HÁROM NEMZEDÉK – az Asbóth család

Forrás: flickrJÓ NÉHÁNYSZOR rakosgattam össze és gondoltam végig egy zseniális család, az Asbóthok családtörténetét – legalább is egy korszak „három nemzedékének” históriáját és szinte minden benne található a mi köztes-európai nyavalyáink közül. Nemes fáradozás a honért, szinkron a korabeli tudományossággal, szenvedélyes gyűjtőmunka, honszerelem, szabadságszeretet, a feltámadt Magyarország örökös víziója, a férfiúi erények és spleen és magányosság és meg nem értés és árulás. És júdáspénz. Elsősorban a művek és bizonyos cselekedetek felől érkeztem – és tán szinte mindig oda kell(ett) kilyukadnom, hogy nincs erre a családi három nemzedékre pontos szó. Még körülírás vagy metafora sem.

Mert Asbóth János (1768-1823) és fia Asbóth Lajos (1803-1882) ezredes és annak a fia Asbóth János (1845-1911): három nemzedék. Ahogy ezt egy igen lényeges tanulmánya címének is adta az író-politikus Asbóth János 1876-ban; amelyet némileg átdolgozva, utolsó bekezdéseit elhagyva Három korszakra változtat 1892-es kötetében. Abban a korszakos elemzésben a Széchenyi-Vörösmarty, a Kossuth-Petőfi és a Deák-Arany viszonyát méri és vizsgálja a honi állapotokhoz – szinte előzménye ez Szekfű híres és hírhedt, címét tőle orzott Három nemzedékének, úgy, hogy a liberalizmus átfogó kritikáját adó kötet Asbóthot még csak meg sem említi.

Forrás: members.chello.nl

Az első nemzedék figurájaként Asbóth János 1801-től a keszthelyi Georgikon igazgatója, aki a Festetics-féle tangazdaságot irányította és a mezőgazdaságtant oktatta. 1806-tól az uradalom inspektora, s mint ilyen, az egész Georgicon ügyes-bajos dolgait intézte. Közben a göttingai tudományos társulat tagjai közé választották. 1803-ban elkészítette a georgikoni gyümölcsösben található gyümölcsfák jegyzékét, részletes pomológiai leírásukkal. Egy másik kézirata „a földi almának vagy kolompérnak míveléséről és használatáról” szól, de nevéhez fűződik a georgikoni botanikus kert létrehozása – a növények mellé táblákat tétetett, elrendelve, hogy azokon a növény „deák és magyar neve foglaltasson”. Számomra, mint somlai gazda számára Asbóthnak mégis egy dokumentált akciója a legkedvesebb, amelynek során Keszthelyről segítette a Bécsben élő Görög Demeter-féle fajtagyűjtemény kialakítását, amelyet Görög a grinzingi kertben hozott létre, azzal a nemes céllal, hogy összeszedje, azonosítsa, rendszerezze és leltározza a hazai szőlőfajtákat, s megalapozza magyar nyelvű ampelográfiai irodalmat. (Egyébként ő maga is szenvedélyes kísérletező volt – a Georgikon cserszegi szőlőjében megfigyeléseket végzett és összeszedve le is írta „A Georgikonnak Tserszegi szőllőjében levő Fajták s azokból leendő Borok Tulajdonságai” címmel egy táblázatban.) Asbóth inspektor például negyven szőlőfajtát küldött ki 1813-ban Görögnek azzal a mellékelt üzenettel, hogy „Keszthelyen többnyire a’ Fejér Tök szőlőt termesztik, és hogy ez a’ következő hét fajtákkal jó szőlők az odavaló fejér bornak tsinálása, ú.m. a’ Sárfejér, Szagos Sárfejérnek s zöld Sárfjérnek is nevezik, Kéknyelű, Hárslevelű, Hulló Bajor, Somszlő, Tokajban fejér Sombajom a’ neve, Cserszőlő, Bákor vagy Turi piros, Tokajban Rózsa szőlő”. Számomra azért kedves és perdöntő Asbóth János gesztusa, mert más, de elszórt tudósítások mellett a Somló régi fajtáról is beszél (szagos sárfehér, kéknyelű, piros bakator, ’Bákor’, fehér góhér ’hulló bajor’) – bizonyítva, hogy gyökértetűvész előtt majd’ egy évszázaddal és nyilván még az írott források előtti időkben is termesztették ezeket az ősi fajtákat, amelyek mára lényegében kivesztek a Somlóról. Asbóth 1818-ban megvált Keszthelytől és a Bács vármegyei koronauradalmak igazgatója lett 1823-as haláláig. Gyermekei azonban még Keszthelyen születtek, így nagyobbik fia, Lajos is. (Sándor szintén híresség lett.)

Asbóth Lajos ezredes a bécsi hadmérnöki akadémiát végezi, majd ’48-ban nemzetőr őrnagy, ’49 januárjában honvéd alezredes, rövid ideig Debrecen városparancsnoka is; március végétől a Feldunai hadsereg ezredese, részt vesz Budavár bevételén, május végétől június végéig a 2. hadtest parancsnoka. Aztán a Szeged-Aradon alakuló tartalék hadtest parancsnoka. Aradon tizennyolc évi várfogságra ítélik, 1856-ban kegyelmet kap.

„Bizonyos”, írja már a harmadik nemzedék tagjaként az íróvá és különc és magányos politikussá lett Asbóth János nevezetes regényében, az 1878-ban kiadott Álmok álmodójában, „gyermekkoromat beárnyalta,…hogy a forradalom megfosztott az atyától.” A műbe bekerült apa-motívum sejtteti, hogy itt a lélekelemzés finomabb és érzékenyebb meghonosításával van dolgunk – a társtalanul és visszhangtalanul maradt munka lényegében igen fontos a modern magyar regény történetében; először Németh László fedezi fel és tartja Asbóthot a Nyugat egyik fontos előzményének.

„Amint néztem és néztem a gyertyát, elmerültem a képzelet ama vándorlásának állapotába, mely miatt később is gyakran tartottak mások is, magam is szokatlanul gondolkodónak, holott ez állapotnak mi köze sincs a gondolkodáshoz, sőt ellenkezőleg, az észnek tehetségei buja tétlenségbe merülnek, és dolgozik maga és magára hagyatva a képzelet, valamint az álomban, ellenőrzés nélkül halmozva tarka, de elmosódott képeket egymásra. Atyám börtönét láttam. Én ő voltam. Majd hős, aki őt és társait akarta megbosszulni, és a merész tettekben elbukott. Elvonult előttem minden üldözése nagy férfiaknak, melyet ismertem. Valami büszke bátorság szállott meg, és orcám kihevült a lelkesedéstől, hogy igazságért szenvedek.” Igazság? Nagy férfiak? Nemes szenvedélyek? Álom egy szabadsághős magatartásáról?

Ez az atya részt vesz a későbbi, 1864-es Almássy-féle függetlenségi szervezkedésben, amelybe beavatja fiát is. Asbóth János diákként hírt és levelet hord, utcai tüntetéseket szervez, kiáltványokat szögez hivatalos épületekre, „hogy fegyverre készüljön a magyar”. A budai színházban 1864. március 15-én hangos tüntetésen éneklik a Kossuth-nótát. Ám az összeesküvést felgönygyölítik, őt magát kihallgatják; Almásyt húsz év várbörtönre ítélik, Nedeczky Istvánt előbb halálra, majd szintén húsz évre, de 1867 körül szabadulnak. „A foglyok kiszabadultak egymás után, nemsokára, habár azt, amit a rendőrség úgyis tudott, megerősítették a vallomások, mert nem magyar mesterség az összeesküvés, és a magyar ember azt, amit tett, eltagadni nem tudja, mindenre képes hazafiságból, csak arra nem, hogy hazudjon” – írta maga Asbóth az Almássyval való találkozásaira emlékezve, annak 1882-es halálakor.

Szerencsére ez a tiszta, nemes lélek, már nem élhette meg, így sosem tudta, hogy a nevezetes összeesküvést, mint valami görög sorsdrámában, saját apja árulta el. Hogy az első világháború végén megnyílt titkos udvari irattár adatai szerint Asbóth Lajos beépített provokátor és áruló volt. Aki valóban hamar szabadult és még aznap fel is vette díjait a rendőrségtől, majd kérvényt adott be a helytartóhoz, plusz pénzt kérve az alábbi rettenetes indoklással: „Ha összehasonlítják ezt az önfeláldozó cselekedetemet a Károlyiak, Esterházyak cselekedeteivel, kiket uradalmakkal jutalmaztak, mikor én a legszebb országot mentem meg császárom számára, keveset kérek szolgálatomért”.

Asbóth János az a magányos konzervatív-liberális, akiről kortársai tudták, hogy megvesztegethetetlen, előkelő tapintatú, hogy folttalan diszkréciájú, úri elbánású, „tehetséges, de kissé különc modorú”, kit Ábrányi Kornél angolos modora miatt kedélyesen sir John Asboth-nak nevezett. 1878-as fény- és árnyképeiben a gunyoros-elegáns Kákay Aranyos találóan jellemezi őt és addigi életpályáját. „Asbóth az, aki megajándékozta a kort egy tükörrel – a saját szakállával.

Ebben örökké, híven találóan látszik az…

A magyaros időkben, midőn még honvédtiszt volt, körszakállt viselt; mint deákpárti kormányhivatalnok csupán bajuszát hagyta meg, szakállát egészen levette; mint konservatív loyalisan közepütt borotválkozott; míg most Kállay Béni szerbpártoló beszéde óta, oroszosan, csak két kis szőrfoltot hagy tenyészni a fülei alatt.

És ez azért roppant célszerű dolog, hogy ha valami idegen vetődik Magyarországra, nem szükséges sokáig tanulmányoznia a magyar mágnásoknál uralkodó politikai hangulatot.

Mindössze az Asbóth szakállára vet egy pillantást.”

Élettörténete allúzió? Áthallások mára? Töprenghetünk, hogy „apák és fiúk”?

Ambrus Lajos író, a blog állandó vendégszerzője

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: Ambrus Lajos írásai
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

HÁROM NEMZEDÉK – az Asbóth család bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Visszajelzés: Kísértő Múlt - Szovjet katonák atrocitása az Asbóth Családon-  1945-ben a Horthysta Magyarországon, - Budapesten. - 1956 Magyar Nemzetőrség1956 Magyar Nemzetőrség

  2. Visszajelzés: Kísértő Múlt  Szovjet katonák atrocitása az Asbóth Családon-  1945-ben a Horthysta Magyarországon, – Budapesten. – 1956magyarnemzetorseg.wordpress.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.