Válság torta az 1930-as évekből

A Nagy válság torta egyik változata a sok közülAHOGY HAZÁNKNAK van ‘”országtortája”, úgy a 30-as évek nagy gazdasági világválságának (1929-1933) is megszületett a tortája, süteménye. Ez a torták egy családja, amelyet a Nagy Válság alatt általánosan elterjedten sütöttek. A válság alatt a tej, tojás, vaj, cukor országonként eltérően ugyan, de hiányozhatott a háztartásokból, mivel egyes országokban igen megemelkedett az áruk. Jellegzetesnek számított a főzött mazsola szirup, amit mazsola, víz és fűszerek összeforralásával állítottak elő. Ezek a receptek a 19. századig és a még korábbi időkig nyúlnak vissza és szűkös időkben újra felfedeződnek.

“Nincs kenyerük? Egyenek kalácsot!”

458px-marie-antoinette_1775_-_musee_antoine_lecuyerEzt a jól ismert mondatot Maria Antonia Josefa Johanna von Österreichnek, jól ismert nevén Maria-Antoinette-nek (1755-1793) tulajdonítják. A mai Concorde téren 1793. január 14-én lenyakazott királynő,  XVI. Lajos felesége, állítólag arra a felvetésre, hogy a szegényeknek nincs kenyerük, azt válaszolta, hogy “akkor egyenek kalácsot”. (Feltehetőleg nem így történt, de a különben sem nagyon kedvelt osztrák királynőt így még jobban sikerült besározni a nép előtt.)

Maria-Antoinete és a Wall Streetről elinduló első Nagy Válság között  Franciaország 18. század végi elszegényedése teremt kapcsolatot, ugyanis az amerikai függetlenségi háborúban (1775-1783) való erőteljes francia részvétel nem kis részben járult hozzá az államkincstár kiürüléséhez. Persze az uralkodópár fényűző életvitele sem tett jót a költségvetési egyensúlynak, ahogy az már ősidők óta lenni szokott.

Krízis időszakok receptjei

Ben HeineA forradalmak, háborúk, járványok, válságok idején, általánosságban a krízis időszakokban a legkisebb kényeztetés is nagy szerepet kap. A torták, sütemények így felértékelődnek egy olyan időszakban, amikor a hozzávalók hozzáférhetősége jelentősen megcsappan. A sütemények, torták a békebeli boldog idők emlékeit képesek feleleveníteni a válságokban. Szerepük ezért különösen kiemelkedővé éppen ilyenkor válik. A szükség és a hiány számos érdekes receptet szült. A háborúk megteremtették a “háborús sütiket”, amelyeket leginkább gyümölcsökből, magvakból készítettek, ha akadt, a búzalisztet pedig a frontra küldték. Az I. világháborút követő válság újra próbára tette a háziasszonyok kreativitását.

  • A bankárok és brókerek a válságot, a háziasszonyok milliói pedig a “válság tortát”, a “válság sütit” teremtették meg, amivel a történelemben nem először, és nem is utoljára, ismét, és egyedül, csak a háziasszonyok érdemelték ki az elismerést.

Ezeknek az időszakoknak a kihívása abból áll, hogy a lehető legkevesebb alkotórészből, a lehető legkisebb költségráfordítással miképpen lehet ehető, sőt ízletes tortát készíteni. A jegyrendszer eleve beszűkítette a hozzávalók számát. A cukor helyett sok országban elterjed a melasz, és a gyümölcsök használata. A már említett főzött mazsola szirup gyakorivá vált, amitől sok sütemény, torta meglehetősen nedves lett a sziruptól. A fahéj, szerecsendió, szegfűszeg, stb. használata is általánossá vált a tésztákban. Receptek tucatjai születtek ezekben az időkben és születnek ma is. A következő recept inkább csak ízelítő a bőségből:

 Recept: “Válság torta” az 1930-as évekből

picture_612228017201Hozzávalók: 1 csésze barna cukor (vagy kristálycukor), 2 csésze mazsola, 2 csésze víz, 3/4 csésze margarin (vagy vaj), 2 teáskanál sütőpor, 1 teáskanál só, 1 teáskanál őrölt fahéj, 1 teáskanál őrölt szerecsendió, 1 teáskanál őrölt szegfűszeg, 3 csésze liszt.

Elkészítése: melegítsük elő a sütőt 175°C-ra. Margarinnal (vajjal, olajjal) kenjünk ki egy tepsit, és lisztezzük be. Egy szószos serpenyőben keverjük össze a cukrot, mazsolát, vizet és a zsiradékot. Melegítsük fel, majd kevergetve 3 percig forraljuk. Vegyük le a tűzről és hagyjuk lehűlni. Egy edényben keverjük össze a lisztet, sütőport, sót, fahéjat, szerecsendiót, szegfűszeget. Ha a mazsolás keverék lehűlt, adjuk a száraz keverékhez és jól dolgozzuk össze. Tepsibe téve 175°C-on, 35-40 percig süssük. Könnyen kiszárad, ezért ügyeljünk a sütési időre és inkább többször ellenőrizzük.

  • TIPPEK:
  • Gyakori, hogy az előbbi receptben szereplő víz helyett és helyén erősre főzött kávé szerepel.
  • Különféle magvak, mint dió, mogyoró is gazdagíthatják a tortánkat.
  • A  mazsola mellett/helyett a datolya is felbukkan.
  • Számos receptben fordul elő a reszelt alma (a fenti mennyiséghez 1 közepes méretű alma elegendő).
  • A sütőpor mellett akadnak receptek, amelyekben a sütőpor és szódabikarbóna 1:1 teáskanál arányú keverékét használják. Különösen a savasabb, almás változatoknál.
  • Akad recept, ahol a margarin, vaj, esetleg zsír helyett olaj szerepel.
  • Csokoládé darabok is belekeverhetők, vagyis minden, ami jobbá teheti, és akad a háznál, miközben a tojás és a tej hiányzik belőle. A csokoládét nem csupán darabokban adagolhatjuk a tésztához, hanem keserű csokoládét le is reszelhetünk. Az előbbi recepthez 1/2-3/4 csésze reszelt csokoládét számíthatunk.
  • A vaníliaízesítés ugyancsak gyakorinak számít.

Jó sütést, jó étvágyat!

Csíki Sándor♣

Lásd még a “Válság gyermekei (2008-2012) című írást itt.

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: Recept, Történelem, Válság
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

Válság torta az 1930-as évekből bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Pável Annamária szerint:

    Jajj, de jól fog ez jönni most! Bárcsak élne még a dédim, most biztos tudna még ilyeneket mondani 🙂

  2. Cselik Annamária szerint:

    Kórházban dolgozom, dietetikusként. Betegélelmezéssel, szaktanácsadással, oktatással töltöm a munkaidőmet… aztán pedig azzal, hogy az egyre nehezebb helyzetben is tudjak olyat ajánlani, ami mindenkinek van otthon. Kb.2 éve, hogy előszedtem én is rég elhunyt rokonaim (megsárgult, kézzel írt konyhai) ötleteit, régi szakácskönyveket, régi befőzési eljárásokat tanulmányozok. Mert ugye sok embernél nincs fagyasztóláda sem (már), sokaknál meg lassan áram se… csak a hitelcsapda. Szabadidőmben otthon a szépen befűvesített kertet felástuk, betrágyáztuk és termelünk benne mindent, ami ehető! Nagyon sokszor eszembe jutnak a túlélő stratégiákat alkalmazó ük és déd meg nagyszüleim, akikhez a múltkor kimentem a temetőbe… és “kérdeztem tőlük”. Éjszaka meg időnként “üzennek” gondolati síkon, amikor be-beugrik egy-egy kép kicsi gyerekkoromból. Amolyan észlelési élményként, hogy mit és miből és hogy is volt?
    Nehéz életük lehetett, most így megélve a mindennapokat. Sajnálom, hogy az én gyermekeimnek is ezt most át kell élniük, mert sokszor hitetlenkednek, amikor mesélek nekik, milyenek voltak a 70-80-90-es évek, amikor még én voltam gyerek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.