EGYKOR VOLT PEZSGŐ Velence

HA MA A VELENCEI tóhoz utazunk, talán nem is jut eszünkbe, hogy a vadregényes vizek mellett, vagy száz esztendeje igen kimagasló csendes- és pezsgőborok is készültek. Vélhetően arra is kevesen gondolnak, hogy egykor milyen gazdag lehetett a Kárpát-medence pezsgő kultúrája, s nem csupán négy-öt ismertebb márka közül lehetett választani az üzletekben és a szórakozóhelyeken. Valaha szebbnél szebb italok készültek Villánytól Szeredig, Velencétől Aradig. A XX. század elején, pezsgőnek való alapanyagot sokfelé termeltek, de olyat, amely valóban kimagaslott és igazi megbecsülést hozott a gazdának, csak nagyon szűk területen. Utóbbira szép példa a velencei Bence-hegy, a helyi pezsgő és Belatiny Artúr neve.

A velencei borvidék jelentőségét jól mutatja egy 1865-ös összeírás, hiszen Pákozd, Sukoró, Velence, Nadap, Pázmánd községekben ekkor már 1049 katasztrális holdon gazdálkodtak a termelők. Virágzott szőlőtermelés és borászkodás, emellett igen fejlett volt a borkereskedelem is.

A hagyományok ápolói szerint itt művelt szőlőt Vörösmarty Mihály, majd itt működött a szakmában nagy tekintélynek örvendő Cseh Ede, és a Braun testvérek pezsgőpincészete is. Bár kétség kívül sokat tettek azért, hogy népszerűek legyenek az itteni gyöngyöző italok – mégsem elsősorban ők, hanem a később szintén Velencén letelepedő pezsgőgyáros, Belatiny Artúr (1869-1937) szerzett elévülhetetlen érdemeket, aki igazán jó, világhírű pezsgővé dolgozta fel a Velencei-hegység kiváló minőségű, zamatos szőlőit.

Belatiny Artúr; Forrás: bkik.huBelatiny igen változatos életet élt, a budapesti Kereskedelmi Akadémia elvégzése után Nyugat-Európába ment tanulni. Hazatérése után előbb saját pezsgőgyárát fejlesztette, később a Földművelésügyi Minisztérium Országos Központi Mintapincéjének főbizományosa lett.

A velencei Belatiny pezsgőborgyár komoly nemzetközi elismerésben is részesült: az 1900-as párizsi világkiállításról aranyéremmel térhetett haza. A több száz éves szerves fejlődésnek, a gazdag hagyományoknak, a hungarikum szempontból ma már felbecsülhetetlen értékű fajták virágzásának vetett véget a 19. század végén beköszöntő filoxéravész. A járvány hatására a velencei szőlőhegy szinte teljesen kipusztult, legjobban a pákozdi Külsőszőlő vészelte át a pusztulást. A filoxéravész után a többi községbe innen vitték a vesszőt a szőlőrekonstrukció megkezdéséhez.

Belatiny természetesen aktív szerepet vállalt az újratelepítésekben, de folytatta közéleti munkáját is. Tíz éven át, 1920-tól 1930-ig a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökeként tevékenykedett, helye volt több jelentős bank és iparvállalat igazgatótanácsában, és egy sor közgazdasági szervezetnek, szakmai kamarának is tagja volt. A politikában is szerepet vállalt, 1927-ben parlamenti, felsőházi mandátumot szerzett.

Forrás: bedo.hu

Az 1931-1936 közötti ciklus képviselőinek munkáját bemutató Magyar Országgyűlési Almanach gazdag életrajzi adataiból pár dolgot mindenképpen ki kell emelnünk: Belatiny

“szakosztálytagja az Országos Mezőgazdasági Kamarának, tiszteletbeli tagja a Magyar Kereskedelmi Csarnoknak, társelnöke a Magyar Borkereskedők Országos Egyesületének, elnöke a Pezsgőgyárosok Országos Egyesületének, igazgatóválasztmányi tagja a Magyar Szőlősgazdák Egyesületének, tagja az Országos Szőlő- és Borgazdasági Tanácsnak, a Borvizsgáló és Ellenőrző Bizottságnak.”

Minden erőfeszítés ellenére 1935-ben már csak 570 katasztrális hold volt a tó körüli szőlőterületek nagysága. A csökkenésnek csupán egyik okozója a filoxéravész. Az igazságtalan trianoni békediktátum okozta politikai és gazdasági sokkból szinte még fel sem ocsúdott a nemzet, mikor 1929-30-ban bekövetkezett a gazdasági válság, emiatt pedig – akárcsak most – zuhantak a szőlő- és borárak, csökkent a piac, így egyre kevésbé volt értelme szőlővel és borral foglalkozni.

Forrás: profila.hu0

Azóta sok minden megváltozott a Velencei-tó körül. A II. világháború utáni időszak szakemberei már nem tartották érdekesnek a tó környékén elterülő ültetvényeket és az azokból készíthető borokat, így szinte megállíthatatlan lett a hanyatlás.

Sajnos, ahogy eltűntek a Bence-hegyi szőlők és présházak, úgy hagyott fel az aktív működéssel Velence híres pezsgőgyára is. A korábbi szőlőterületek többségén ma már hétvégi telek vagy nyaraló található, s csak kevesen tudják, hogy az egykori pezsgőgyáros és bornagykereskedő Belatiny gyárának, a korábbi Braun pezsgőüzemnek egykori pincéje ma is megtalálható az időközben üdülővárossá fejlődő település ófalujában.

A Velencei-to műholdas felvétele, Google Earth

  • A ma ismert és bejáratott pezsgőnevek mellett kevés a hagyományos, legszebb és leghagyományosabb technológiával készült pezsgő hazánkban. A jelenlegi törvényi előírások egyelőre nem is igazán teszik lehetővé, hogy ez kiteljesedjen, de azért talán készülődik valami. Reménykedjünk abban, hogy nemsokára újra sok szép, változatos termőhelyről származó, kisszériás, valóban minőségi pezsgő közül lehet majd választani.

Rosenmayer András, a blog vendégszerzője

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: bor, pezsgő, Történelem
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

EGYKOR VOLT PEZSGŐ Velence bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Sance szerint:

    “A jelenlegi törvényi előírások egyelőre nem is igazán teszik lehetővé, hogy ez kiteljesedjen, de azért talán készülődik valami.”
    Ez így nem kerek számomra, tudtommal a hagyományos pezsgőkészítési eljárás megfelel a törvényi előírásoknak.

  2. Csíki Sándor szerint:

    Sance: Magyarországon jelenleg háromféle pezsgőkészítési mód dívik, aki ezek valamelyikének is meg akar felelni, az természetesen betartja a törvényi szabályokat. Írásomban nem is erre céloztam.

    Amire ki szerettem volna térni az, hogy ma Magyarországon még mindig gúzsba van kötve a pezsgőkészítés azzal, hogy több tízmillió forintos jövedéki biztosítékhoz kötik termelését és forgalmazását. Ez tudomásom szerint egy igen ügyes lobbinak köszönhető, és ma már párját ritkítja az Európai Unióban is. Jelenleg több kezdeményezés is indult arra, hogy ezt egyszerűsítsék, illetve eltöröljék. Példának okáért hadd említsem meg Ausztriát (ahol az élet majd’ minden területén jobban mennek a dolgok, mint kis hazánkban, és idestova 30 éve), ahol a legkisebb családi gazdaságok is készíthetnek eladásra pálinkát vagy éppen pezsgőt. És az eredmény: változatosság, izgalmas stílusok, emelkedő fogyasztói igény, magas borkultúra. (Rosenmayer András)

  3. Mati Károly szerint:

    Teljesen egyetértek Önnel. Magam is készítek pezsgőt természetesen csak saját kedvtelésére családunknak. Miután a borpincém és a szőlőim is Velencei területen vannak,magam is mint régi borász-62 óta vagyok a szakmában,a sok keretet amibe a kicsiket is be akarják szorítani abszolút feleslegesnek tartom. Valami elindult,de én csak akkor leszek elégedett ha az én méretemben amit elő tudok állítani azt az érdeklődőkkel meg tudom kóstoltatni és ha ízlik akkor a pincétől el is tudják vinni különösebb megkötések nélkül. Nem kibújni akarok az előírások alól hanem a tanult szakmámból életem végéig normálisan élni.

  4. Kuthi Csaba szerint:

    Ha a pálinkafőzést nemzeti, sőt forradalmi üggyé lehetett tenni 2010-ben, ideje volna a borkészítést is azzá tenni, sőt a pezsgőt is. Ugyanúgy, mint a forradalmi párlat készítést. De ugyanez vonatkozik a házi kolbászra, és egyéb házilagosan kiválóan lészített hentesárúkra, mert pl. a ma közforgalomban kapható gyulai kolbász úgyszólván ehetetlen. Ez nem volt mindíg így.
    Egyszóval volna mit alakítani és javítani a hazai közállapotokon.

  5. Kovács József szerint:

    Én csak műkedvelő borász vagyok a Bencehegyen de nem igazán fér a fejembe, hogyha jön a lányom és a vejem hozzánk hétvégén, akkor bűncselekményt követek el azzal ha kezükbe nyomok hazafelé egy üveg jó vörösborom vagy pálinkám 🙁

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.