Csíki Sándor blogja ételekről, borról, gasztronómiáról. Néha szórakoztatóbban, nem ritkán szárazabban, de mindig a pontosság igényével.
„A húsvéti sonkának igazi ideje volna előkészületéig, rendbehozataláig, tálalásáig, megfelelő fogyasztásáig az a negyvennapi idő, amit közönséges nagyböjtnek nevezünk. Így mondja az elmélet, de a praktikus élet már régen bebizonyította, hogy a negyvennapos idő kevés egy sódarnak a létrejöveteléhez. A sódar a legkényesebb része a disznónak, korántsem élvezhető amúgy frissiben, mint a kolbász vagy a hurka…” (Krúdy Gyula, A húsvéti sódar titkai)
FREI TAMÁS műsorait általában kedveltem, sőt, némi tisztelet is akad bennem a tudatossága iránt, ahogy magát és világát felépítette. (Hazai példa erre kevés akad.) Valamilyen rejtélyes okból, de még arra a “programbeszédére” is jól emlékszem, amelyet hosszú évekkel ezelőtt egy TV interjúban mondott el, s amely a hitelesség programjának meghirdetéséről, Frei Tamás hitelességének fontosságáról szólt. Nos, már csak ezért is igen elcsodálkoztam, amikor Zsófi megmutatta azt a fotóját, amelyen Frei Tamás koffeinmentes Kolumbia kávéjának zacskójáról készített. “Nagyon gáz”, állapítottuk meg Zsófival, mert itt, kérem, joggal érezhetjük úgy, hogy műveletlen bunkónak néznek bennünket. Valamennyiünket!
KALÁKÁBAN JÁRTAM CSÍKBAN – mintha valami archaikus szöveget olvasnánk Kriza Jánosnál vagy a még öregebb erdélyi emlékíróknál. Pedig hát a kaláka maga a legkézzelfoghatóbb valóság, s az, hogy Csíklázárfalván járhattam valódi „kalákában”, ha csak másfél napig is, a legnagyobb örömömre szolgált. A kaláka gyűjtést, halmozást, rakogatást jelent a Czuczor-Fogarasi szótár szerint. A székelyek az olyan munkát mondják kalákának, melyet többen összeállva gyorsabb munkával, nagyobb erővel végeznek,
MESTERVACSORA, Balatonalmádi, 2009. április 18. Negyvenhetedik a sorban, és bizonyára mindenféle okból emlékezetes marad. Mérföldkő szakmailag is, és a Magyar Nemzetei Gasztronómiai Szövetség életében is, hiszen a Mestervacsora napján került sor a tisztújító küldött közgyűlésre is. A Mestervacsora 370 vendége ezerféle szempontból is elemezheti, és bizonyára ezerféleképpen is elemzi és értékeli az estét.
MIELŐTT MEGÍRNÁM BESZÁMOLÓMAT a 47. Mestervacsoráról, amely – mint mondják – számos tekintetben elüt az előző negyvenhattól, néhány képet még mutatok azokról a hidegkonyhai szín- és formacsodákról, amelyeket április 18-án a Ramada Hotelban, Balatonalmádiban láthattam. Mint az előző részben már említettem, ezeket a hidegkonyhai érdekességeket sokan meglehetősen lenézik, semmibe veszik és nem tekintik többnek, mint a múlt csökevényének. Én egészen máshonnan indulva egészen mást látok ezekben az “alkotásokban”. Szépséget, formát, színeket, kompozíciókat, hosszas töprengést és elmélyültséget. Ez inkább képzőművészet, mint szakácsmesterség. Lehet utálni, lehet szeretni, de nem tudomásul venni mégsem lehet. Vannak: és egyáltalán nem könnyű elkészíteni őket.
A 47. MESTERVACSORA alkalmából a vacsora helyszínén, a Ramada Hotel & Resort (Balatonalmádi) földszintjén hidegkonyhai bemutatót is megtekinthettek az érdeklődők. Nos, tudom magam is, hogy az a fajta hidegkonyha, amely a fotókon megjelenik, sokak kritikáját és fanyalgását váltotta ki az elmúlt időkben. Azt is tudom, hogy egyáltalán nem trendi akár csak megemlíteni is. Nem akarok állástfoglalni ebben az ügyben (legkevésbé egy újabb meddő vitát kezdeményezni), de annyit mégis be kell vallanom, hogy én bizony elámultam azon a szín és formagazdagságon, amelyet a készítők létrehoztak.
ILYET SEM LÁTTAM még. A fotó április 17-én a késő délutáni órákban, Balatonbogláron, a Ramada Hotel udvarán készült. A szivárvány meglehetősen összetett jelenség, ám az eredmény megéri, szemet gyönyörködtető. Ez a kettős szivárvány különösen megragadott, mert nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna ilyet. A teljes szivárvány sem annyira gyakori, de két teljesen körbeérő szivárvány együttese még ritkább lehet.
A TULAJDONNÉV egy különleges bort jelöl, amelynek egyszerűen Plébános a neve, és tarka legendák övezik létrejöttét. Mert ha hallom a nevét, s tudom, hogy nem az én falumban szolgáló Gábor atyáról, a mi plébánosunkról esik szó, akár nyugodtan el is csodálkozhatnék, miféle csodabogara ő a világnak? Holott csupán ügyes reklámszlogen az egész, históriai marketingfogás – a nagybetűs Plébános alatt egy közönséges cuvée-t értünk. De azért egy régi (és talán új) csúcsbort. Olyan kevertbort, amelynek homályos története a XVIII-XIX. század fordulójának ősködéig nyúlik vissza. Ennek a Plébánosnak legalább két, de inkább három nevesíthető szereplője is akad. (Maga a címadó plébános valóságos személy ugyan, de a történetben leginkább az üdítő személytelenség homályába burkolózik.)
A KÉPEN egy hazai “születésű” strucctojás látható. Évek óta dacol az időjárás viszontagságaival, széllel, faggyal, nyári napsütéssel. A kakukkfő és levendula társaságában, mohával és pozsgással karéjozva egész esztendőben jól elvan, készülve arra, hogy Húsvétkor új jelentést nyerjen. Ezzel a képpel kívánok minden Olvasómnak Kellemes Ünnepeket!
A “KULICS” az orosz ortodox keresztények hagyományos húsvéti süteménye, amit a húsvétot megelőző “Szent csütörtökön” sütnek a hívők. A Szovjetunió (CCCP) fennállásának hét évtizede (1922-1991) sem bizonyult elegendőnek a húsvét ünnepének elhalványításához, és ma csupán az oroszok alig 7 százaléka mondja, hogy nem ünneplik meg Krisztus feltámadását. A 93% közül sokan a hagyományos húsvéti éjféli misére is elmennek. A legtöbben tojást festenek (73%), majd népszerűségben a második helyen az említett húsvéti sütemény, a “kulics” szerepel (43%). 24% azt is tervezi, hogy a húsvéti süteményt a templomban is megáldatja.
„És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek Egyiptomból a szolgálatnak házából; mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr; ezért ne egyetek kovászost.” (2 Móz. 13,3 Károli Gáspár fordítása)
SMITH ISLAND egy apró földdarab Maryland állam (USA) partjainál. Maryland állam szenátusa 2008. márciusában szavazta meg 44:1 arányban, hogy a nevezetes tízrétegű Smith Island torta legyen az állam hivatalos desszertje. Az egyetlen ellenszavazatot a republikánus Alex Mooney adta le. Mooney azzal védekezett, hogy az ő szavazókörzete, Frederick, almatermesztő vidék, ezért ő az almás pite pártján áll.
A MEDVEHAGYMA krémleves finom eledel. Nemrég Litauszki Zsoltnál is ezt ettem, aztán vettem szép, friss medvehagyma leveleket és magam is elkészítettem egy Allium ursinum L. krémleves variációt. Jó leves, szép leves, divatja, is van, szezonja is van, egészséges is, vagyis minden egyben van ahhoz, hogy gyakran fogyasszuk, amíg lehet. Elmesélem, hogy én most miképpen készítettem, aztán mindenki készítse úgy, ahogy jónak látja.
A SOUS-VIDE megosztja az embereket és akadnak, akik egyszerűen csak szélhámosságnak tartják, azonban helyén kezelve hasznos módszer ez is, többek között a vadhúsok elkészítésében. Ősszel, szeptember közepétő kezdődik szarvasbőgés. Az időjárás persze még a bőgésre is kihat, mert melegben még alig akad kedvük bőgni, ám hideg időben már igazán megjön a szarvasok hangja. Ezidőtájt a sokszázezernyi kilövésre váró apróvad ugyancsak a télre készül már, nem is sejtve, hogy közülük sokan terített ünnepi asztalok ínycsiklandozó ékességei lesznek.
FERESD (Feregi) színtiszta román falu az igen távoli Ruszka-havasokban, a régi Hunyad megyében – a véletlen jószerencse sodort errefelé egy valódi, őszi kalákára. Pontosabban egy kis, hihetetlenül eldugott falu kaláka-ünnepére. Ahogy elhagytuk Dévát, rögtön kezdődött a visszaszámlálás; vagy százötven évet zuhantunk vissza az időben, merthogy jószerivel csak more patrio volna illdomos arrafelé kóborolni. Nem egészen úgy, mint ahogy Jókainál szerepel ez a klasszikus definíció (vagyis ősi, hazai szokás szerint), de azért mégis. Majdnem ugyanúgy. Merthogy szerinte ez a more patrio-féle utazás, ó modern idők, mégiscsak a legjobb.
