
A számoláshoz tudnunk kell, hogy mennyi is a világ epertermése, ám ezt az adatot perceken belül megtudhatjuk. A világ legnagyobb mezőgazdasági adatbázisa, a FAO statisztikai rendszere, a faostat szerint 2008-ban a világ epertermése: 4.068.454 tonna volt.
A számolás során ezt a négymillió tonnányi epermennyiséget vetem össze az Egyesült Államok teljes lakosságával, amely a wikipedia szerint 307.798.191 fő. Ezzel pedig már rendelkezésre is áll a kérdések megválaszolásához szükséges két alapadat:
- A világ epertermése (tonna): 4 millió
- Az Egyesült államok lakossága: 308 millió
1. Kérdés:
- Reális állítás-e az, hogy valódi gyümölcsökből csupán minden huszadik amerikai eperrajongót lehetne kielégíteni?
- A minden huszadik amerikai összesen 15,4 millió lakos, beleértve e csecsemőket is.
- A könyv állítása szerint az eperterméséből csupán minden huszadik amerikainak jutna, ezért a 4 millió tonna eperből csupán 15,4 millió amerikainak juthatna. Egy újabb osztással megkapjuk, hogy hány kilogram friss eper jutna “minden huszadik” amerikaira évente a világ teljes eperterméséből. Az eredmény: 260 kg/év friss eper.
- A 260 kg/fő/év friss eper azt jelenti, hogy “minden huszadik” amerikaira, az év minden áldott napján 70 dkg friss eper jutna a világ terméséből. Ennyit ehetnének naponta Alaszkától Floridáig. Úgy vélem, hogy ez a szám már önmagában elegendő annak eldöntéséhez, hogy igaz-e a könyv állítása.
- A még mindig a könyv állításában hívők kedvéért folytatva, érdemes azt is számításba venni, hogy epertermékekről beszélünk, amelyekben az esetek többségében az eper csak kis százalékban fordul elő, ami azt jelenti hogy ez a 70 dkg eper valójában több kilogrammnyi eperterméket reprezentál. Nem hetente, nem havonta, hanem minden egyes nap! Ugye, nehéz elhinni, hogy tényleg ennyit is ennének?
2. Kérdés:
- Reális állítás-e az, hogy a világ epertermése épphogy csak elég lenne az amerikai epertermék szükséglet 5%-ának fedezésére?
- Az amerikai epertermékek mennyiségét ugyan nem ismerem, azonban a könyv állításának realitása mégis egyszerűen eldönthető. Ehhez, önkényesen ugyan, de tételezzük fel, hogy minden 1 kilogramm epertermékhez 20 dkg friss epret használunk fel.
- A 4 millió tonna friss eperből az epertermékekbe 20 százalékot téve, összesen 20 millió tonna epertermékünk lenne.
- Igen ám, de a 20 millió tonnányi epertermék a könyv állítása szerint csupán az amerikai epertermék szükséglet 5 százaléka lehetne. Mennyi is akkor a 100 százalék? Ha az 5% 20 millió tonna, akkor a 100% összesen: 400 millió tonna epertermék per év, ami az Egyesült Államok teljes lakosságát figyelembe véve 1.300 kg/év eperterméket jelentene lakosonként.
- Az 1.300 kg/fő/év epertermék azt jelenti, hogy a születéstől kezdődően minden egyes amerikainak, az év minden egyes napján legalább 3,5 kg eperterméket kellene fogyasztania. Úgy vélem, hogy ez a szám már elegendő annak eldöntéséhez, hogy reális-e a könyv állítása.
- A még mindig a könyv állításában hívők kedvéért folytatva érdemes azt is számításba venni, hogy a 20 százaléknyi eper szándékosan túlzó volt. Ha mindezt például epres Activia joghurtra számítjuk át (a következő írásban lesz még róla szó, mert azért ott sincs minden rendben), akkor már csupán 8,4 % eperrel kalkulálhatunk. Így a 4 millió tonna eper 308 millió lakossal és 8,4% epertartalommal kalkulálva a könyv állítását figyelembe véve azt jelentené, hogy minden egyes amerikai, a csecsemőktől az aggastyánokig bezárólag, minden egyes napon 68 doboz epres Actívia joghurtot fogyasztana el. Ugye, ennek a realitását is nehéz elhinni?
Csíki Sándor♣
Nézz körül a tartalomjegyzékben is! Találhatsz ott még kedvedre való írást! Ha mégsem, írd meg, hogy mi érdekel. s ha engem is legalább annyira érdekel, írok róla, biztos lehetsz benne! Emellett ne feledkezz el a Nemzeti Gulyás Napról sem, amely első alkalommal idén augusztus 28-án lesz. Főzz Te is, s küldjél fotót róla!
Én is hivatkoztam már a könyvre, mert disznóság, ami az élelmiszerekkel történik, de ez a számolás meggyőző.
Sajnos az élelmiszerbiztonság fronton is a legnagyobb a magas hőfokú érzelem+tudatlanság faktor szerepe, mint az élet annyi más területén
.
, nem is veszek soha.
Csak egy kicsit kellene reálisabban érvelni, sokkal megalapozottabban és tartósabban lehetne befolyásolni szerintem a közgondolkodást.
Ettől függetlenül az epres joghurtokban érzem a faforgács-aromát
Kedves Piszke!
A következő írás az epres joghurt lesz, s már én sem veszek többet.
Bakker én azt hittem liszt az, nem pedig fűrészpor. Veszek is jódot és megnézem majd.
Eric Schlosser: Megetetett társadalom (Fast Food Nation) c., pár éve a HVG-nél megjelent könyve talán kicsit reálisabb képet ad az ipari eljárással készült ételekről, és nem veti el annyira a sulykot, mint sok szerző, amikor egyenesen összeesküvés-elméleteket gyárt. (A bulvár olyan jól eladható…) Nem a gonosz profit-éhség, mi magunk késztetjük az élelmiszergyártókat egyre könnyebben tárolható, hosszabban eltartható, előre adagolt, intenzív ízű, színes, homogén, stb. csemegék gyártására. Ez nem mai keletű dolog, tudjuk. Melyik a legismertebb, több napig hűtés nélkül eltartható, tetszés szerint, azonnal fogyasztható ételünk? A kenyér.
Az, hogy valaki megtalálja az arany középutat a nagyvárosi életkörülmények között is és nem vesz ilyen-olyan ízű előregyártott csemegéket, nem nehéz feladat.
Podruzsik: Nagyon egyetértek!
Minden évben elmegyek egy “szedd magad” helyszinre. Rááldozok idöt, sok hajlongást, és némi pénzt.Aztán hazatérve, még kétszer megfogok legalább minden eperszemet, turmixolom, és kis,jégkockányi adagokban lefagyasztom, majd zacskózom.Így egész évben rendelkezésünkre áll ez az “isteni” gyümölcs-bármibe…..
Nagyon jó módszer.
Üdvözletem! Úgy érzem nem statisztikai szempontok szerin kell megközelíteni az “élelmiszernek” nevezett termékek vizsgálatát. Attól még rengeteg ártalmas tartalmú anyag található bennük. Vajon miért lett mára szinte népbetegség az allergia? Véleményem szerint azzal, hogy ilyen módon próbálja valaki a szerző szavahihetőségét megkérdőjelezni nem hiszem, hogy jó úton közelít a problémához. A gond főleg az, hogy amiről tegnap azt mondták-”ez a termék egészséges”-mára kiderül, hogy ártalmas. Ez ugye kissé vicces. Nem? A “fogyassz, vedd, vidd, gyere ismét és újra vedd” uralkodik. Ennek érdekében vetnek be minden ízfokozót, térfogatnövelőt, színezéket stb. A kereszthatások vizsgálata nélkül!
Kedves Géza!
A statisztikai szempontot nem magam vetettem fel. Amire itt (is) felhívtam a figyelmet, az nem más, mint hogy a jó cél még nem mentség (legalábbis nálam) a pontatlanságra, s nem magyarázat a bulvár indítékú, hatásvadász dezinformálásra sem.
Sajnos valamire, valahol, valaki allergiás (nekem volt olyan ismerősöm, aki a fekete színre volt az). Ha statisztikáról mégsem mondunk le teljesen, akkor, figyelembe véve, hogy jelenleg már bizony nagyon sokan vagyunk, számíthatunk az allergiás megbetegedések növekvő számára, mivel a nagyon sok ember nagyon sok, sőt növekvő számú “valamivel” találkozik. (Emellett ma már jóval több betegségről tudjuk kimutatni, hogy allergiás megbetegedés.). Ez a sok újonnan előállított “valami” bizony nagy kihívás a szervezetnek – nem is készültünk fel ilyen változásokra. A sok “valami” között nagy számban akad olyan is, amit jobb lett volna ki sem próbálni, s – megint csak a statisztika miatt is – bizonyosan rosszat tesz.
Akad mód az élelmiszeripar rossznak tartott (és rossz) termékeinek elkerülésére. Ne vásároljuk olyan készterméket, amit magunk is elkészíthetünk, hanem menjünk el és vásároljuk meg magunk az alapanyagokat, amivel minden problémánkat ugyan nem oldottuk meg, csupán áthelyeztük, de mégis előreléptünk. Aztán főzzünk, ahogy én is teszem, s szerencsére sokan. Ezzel valamennyire segítünk magunkon. A polleneket, vagy a port, s ezernyi mást ugyan nem tudjuk a levegőből kiszűrni, de mégis tettünk valamit az egészségünk érdekében, s talán ezzel is abba az irányba terelhetjük az ipart, hogy gondosabban járjon el a termékfejlesztésnél.
Üdvözlettel:
Csíki Sándor
Tisztelt Csíki Sándor Úr! Köszönet a válaszért. Egyébként véletlenül jutottam az Ön oldalaira, mert kutakodni kezdtem szegény feleségem betegsége miatt. Ugyanis gyakorlatilag egy hónap alatt, olyan élelmiszer allergiás tünetei lettek, hogy az orvosok széttárták a kezüket. A valid értéket 0,35 viszonyszámban adják meg(vérből) és az Ő értékei húsz és negyvenszeres értékeket mutatnak. Répa,zeller,tojás,liszt,magvak,hal, burgonya,uborka,gyümölcsök, egyszóval mindenre allergiás lett, ami anaphylaxiás rohamokat okoz Neki. Csupán ezért nem értettem az írásában a statisztikai megközelítést, mint cáfolatot. Valóban bulvárértékű szerzemények tömkelegével lehet találkozni és még hisznek is benne sokan. Egyszóval a világhálón is csupán az erről szóló beszámolókat kerestem. A felsoroltak kapcsán a gasztronómiai élvezetek tárháza nekünk, igen csak beszűkült. (Rizs, kukorica.) Elnézését kérem, hogy zavartam. Végszókén Murphy egyik idézete: “ami az életben jó, az vagy erkölcstelen, vagy betegséget okoz, vagy hizlal” Az Ön oldalát mindenesetre betettem a könyvjelzők közé. Tisztelettel: Kovács Géza ép.mérn.
Tisztelt Kovács úr!
Köszönöm levelét.
Egyik olvasóm hasonló gondokkal küzd, így remélhetőleg tud hasznos tanácsokat adni.
Küldök Önnek e-mailt.
Üdvözlettel:
Csíki Sándor