Ferenc Pince Csárda, Tihany

Photo: Csíki SándorILYET SEM LÁTTAM még. A fotó április 17-én a késő délutáni órákban, Balatonbogláron, a Ramada Hotel udvarán készült. A szivárvány meglehetősen összetett jelenség, ám az eredmény megéri, szemet gyönyörködtető. Ez a kettős szivárvány különösen megragadott, mert nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna ilyet. A teljes szivárvány sem annyira gyakori, de két teljesen körbeérő szivárvány együttese még ritkább lehet.

A Ferenc Pince Csárda

A fotó tehát, április 17-én, Balatonbogláron készült, ahonnan az elkésztése után hamarosan Tihanyba, Punk Ferenc klasszikus csárda-hagyományokat felvállaló, egyedülállóan csodálatos fekvésű éttermébe, a Ferenc Pince Csárdába indultunk  vacsorálni.

Bevallom, hogy én a csárdákat különösebben nem kedvelem, miközben sejtem és tudom, hogy mindig akad(hat) egy-két üdítő kivétel. Ilyen üdítő kivétel a Garaczi János nevével fémjelzett lajosmizsei Tanyacsárda és már tudom, hogy ilyen Punk Ferenc csárdája is.

  • A magyar csárdák és a szocialista országok mindenféle helyi analógiái a hatvanas-hetvenes években kaptak erőre. Erősen túlzó stíluselemekkel, a giccsbe csúszó “népiesch” vonásokkal, stilizált környezettel, és nem ritkán “stilizált” ételekkel igyekeztek egyfajta népi romantikát posztmodern környezetbe ültetni. Ez a többségnek túlzottan is jól sikerült, amivel a csárda műfaja meglehetősen gyorsan le is járatódott. A “vadkeleti” romantikára vágyó nyugati (és belföldi) turisták megkapták, amit akartak, és ezzel a lovagiasság szabályai szerint a témát akár le is zárhatnám, ám meg kell jegyezni, hogy mindeközben sokakban (így bennem is) megnőtt a bizalmatlanság a műfaj iránt. Mint bármelyik éttermi stílusban, “concept” konyhában, úgy a csárda-műfajban is akadnak jó ízlésű tisztességes, és rossz ízlésű tisztességtelen szakemberek. A választóvonal itt húzódik, azzal a megjegyzéssel, hogy eddig még mindenki belebukott abba, ha túlzottan megelőzte a korát, ami józan paraszti ésszel annyit tesz, hogy nem érdemes megpróbálni. A legtisztességesebb és legigényesebb szándék is zátonyra futott és csődbe vitte képviselőjét, ha elfeledkezett a vendégek – nem ritkán lemaradó és “korszerűtlen” – igényszintjéről, aminél, a siker érdekében, mindig csak mértékkel adagolva szabad többet nyújtani. Legalábbis, ha a tömegekhez, és nem csupán néhány emberhez kívánunk eljutni.

Photo: Csíki Sándor

Punk Ferenc saját boraihoz egy halvacsorát ajánlott, amire igen könnyen rábeszélt bennünket. Elsőként egy balatoni halászlé érkezett csészében, gazdagon, többféle hallal, ikrával. A balatoni halászlé a hajdani tiszai halászok és halszárítók balatoni vendégmunkáskodásának nyomait viseli magán. Alapjaiban és hagyományaiban tiszai maradt, de a büszke magyar halászlé főző hagyományoknak egy új ágát képviseli.

Punk Ferenc csárdájának halászléja egészen kitűnő, nagy műgonddal elkészített halászlé volt, egyszerű – éppen ezért dicsérhető – ízvilággal és a halhúsok és az ikra eltérő és élvezetes textúrájával.

Balatoni haláűszl, Photo: Csíki Sándor

A halászlét fogas és harcsa követte petrezselymes újburgonyával. A fogas szintén elnyerte a tetszésem. A mandulából talán több jutott rá, mint amit ízlésem szerint megérdemelt volna, de nem volt kötelező megenni, ezért nem rovom fel hibájául, különösen, hogy a friss fogas igazán jóízű volt. A fokhagymás harcsa is szép volt a maga nemében, de egy fogassal esélye sem volt felvenni a versenyt, különösen, hogy intenzíven fokhagymás volt. A petrezselymes burgonya minden dicséretet megérdemelt. Ma már (még) kevés helyen fordítanak erre a köretre ilyen figyelmet. Meg is látszik az eredményen. 

  • A fogas (süllő) bármely tengeri hallal felveszi a versenyt. Igazán kár, hogy még mindig nem fordítódik elegendő figyelem rá. Panaszoljuk, hogy hol van a hajdani, azaz a 19. századi folyószabályozások előtti halbőség és halfogyasztás, miközben ezt a királyi halat (de még az iszaptúró pontyot) sem látni mindenütt az étlapokon. A halászcsárdának, a csárdának természetesen kötelező eleme, kell, hogy legyen a jól elkészített édesvízi hal is.

(Az alábbi fotón a standard saláta, stb. dekoráció, amit senki nem evett meg, nem szerepel a képen, de éppen azért mert senki nem eszi meg, felesleges is a tányérra tenni, de azért mindig ott van.)

Fogas és harcsa (Ferenc Csárda), Photo: Csíki Sándor

A halászlét és a halakat túrógombóc követte. Túrógombóc ügyben Litauszki Zsolt nálam mostanában az etalon, könnyű, levegős, szép túrógombócaival, ami miatt az első falatig bizonytalan is voltam, hogy vajon miképpen értékelem a Ferenc Csárda túrógombócát. Aztán az első falat megnyugtatott, ezek a túrógombócok nem sokkal maradtak el az etalontól, és ha kisebbre készítik, akkor a kedvezőbb térfogat/ felület arány mellett már másképpen fő meg, és talán el is éri az etalont.

(A menta lassan-lassan már hungaricum lesz, annyi mindenféle étel díszítőeleméül szegődtetik szakácsaink. Mentaszósz esetén jobban értettem volna, így viszont csak egy színes zöld folt maradt a tányéron, amitől a legelső adandó alkalommal meg is szabadítottam a túrógombócomat.)

Túrógombóc Photo: Csíki Sándor

Ajánlanám-e a barátaimnak?

Punk Ferenc (Tihany), Photo: Csíki SándorIgen, a tihanyi Ferenc Csárdát bátran ajánlanám azoknak  a barátaimnak, akik jól elkészített hagyományos ételeket akarnak enni és hozzá eddig nem ismert jó borokat inni, és a cigányzenés csárdahangulatra fogékonyak. A helyet páratlan fekvése, páratlan panorámája és az ízig-vérig vendéglátó tulajdonos, az ebben a házban felnőtt Punk Ferenc határozza meg. A gazda borai ugyancsak megérdemlik a figyelmet. Gyakran kóstolok, tesztelek borokat, jókat is, rosszakat is, ezért némi távolságtartással fordultam Punk Ferenc első borához, hogy végül nagyon kellemesen csalódjak. Ezek a borok (ez volt a meglepetés) teljesen rendben vannak, sőt, figyelemreméltóak.  (A poharak egy hajszálnyival ugyan jobbak, mint amit sokfelé láthatunk, de a borok minőségétől még messze elmaradnak.)

ÖSSZEFOGLALVA elmondhatom, hogy jó alapanyagokból jól elkészített jó ételeket ettünk, hozzá jó borokat ittunk egy jó hangulatú közvetlen házigazda társaságában. A jó csárda ilyen. Nekem tetszett: jó szívvel ajánlom mindenkinek.

Csíki Sándor♣

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: étteremkritika, magyar konyha
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Ferenc Pince Csárda, Tihany bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. kenéz júlia szerint:

    Jó időben, jó helyen, gratulálok a csodaszép felvételhez ! Júlia

  2. Hapci szerint:

    Kevés jó csárdaélményem van (a Tanyacsárdából legutóbb még a desszert előtt elmenekültem, a Csali Csárda is elég necces volt), talán egyedül a százhalombattai Halászcsárda, de ehhez most kedvet kaptam…

  3. laszlo ferenc szerint:

    Én szerintem a északi part egyetlen étterme, ahol családias vendégszeretetet lehet kapni! Az árak elfogadhatóak, az ételek finomak, a panoráma a terasz egy élmény,,,, a zenészek viszont kritikán aluliak. Mindezek mellett, látogass el!!!

  4. glóc vendel szerint:

    nagyonmegnyerő az étterem a kiszolgálás kiváló,a kaja kimondottan jó, azene,az viszont rosz, jóvolt itt leni, azenét,potolta, szép környezet, a csodás panoráma,a finom kaja,,,,

  5. glóc vendel szerint:

    ui,kedves Ferenc csarda, bocs, de nem a zenészeket akarom bántani, vagy ilyesmi, de már mást is zavar!!üdv: glóc vendel,,

  6. Ela szerint:

    A Ferenc Pincéről csak a legjobbakat tudom mondani. A süllő a mandulával csodálatos, a borok fantasztikusak, a túrógombóc meg magáért beszél. A párommal immár 3. éve ott ünnepeljük az évfordulónkat, ezen a szombaton is oda megyünk 🙂
    Nem lehet megunni!!!

  7. Tóth Tibor szerint:

    5-6 éve visszatérő vendégek vagyunk, csak ismételni tudnám a fenti hozzászólásokat, egy kiegészítéssel, a pincés káposztát is érdemes megkóstolni

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.