Mindennapi életünk során sűrűn előfordul az a szituáció, amikor véletle-nül kiderül egy ismerősünkről, hogy ismeri egy másik ismerősünket. Egészen addig a percig nem is gondoltuk volna, hogy kettejük között rajtunk kívül lenne más kapocs, de általában ennek az ellenkezője igaz, mindenki megdöbbenésére. A 20. század második felében több kutató is foglalkozott az emberek kö-zötti kapcsolati hálózatok feltérképezésével. Ezen kutatások szolgáltak alapul a Kis világ probléma feltárásához, majd a Hat lépés távolság elmélet megszületé-séhez.
Az elmélet szerint a Földön bárki kapcsolatba hozható bárkivel egy isme-retségi láncon keresztül, melyben a két végpont között maximálisan öt elem van.21 Tehát a mindennapi életre lefordítva ez azt jelenti, hogy bárki (akár Ön is) maximum 5 emberen keresztül el tud jutni bárki máshoz a Földön, legyen az egy jamaikai halász vagy egy japán bróker. Hihetetlennek tűnik az állítás, de minden jel arra mutat, hogy van benne igazság. Az angolul Six degrees of separation –nek nevezett elméletet Stanley Milgram amerikai szociálpszichológushoz kötik, de ez tévedés, ő sosem használta ezt a kifejezést.
Meglepő, de az elmélet alapjait tulajdonképpen megbecsült írónk, Karinthy Frigyes fektette le 1929-ben. Ekkor jelent meg Minden másképp van című tárcagyűjteménye, melynek Láncszemek című novellája tartalmazza az 1. számú mellékletben olvasható részletet.22 Ez alapján egyértelmű, hogy Karinthy volt az első, aki foglalkozott a témával. Azonban nincs arra utaló jel, hogy műve Magyarországon kívül eljutott volna külföldre is, pláne amerikai kutatókhoz, de mint rengeteg más esetben a tudomány története során, itt is arról van szó, hogy több ember függetlenül jött rá ugyanarra a megállapításra.
21 Hat lépés távolság szócikk, 2009. Wikipedia, a szabad lexikon [Online] http://hu.wikipedia.org/wiki/Hat_lépés_távolság [2009. március 14.]. 22 A novella kapcsolódó részlete elolvasható az 1. számú mellékletben
23
Mindenki ismer mindenkit(?)
Az ’50-es években négy kivételes ember munkájának összefonódásával is megszületett a Karinthy által már megírt sejtés. Manfred Kochen osztrák szárma-zású matematikus, valamint a politikatudománnyal foglalkozó elismert szakem-ber, Ithiel de Sola Pool közösen kutatták a Kis világ problémát a párizsi egyete-men, aminek az eredménye a Contacts and Influence című kézirat lett. Poolék arra a következtetésre jutottak, hogy egy Egyesült Államokhoz hasonló méretű, de szociális struktúrával nem rendelkező országban két, egymástól független (és egymásnak ismeretlen) ember legalább két ismerősön keresztül el tudja érni egymást. Habár a kézirat széles körben elterjedt, és ez adta az alapját Milgram kutatásainak, hivatalosan csak 20 évvel később, 1978-ban publikált először23, és akkor is felhívták a figyelmet az állítások és eredmények óvatos kezelésére.
1961-ben Michael Gurevich, az MIT24 hallgatója PhD dolgozatát de Sola Pool alatt írta a szociális hálózatok felépítéséről. A fentebb említett elmélet és Gurevich témája szervesen kiegészítette egymást, és Gurevich eredményeit be-építették a kézirat 1978-ban megjelent változatába. Stanley Milgram a szociálpszichológia egyik legismertebb alakja, a Yale és a Harvard egyetemek professzora volt. A róla elnevezett engedelmességet vizsgáló kísérlet tetté híressé, amiben azt vizsgálta, hogy a színészek által utasí-tott önkéntesek meddig hajlandóak elmenni embertársuk áramütéssel történő büntetésében. A kísérlet nagy visszhangot váltott ki, mivel az eredmények azt mutatták, hogy az emberek hajlamosak magas rangú felettesük utasítását akkor is véghezvinni, ha azzal normális körülmények között nem értenek egyet.
23 Az eredeti kézirat ingyenesen letölthető a University of Michigan könyvtárának honlapjáról: http://deepblue.lib.umich.edu/handle/2027.42/23764 [2009. március 14.]. 24 Massachusetts Institute of Technology, az USA egyik legnevesebb kutató egyeteme
24
Milgram hat lépés kísérlete
1967-ben kezdte el vizsgálni a Kis világ problémát, amit a következőkép-pen jellemzett:
„Meg kívánjuk tudni, hogy két – véletlenszerűen kiválasztott – személy kö-zött hány ismerősön1 keresztüli kapcsolat szükséges ahhoz, hogy zárt lánchoz jussunk. X nem ismeri Y-t, de ismeri A-t, aki ismeri B-t, aki ismeri C-t, aki viszont D ismerőse és aki Y főnöke, felesége, professzora vagy valami hasonló. A fentiek közötti kapcsolatok száma jellemzi azt a világot, amiben élünk. Minél kisebb ez a szám, annál kisebbnek tekinthető a világ.”25 Azt akarta kideríteni, hogy vajon átlagosan hány lépés távolságra vannak egymástól az emberek. Ennek felméréséhez a következő kísérletet végezte el: az Egyesült Államok egymástól földrajzilag és szociológiailag is távol álló államai-ban élő, véletlenszerűen kiválasztott lakosoknak küldött egy-egy levelet, amiben összefoglalta a kísérlet lényegét, miszerint adott egy célszemély Bostonban, és hozzá kell eljuttatni a csatolva küldött képeslapot. Ha a kísérlet alanya nem is-merte a célszemélyt (ez egyértelműen a leggyakoribb eset volt), akkor gondol-kodnia kellett azon, hogy mely ismerőse állhat a legközelebb ehhez az emberhez, és annak az ismerősének kellett továbbküldenie a képeslapot, valamint Milgram kutatócsoportjának is címeznie kellett egy értesítést (ezáltal tudták követni a lán-cokat Milgramék). 296 kiküldött levélből 232 sosem jutott el a célszemélyhez, azonban 64 darab igen. Ezek alapján az átlagos ismeretségi lánc hossza 5.5, azaz kerekítve 6 lett. Ebből a számból származtatható a Hat lépés távolság elmélet neve, holott, ahogy fentebb már említettem, Milgram soha nem használta ezt a kifejezést. John Guare drámaíró készített egy színdarabot a kísérletből ezzel a névvel, azóta hív-ják így széles körben az elméletet.
25 Braun Tibor. 2003. Egyetemes lángelme – A hálózatok új tudományának előfutára: Karinthy Frigyes. Magyar Tudomány (2003/12) 1601 o. Online elérhetőség: http://www.matud.iif.hu/03dec/024.html [2009. március 14.].
25
A felemás eredményeket Milgram először 1967-ben a Psychology Today időszaki kiadványban publikálta, majd 2 évvel később újra megtette ezt a Sociometry magazinban, immár sokkal szigorúbban értékelve a számokat. 26 Természetesen a 6 lépés távolságot akkor is, és azóta is élesen bírálják más kutatók, a téma megosztotta a szakmát. Sokan nem értenek vele egyet, mivel Milgram kísérlete nem vett figyelembe bizonyos befolyásoló tényezőket (mint pl. a résztvevők aktivitása, továbbküldési hajlandósága), valamint a résztvevők szá-ma alacsony volt. Fontos megjegyezni, hogy Milgram és kutatótársai nem azt állították, hogy minden ember a Földön 6 lépésre van egy másiktól, hanem azt, hogy átlagosan ilyen hosszú úton keresztül tudunk eljutni egy ismeretlenhez (ha az természetesen aktív szociális életet él és kiterjedt kapcsolati hálóval rendelke-zik). Kiemelném, hogy Milgram kísérletének és Karinthy sejtésének a lényege igazából nem az, hogy 5, 6 vagy akár több lépésre vagyunk akárkitől, hanem az, hogy a Föld teljes lakosságához képest meglepően kicsi ez a szám.Mindennapi életünk során sűrűn előfordul az a szituáció, amikor véletle-nül kiderül egy ismerősünkről, hogy ismeri egy másik ismerősünket. Egészen addig a percig nem is gondoltuk volna, hogy kettejük között rajtunk kívül lenne más kapocs, de általában ennek az ellenkezője igaz, mindenki megdöbbenésére. A 20. század második felében több kutató is foglalkozott az emberek kö-zötti kapcsolati hálózatok feltérképezésével. Ezen kutatások szolgáltak alapul a Kis világ probléma feltárásához, majd a Hat lépés távolság elmélet megszületé-séhez.
Az elmélet szerint a Földön bárki kapcsolatba hozható bárkivel egy isme-retségi láncon keresztül, melyben a két végpont között maximálisan öt elem van.21 Tehát a mindennapi életre lefordítva ez azt jelenti, hogy bárki (akár Ön is) maximum 5 emberen keresztül el tud jutni bárki máshoz a Földön, legyen az egy jamaikai halász vagy egy japán bróker. Hihetetlennek tűnik az állítás, de minden jel arra mutat, hogy van benne igazság. Az angolul Six degrees of separation –nek nevezett elméletet Stanley Milgram amerikai szociálpszichológushoz kötik, de ez tévedés, ő sosem használta ezt a kifejezést.
Meglepő, de az elmélet alapjait tulajdonképpen megbecsült írónk, Karinthy Frigyes fektette le 1929-ben. Ekkor jelent meg Minden másképp van című tárcagyűjteménye, melynek Láncszemek című novellája tartalmazza az 1. számú mellékletben olvasható részletet.22 Ez alapján egyértelmű, hogy Karinthy volt az első, aki foglalkozott a témával. Azonban nincs arra utaló jel, hogy műve Magyarországon kívül eljutott volna külföldre is, pláne amerikai kutatókhoz, de mint rengeteg más esetben a tudomány története során, itt is arról van szó, hogy több ember függetlenül jött rá ugyanarra a megállapításra.
21 Hat lépés távolság szócikk, 2009. Wikipedia, a szabad lexikon [Online] http://hu.wikipedia.org/wiki/Hat_lépés_távolság [2009. március 14.]. 22 A novella kapcsolódó részlete elolvasható az 1. számú mellékletben
23
Mindenki ismer mindenkit(?)
Az ’50-es években négy kivételes ember munkájának összefonódásával is megszületett a Karinthy által már megírt sejtés. Manfred Kochen osztrák szárma-zású matematikus, valamint a politikatudománnyal foglalkozó elismert szakem-ber, Ithiel de Sola Pool közösen kutatták a Kis világ problémát a párizsi egyete-men, aminek az eredménye a Contacts and Influence című kézirat lett. Poolék arra a következtetésre jutottak, hogy egy Egyesült Államokhoz hasonló méretű, de szociális struktúrával nem rendelkező országban két, egymástól független (és egymásnak ismeretlen) ember legalább két ismerősön keresztül el tudja érni egymást. Habár a kézirat széles körben elterjedt, és ez adta az alapját Milgram kutatásainak, hivatalosan csak 20 évvel később, 1978-ban publikált először23, és akkor is felhívták a figyelmet az állítások és eredmények óvatos kezelésére.
1961-ben Michael Gurevich, az MIT24 hallgatója PhD dolgozatát de Sola Pool alatt írta a szociális hálózatok felépítéséről. A fentebb említett elmélet és Gurevich témája szervesen kiegészítette egymást, és Gurevich eredményeit be-építették a kézirat 1978-ban megjelent változatába. Stanley Milgram a szociálpszichológia egyik legismertebb alakja, a Yale és a Harvard egyetemek professzora volt. A róla elnevezett engedelmességet vizsgáló kísérlet tetté híressé, amiben azt vizsgálta, hogy a színészek által utasí-tott önkéntesek meddig hajlandóak elmenni embertársuk áramütéssel történő büntetésében. A kísérlet nagy visszhangot váltott ki, mivel az eredmények azt mutatták, hogy az emberek hajlamosak magas rangú felettesük utasítását akkor is véghezvinni, ha azzal normális körülmények között nem értenek egyet.
23 Az eredeti kézirat ingyenesen letölthető a University of Michigan könyvtárának honlapjáról: http://deepblue.lib.umich.edu/handle/2027.42/23764 [2009. március 14.]. 24 Massachusetts Institute of Technology, az USA egyik legnevesebb kutató egyeteme
24
Milgram hat lépés kísérlete
1967-ben kezdte el vizsgálni a Kis világ problémát, amit a következőkép-pen jellemzett:
„Meg kívánjuk tudni, hogy két – véletlenszerűen kiválasztott – személy kö-zött hány ismerősön1 keresztüli kapcsolat szükséges ahhoz, hogy zárt lánchoz jussunk. X nem ismeri Y-t, de ismeri A-t, aki ismeri B-t, aki ismeri C-t, aki viszont D ismerőse és aki Y főnöke, felesége, professzora vagy valami hasonló. A fentiek közötti kapcsolatok száma jellemzi azt a világot, amiben élünk. Minél kisebb ez a szám, annál kisebbnek tekinthető a világ.”25 Azt akarta kideríteni, hogy vajon átlagosan hány lépés távolságra vannak egymástól az emberek. Ennek felméréséhez a következő kísérletet végezte el: az Egyesült Államok egymástól földrajzilag és szociológiailag is távol álló államai-ban élő, véletlenszerűen kiválasztott lakosoknak küldött egy-egy levelet, amiben összefoglalta a kísérlet lényegét, miszerint adott egy célszemély Bostonban, és hozzá kell eljuttatni a csatolva küldött képeslapot. Ha a kísérlet alanya nem is-merte a célszemélyt (ez egyértelműen a leggyakoribb eset volt), akkor gondol-kodnia kellett azon, hogy mely ismerőse állhat a legközelebb ehhez az emberhez, és annak az ismerősének kellett továbbküldenie a képeslapot, valamint Milgram kutatócsoportjának is címeznie kellett egy értesítést (ezáltal tudták követni a lán-cokat Milgramék). 296 kiküldött levélből 232 sosem jutott el a célszemélyhez, azonban 64 darab igen. Ezek alapján az átlagos ismeretségi lánc hossza 5.5, azaz kerekítve 6 lett. Ebből a számból származtatható a Hat lépés távolság elmélet neve, holott, ahogy fentebb már említettem, Milgram soha nem használta ezt a kifejezést. John Guare drámaíró készített egy színdarabot a kísérletből ezzel a névvel, azóta hív-ják így széles körben az elméletet.
25 Braun Tibor. 2003. Egyetemes lángelme – A hálózatok új tudományának előfutára: Karinthy Frigyes. Magyar Tudomány (2003/12) 1601 o. Online elérhetőség: http://www.matud.iif.hu/03dec/024.html [2009. március 14.].
25
A felemás eredményeket Milgram először 1967-ben a Psychology Today időszaki kiadványban publikálta, majd 2 évvel később újra megtette ezt a Sociometry magazinban, immár sokkal szigorúbban értékelve a számokat. 26 Természetesen a 6 lépés távolságot akkor is, és azóta is élesen bírálják más kutatók, a téma megosztotta a szakmát. Sokan nem értenek vele egyet, mivel Milgram kísérlete nem vett figyelembe bizonyos befolyásoló tényezőket (mint pl. a résztvevők aktivitása, továbbküldési hajlandósága), valamint a résztvevők szá-ma alacsony volt. Fontos megjegyezni, hogy Milgram és kutatótársai nem azt állították, hogy minden ember a Földön 6 lépésre van egy másiktól, hanem azt, hogy átlagosan ilyen hosszú úton keresztül tudunk eljutni egy ismeretlenhez (ha az természetesen aktív szociális életet él és kiterjedt kapcsolati hálóval rendelke-zik). Kiemelném, hogy Milgram kísérletének és Karinthy sejtésének a lényege igazából nem az, hogy 5, 6 vagy akár több lépésre vagyunk akárkitől, hanem az, hogy a Föld teljes lakosságához képest meglepően kicsi ez a szám.Mindennapi életünk során sűrűn előfordul az a szituáció, amikor véletle-nül kiderül egy ismerősünkről, hogy ismeri egy másik ismerősünket. Egészen addig a percig nem is gondoltuk volna, hogy kettejük között rajtunk kívül lenne más kapocs, de általában ennek az ellenkezője igaz, mindenki megdöbbenésére. A 20. század második felében több kutató is foglalkozott az emberek kö-zötti kapcsolati hálózatok feltérképezésével. Ezen kutatások szolgáltak alapul a Kis világ probléma feltárásához, majd a Hat lépés távolság elmélet megszületé-séhez.
Az elmélet szerint a Földön bárki kapcsolatba hozható bárkivel egy isme-retségi láncon keresztül, melyben a két végpont között maximálisan öt elem van.21 Tehát a mindennapi életre lefordítva ez azt jelenti, hogy bárki (akár Ön is) maximum 5 emberen keresztül el tud jutni bárki máshoz a Földön, legyen az egy jamaikai halász vagy egy japán bróker. Hihetetlennek tűnik az állítás, de minden jel arra mutat, hogy van benne igazság. Az angolul Six degrees of separation –nek nevezett elméletet Stanley Milgram amerikai szociálpszichológushoz kötik, de ez tévedés, ő sosem használta ezt a kifejezést.
Meglepő, de az elmélet alapjait tulajdonképpen megbecsült írónk, Karinthy Frigyes fektette le 1929-ben. Ekkor jelent meg Minden másképp van című tárcagyűjteménye, melynek Láncszemek című novellája tartalmazza az 1. számú mellékletben olvasható részletet.22 Ez alapján egyértelmű, hogy Karinthy volt az első, aki foglalkozott a témával. Azonban nincs arra utaló jel, hogy műve Magyarországon kívül eljutott volna külföldre is, pláne amerikai kutatókhoz, de mint rengeteg más esetben a tudomány története során, itt is arról van szó, hogy több ember függetlenül jött rá ugyanarra a megállapításra.
21 Hat lépés távolság szócikk, 2009. Wikipedia, a szabad lexikon [Online] http://hu.wikipedia.org/wiki/Hat_lépés_távolság [2009. március 14.]. 22 A novella kapcsolódó részlete elolvasható az 1. számú mellékletben
23
Mindenki ismer mindenkit(?)
Az ’50-es években négy kivételes ember munkájának összefonódásával is megszületett a Karinthy által már megírt sejtés. Manfred Kochen osztrák szárma-zású matematikus, valamint a politikatudománnyal foglalkozó elismert szakem-ber, Ithiel de Sola Pool közösen kutatták a Kis világ problémát a párizsi egyete-men, aminek az eredménye a Contacts and Influence című kézirat lett. Poolék arra a következtetésre jutottak, hogy egy Egyesült Államokhoz hasonló méretű, de szociális struktúrával nem rendelkező országban két, egymástól független (és egymásnak ismeretlen) ember legalább két ismerősön keresztül el tudja érni egymást. Habár a kézirat széles körben elterjedt, és ez adta az alapját Milgram kutatásainak, hivatalosan csak 20 évvel később, 1978-ban publikált először23, és akkor is felhívták a figyelmet az állítások és eredmények óvatos kezelésére.
1961-ben Michael Gurevich, az MIT24 hallgatója PhD dolgozatát de Sola Pool alatt írta a szociális hálózatok felépítéséről. A fentebb említett elmélet és Gurevich témája szervesen kiegészítette egymást, és Gurevich eredményeit be-építették a kézirat 1978-ban megjelent változatába. Stanley Milgram a szociálpszichológia egyik legismertebb alakja, a Yale és a Harvard egyetemek professzora volt. A róla elnevezett engedelmességet vizsgáló kísérlet tetté híressé, amiben azt vizsgálta, hogy a színészek által utasí-tott önkéntesek meddig hajlandóak elmenni embertársuk áramütéssel történő büntetésében. A kísérlet nagy visszhangot váltott ki, mivel az eredmények azt mutatták, hogy az emberek hajlamosak magas rangú felettesük utasítását akkor is véghezvinni, ha azzal normális körülmények között nem értenek egyet.
23 Az eredeti kézirat ingyenesen letölthető a University of Michigan könyvtárának honlapjáról: http://deepblue.lib.umich.edu/handle/2027.42/23764 [2009. március 14.]. 24 Massachusetts Institute of Technology, az USA egyik legnevesebb kutató egyeteme
24
Milgram hat lépés kísérlete
1967-ben kezdte el vizsgálni a Kis világ problémát, amit a következőkép-pen jellemzett:
„Meg kívánjuk tudni, hogy két – véletlenszerűen kiválasztott – személy kö-zött hány ismerősön1 keresztüli kapcsolat szükséges ahhoz, hogy zárt lánchoz jussunk. X nem ismeri Y-t, de ismeri A-t, aki ismeri B-t, aki ismeri C-t, aki viszont D ismerőse és aki Y főnöke, felesége, professzora vagy valami hasonló. A fentiek közötti kapcsolatok száma jellemzi azt a világot, amiben élünk. Minél kisebb ez a szám, annál kisebbnek tekinthető a világ.”25 Azt akarta kideríteni, hogy vajon átlagosan hány lépés távolságra vannak egymástól az emberek. Ennek felméréséhez a következő kísérletet végezte el: az Egyesült Államok egymástól földrajzilag és szociológiailag is távol álló államai-ban élő, véletlenszerűen kiválasztott lakosoknak küldött egy-egy levelet, amiben összefoglalta a kísérlet lényegét, miszerint adott egy célszemély Bostonban, és hozzá kell eljuttatni a csatolva küldött képeslapot. Ha a kísérlet alanya nem is-merte a célszemélyt (ez egyértelműen a leggyakoribb eset volt), akkor gondol-kodnia kellett azon, hogy mely ismerőse állhat a legközelebb ehhez az emberhez, és annak az ismerősének kellett továbbküldenie a képeslapot, valamint Milgram kutatócsoportjának is címeznie kellett egy értesítést (ezáltal tudták követni a lán-cokat Milgramék). 296 kiküldött levélből 232 sosem jutott el a célszemélyhez, azonban 64 darab igen. Ezek alapján az átlagos ismeretségi lánc hossza 5.5, azaz kerekítve 6 lett. Ebből a számból származtatható a Hat lépés távolság elmélet neve, holott, ahogy fentebb már említettem, Milgram soha nem használta ezt a kifejezést. John Guare drámaíró készített egy színdarabot a kísérletből ezzel a névvel, azóta hív-ják így széles körben az elméletet.
25 Braun Tibor. 2003. Egyetemes lángelme – A hálózatok új tudományának előfutára: Karinthy Frigyes. Magyar Tudomány (2003/12) 1601 o. Online elérhetőség: http://www.matud.iif.hu/03dec/024.html [2009. március 14.].
25
A felemás eredményeket Milgram először 1967-ben a Psychology Today időszaki kiadványban publikálta, majd 2 évvel később újra megtette ezt a Sociometry magazinban, immár sokkal szigorúbban értékelve a számokat. 26 Természetesen a 6 lépés távolságot akkor is, és azóta is élesen bírálják más kutatók, a téma megosztotta a szakmát. Sokan nem értenek vele egyet, mivel Milgram kísérlete nem vett figyelembe bizonyos befolyásoló tényezőket (mint pl. a résztvevők aktivitása, továbbküldési hajlandósága), valamint a résztvevők szá-ma alacsony volt. Fontos megjegyezni, hogy Milgram és kutatótársai nem azt állították, hogy minden ember a Földön 6 lépésre van egy másiktól, hanem azt, hogy átlagosan ilyen hosszú úton keresztül tudunk eljutni egy ismeretlenhez (ha az természetesen aktív szociális életet él és kiterjedt kapcsolati hálóval rendelke-zik). Kiemelném, hogy Milgram kísérletének és Karinthy sejtésének a lényege igazából nem az, hogy 5, 6 vagy akár több lépésre vagyunk akárkitől, hanem az, hogy a Föld teljes lakosságához képest meglepően kicsi ez a szám.
MINDENNAPI ÉLETÜNK SORÁN sűrűn előfordul az a szituáció, amikor véletlenül kiderül egy ismerősünkről, hogy ismeri egy másik ismerősünket. Egészen addig a percig nem is gondoltuk volna, hogy kettejük között rajtunk kívül lenne más kapocs, de általában ennek az ellenkezője igaz – mindenki megdöbbenésére.
‘Bűvös hatos, avagy: mindenki ismer mindenkit?!’ tovább…
EGY EMBER, aki a korallféreghez hasonlította magát. Aki azt írta magáról, hogy éppen nem sast, sólymot vagy más efféle nemes madarat választana cégére címerállatául, s nem is a puszták félelmetes, vad és féktelen oroszlánját – hanem egy hangyát. Sőt és még inkább, az egyáltalán nem túl bizalomgerjesztő nevű „korallférget”. Amely viszont, leírása szerint:
CSIFFÁRY TAMÁS (51) legújabb könyvéről, az “ÉVGYŰRŰ(k), avagy a mi kis történelmünk” (2009) című műről írni különösen örömteli. Örömteli, mert a szerző olyan művet írt, amelyet talán még senki a magyar és a világirodalomban. A szerző soktucatnyi megjelent könyv után állítja, hogy ez élete eddigi legjelentősebb műve. Összes művének ismerete híján ezt csupán elhinni tudom, megítélni nem, de az egészen bizonyos, hogy olyan alkotás született, amelyre figyelni kell.
PADLIZSÁN JAM? Igen! Magam is meglepődtem, mert erre tényleg nem gondoltam , pedig igazán gondolhattam volna. A padlizsán jam örök példa lesz számomra: arra emlékeztet, arra figyelmeztet, hogy mennyire rabjai vagyunk a gondolati sablonjainknak és arra is, hogy miképpen törhetünk ki ezekből a sablonokból. Ez a török recept a zöld füge recept párja. Szokatlan, izgalmas, és kiválóan alkalmas arra, hogy kizökkentsen régi, merev megszokásainkból.
Chef JOËL ANTUNES (JOËL, Atlanta, GA, USA) a Heineken sörre komponált egy remek jégkrémet. A francia származású, Amerikában élő chef – követve a sikeres elődöket és pályatársakat – maga is számos meglepő jégkrémet készített, mint amilyen a dijoni mustár jégkrém is. A sör jégkrém ebből a szempontból nem is annyira szokatlan, mivel sör jégkrémek nagy számban fordulnak elő mindenfelé. A Heineken sör egyébként a receptben bármely kedvelt könnyű magyar sörrel helyettesíthető. Igazi nyári meglepetés ez a grillételekhez.
Korábban már írtam a Coca Cola-, a majonézes csokoládé- és a fűszeres paradicsomleves tortáról is. Ebbe a sorba tartozik a 7-UP torta. A Seven-Up már 1957-es szakácskönyvében is arra biztatja kísérletező kedvűeket, hogy a süteményeikben a receptben előírt folyadékot Seven-Uppal helyettesítsék. “Meglepődsz, hogy milyen könnyű és levegős lesz a süteményed.” – írják.
A ROQUEFORT MAYONNAISE nevének leírása jóval bonyolultabb feladat, mint az elkészítése. Ez egy igazi sikerrecept. A roquefort magas természetes umami (Na-glutamát) szintje garantálja a sikert. A mayonnaise magas olaj tartalma ugyancsak hozzájárul, hogy kedves étellé avassa ezt a napjainkban igazi virágkorát élő hidegmártást. A roqueforttal igazán nagyot tévedni nem lehet, legalábbis azoknál, akik ezt a sajtot egyébként is kedvelik.
