NÁTRIUM-GLUTAMÁT – koncentrációja anyatejben

NÁTRIUM-GLUTAMÁT – bár magyar nyelven is olvasható róla tárgyszerű írás, ha nem is sok, mégis valami különös, megmagyarázhatatlan okból, olyan mértékű és hőfokú az elutasítása, hogy az már akár egy szociálpszichológiai kutatás tárgya is lehetne. Az elutasítás, és a tájékozatlanság most is kéz a kézben járnak, ahogy az gyakori, ezért úgy gondoltam, hogy a természettudományok kedvelésében ma már cseppet sem jeleskedő országunk azon lelkes és intelligens olvasóit, aki éppen engem tisztelnek meg figyelmükkel, nem

fogom azzal elriasztani, hogy képleteket illesztek az írásba (most). Mindemellett, némi fogalmi tisztázás egyáltalán nem lesz haszontalan.

A nátrium-glutamát (umami)

  • A  nátrium-glutamát, a mononátrium glutamát, a monosodium-glutamát és ennek rövidítése, az MSG, egy és ugyanazt a molekulát jelenti.
  • A nátrium glutamát a legismertebb, de akad még más, kevésbé közismert, de ugyanúgy az 5. alapíz, a “fenséges íz” (umami) érzetét kiváltó ízfokozó molekula is, mint a disodium 5’-inosine monophosphate (IMP), vagy a disodium 5’-guanosine monophosphate (GMP) is.

  • A nátrium-glutamát íztelen, azonban képes más ízek intenzitását növelni. Ezért szeretjük, kedveljük azokat az élelmiszereket, ételeket, amelyekben nagyobb mennyiségben van. Ilyenek például a különféle ázsiai szószok (szójaszósz, halszósz, osztrigaszósz, stb.), de ilyen az olasz paradicsom szósz is, különösen, ha parmezánnal esszük. Az apró halakból, tengeri lényekből fermentált római kori “ételízesítő”, a garum ugyancsak egy umami bomba lehetett, és nem csupán sózott, hanem az umamival ízt is fokozott.

Az ízek egymásra hatása

Igen nagyszámú íz egymásra hatás létezik. A következőkben ebből sorolok fel be néhányat.

  1. Az MSG, IMP és GMP fokozzák egymás hatását
  2. Az IMP és GMP fokozza az édességérzetet
  3. Az MSG, IMP és GMP általában fokozza sósság érzetet és fordítva
  4. A só fokozza az MSG hatását, így az olyan ételek, amelyeknek természetesen  magas az MSG szintjük (érett paradicsom), sokkal jobban ízlenek, ha egy csipetnyi sót adunk hozzá.
  5. A só és sav(anyú) alacsony és közepes koncentrációban erősítik egymást
  6. A só alacsony koncentrációban fokozza az édességérzetet
  7. A feketebors gyengíti az édes ízt
  8. A vanília fokozza az édességérzetet
  9. A fahéj fokozza az édességérzetet

Az ízleléshez és alapízekhez kapcsolódva a textúrákat, az összehúzó (adstringens) hatást, a hőmérsékletet, nyomást, fájdalmat szintén érzékeljük. Az olyan anyagok, mint a kapszaicin, vagy az alkohol (etanol) a háromosztatú ideg (Nervus trigeminus) ingerlésével váltanak ki égető érzést.

Nátrium-glutamát az anyatejben?

Az első táplálék amivel a méhen kívüli életben találkozunk, az anyatej. Az anyatej a tudomány által a mai napig igazolt 6 alapíz közül normál esetben négyet tartalmaz. Ezek: az édes, a sós, a zsír és umami. (Az anyatej íz kölcsönhatásai az ábrán az édes-sós-umami átlón jelennek meg.)

A csecsemű számára különösen ízletes, édes anyatej nátrium-glutamát koncentrációja magasnak tekinthető. Egy csecsemű az anyatejjel naponta mintegy 150-200mg szabad glutamátot fogyaszt el jóízűen, ahogy ugyanennyit fogyasztott el már akkor is, amikor az emberiségnek még fogalma sem volt arról, hogy nátrium-glutamát egyáltalán létezik.

A főemlősök (ember, csimpánz) teje jóval több szabad L-glutamátot tartalmaz, mint a tehéntej (2mg/100g), a birkatej (1,5mg/100g), vagy akár az egér teje (2,2mg/100g). Mindez nem véletlen, mivel a glutamát az idegrendszer működésében is fontos szerepet tölt be.

Az európai lakosság glutamát felvétele

Az európai országok lakosságának élelmiszerekből történő L-glutamát felvétele meglehetősen állandó és napi 5.000-12.000 mg közé esik, amiből: a kötésben lévő  ~10.000 mg, a szabad glutamin ~1000 mg, a hozzáadott MSG   ~400 mg.

Az összes forrásból származó L-glutamát (GLU) főként az enterocyták (bélsejtek) energiaforrásaként használódik fel, de a lymphocyták (fehérvérsejtek) energiaforrása is, emellett az izomszövet legnagyobb mennyiségben előforduló aminosava. 16.000 mg per testsúly kilogramm felvételig biztonságosnak tekinthető. Egy 80 kilogrammos ember esetén ez ~1.280.000mg, azaz 1,28kg tiszta L-glutamátot jelent. A monosodium-L-glutamát a lakosságra veszélytelen. (European Journal of Clinical Nutrition (2007) 61, 304–313.)

Glutamát mindenütt? Igen.

Az emberi szervezetben ez az aminosav a fehérjék egyik építőköveként mindenütt jelen van, de a vizsgálódásunk szempontjából fontos szabad formában is teljesen természetes módon és jelentősnek számító mértékben van jelen. Az emberi szervezet szabad L-glutamát tartalma ~10.000 mg, amelyet a szervezet nagy vonalakban a következő megoszlásban tartalmaz:

  • izomszövet 6.000 mg
  • agy 2.300 mg
  • máj 700 mg
  • vesék 700 mg
  • vér 40 mg

A többi élőlény, amit táplálékként elfogyasztunk, ugyanígy tartalmazza a glutamátot, amely az érlelési, főzés eljárások során még nagyobb mennyiségben tartalmazhat szabad glutamátot (amitől jobban is ízlik). A tengeri algák, mint a konbu (írják kombunak is), szintén nagy mennyiségben tartalmazzák. A japánok éppen emiatt kedvelik ezeket a tengeri növényeket, amit szárított formában országszerte árusítanak.

Szárított konbu (Nishiki piac Kanbutsuya)

A konbu többek között a dashi nevű japán leves alapanyaga, amit szószokhoz, és más ételekhez is alapul használnak és változatosan készítenek. Tesznek-e a japánok nátrium-glutamátot a dashiba? Nem, mert a konbu bőséggel tartalmazza és éppen ez határozza meg a leves kedvelt ízét. A következő képen egy konbu dashi leves látható tojással és tavaszi hagymával.

Japán leves

A tejtermékek, a fermentált élelmiszerek, a sör, bor, a lassan főzött ételek, mint a pörkölt, számos növény az átlagot meghaladó mennyiségben tartalmazza – anélkül, hogy hozzáadnánk bármennyit is. Az anyatejről már esett szó, ám nézzünk meg néhány jól ismert egyéb élelmiszert is, hogy azokban mennyi az átlagos szabad L-glutamát koncentráció.

Photo: Csíki Sándor

  • A szabad L-glutamát koncentráció (per 100g):
  • tojás 23 mg
  • marhahús 33 mg
  • baromfi 44 mg
  • csemege kukorica 130 mg
  • halak 140 mg
  • paradicsom 140 mg
  • brokkoli 176 mg
  • dió 660 mg
  • parmezán sajt 1.200 mg
  • Roquefort sajt 1280 mg

Mit is kell tennünk azon a borkóstolón, ahol bizony nem a legjobb borainkat mutatjuk meg: sajtot kell adni a vendégnek. A sajtban lévő umami feljavítja a gyengébb bort is. Többnyire mit kapunk (ösztönösen) a borkóstolókon? Sajtot. ha igazán kíváncsi vagy a borra, akkor egyél inkább kenyeret a borhoz, de semmiképpen sem sajtot!

Az érett paradicsom nátrium-glutamátban gazdagabb, mint az éretlen

A paradicsom szabad L-glutamát koncentrációja az éréssel növekszik, ahogy a sajtoké is. Ez azonban igazából még kis mennyiség ahhoz képest, amelyet a tejpor, a glutein (sikér), és sok más tartalmaz természetes előfordulásban, anélkül, hogy nátrium-glutamát (MSG) egyáltalán hozzáadásra került volna.

Konbu: az “ősforrás”

kombu-fullEz az írás leginkább egy bevezető. Az umamiról előbb-utóbb lesz egy olyan post is, amiben a klasszikus tematika szerint haladva írok, és bemutatom, hogy előbb volt a “fenséges íz” az umami kedvelése, és csak azután következett a képen is látható algafajból (konbu) való kinyerése, nátrium-glutamátként történő azonosítása, majd ipari termelése. Hogy mennyit is állítanak ma már elő ebből az anyagból? 1.500.000.000.000 g mennyiséget, de természetesen már nem a japánok által kedvelt, konbu nevű tengeri algából, hanem fermentációs eljárással, ahogy az antibiotikumokat is és egy seregnyi más dolgot, ami részévé vált az életünknek. Heston Blumenthal is nagyon jól tudja, hogy a japánok miért és mire használják a konbut, és az umamiról is világos fogalmai vannak. A saját hallevesébe is tesz plusz umamit azzal, hogy konbut is belefőz.

Mi volt előbb, a glutamát, vagy az ember?

A válasz erre a kérdésre is, akárcsak a legelső kérdésre, könnyű és egyszerű, mégis gyakran elfeledkezünk róla. Bizony a glutamátot illeti az elsőség. Közel négymilliárd évvel korábban jelent meg a Földön, mint az ember és vele a civilizáció, pláne a sör, amiben – a többi fermentált élelmiszerhez hasonlóan – ugyancsak akad szabad L-glutamát bőven. Többek között ezért is szeretjük, ahogy az érlelt hús is ettől jobb, vagy az érett paradicsom, a sajtok, a hosszú ideig főzött pörkölt is, és sort még hosszan folytathatnánk, akár egész álló nap.

  • Ízfokozók – nátrium-glutamát (MSG), IMP, GMP, CRS címmel is olvashatsz a témáról, és a “kínai étterem szindrómáról” (CRS) is, amiről ugyancsak sok csacsiság terjedt el. (Ha pedig már ezeknél a szavaknál jársz, Tisztelt Olvasó, akkor az azt is jelenti, hogy kíváncsi voltál arra, amit írok, s az olvasás helyett nem hozzászólások írásával töltötted az időt, hogy kifejtsd mindazt, amit azok, akik az olvasásban idáig eljutottak, már nem fejtenek ki.)

Csíki Sándor♣

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: bor, Bor és étel párosítás, Egészség a konyhában, Japán konyha, kína konyha, Molekuláris gasztronómia
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.

NÁTRIUM-GLUTAMÁT – koncentrációja anyatejben bejegyzéshez 22 hozzászólás

  1. MGL szerint:

    Gratulálok a cikkhez nagyon átfogó, mindenkinek el kéne olvasnia és remélem sokan el is fogják.
    Már én is gondoltam, hogy meg kéne írni, de lusta voltam összerakni az anyagot.

    MGL

  2. Der Alte szerint:

    Vitam et sanguinem, sed ERŐS (acer) non! Kiáltom a pentaton ízek romjaiból. A szabad L-glutamat koncentrációról már volt valami fogalmam, de hol lehetne megnézni, hogy például a lisztben, vagy a savanyú káposztában mennyi van?

  3. Csíki Sándor szerint:

    Kedves Öreg!
    Ez nem “sed non”, csupán “non”, és nem érinti a pentaton ízeket, legalábbis erről az oldalról nem, bizonyosan nem. A Food&Wine egyébként sem a hitviták, és egymásnak feszülések számára lett kitalálva és nem erre van fenntartva. (Inkább legyen kevesebb látogató, de őket a tartalom érdekelje, ne a marakodás.)

    A pentaton-ízeknek és a köréjük kanyarított “történetnek” ma már több köze van a mataforákhoz, mint a tényekhez. Megfelelő helyen és a megfelelő módon kezelve részei maradhatnak (és attól tartok, hogy maradnak is) egyesek világképének.

    Bizonyára akad valahol adat a savanyú káposztára, azonban nem hiszem, hogy sokat kellene foglalkozni vele. Az írás az általad is ismert hozzászólásokra adott békés válasz. Aki hallani akarja, hallani fogja.

  4. Der Alte szerint:

    Az első két mondatot tréfának szántam, (jelezve a metafora és a tudomány elismerését) köszönetképpen a cikkért.

  5. Csíki Sándor szerint:

    Hálás vagyok minden hozzászólásodért. 🙂
    (Látom a hitvita dolog egy kicsit félreérthető, de bizonyára tudod, hogy még véletlenül sem a hozzászólásodra adott válasz, inkább csak elkanyarodás, amit olyannak írok, aki otthonosan mozog a történésekben és tudja, hogy mire gondolhatok.)

  6. Visszajelzés: Roquefort mayonnaise (recept) | Food & Wine

  7. Visszajelzés: Dijoni mustár ízű jégkrém (recept) | Food & Wine

  8. Piritós szerint:

    A káros hatás tagadása, egyértelmüen butaság!

    “megmagyarázhatatlan okból olyan mértékű és hőfokú az elutasítása, hogy az már akár egy szociálpszichológiai kutatás tárgya is lehetne”

    Talán azok mellénye is szociálpszichológiai kutatás tárgya is lehetne, aki minden tájékozódás nélkül, a fenti cikket publikálják.

    Sokan vannak akik szervezete bírja, és még többen akikre negatív hatással van, de nincs tudomásuk róla, hogy mitől nincsenek rendben.

    …és vannak olyanok is sokan, akik betegek lesznek tőle. A súlyosság, a probléma megmutatkozása egyénenként különböző lehet.

    Évekig tartott, mire rájöttem mi bajom van. Rengeteg orvost kerestem fel, mindegyik tapasztalta a hatás kiváltotta problémát, de nem tudták megmondani különböző vizsgálatok alapján sem az okot. Sok gyógyszert próbáltak ki rajtam, mígnem rájöttem: a bűnös az NA-glutamát.
    Aztán azt mondták ahha… ennyivel elintézve a tudomány, a kutatás. Hmmm.

    Azóta teljes életet élek, gyógyszerek nélkül, mindent tudok enni, csak megbízható helyen kell az ételnek készülni, azaz Na-glutamát mentesen.

  9. Cski Sándor szerint:

    Kedves Pirítós!

    Ezeket az ételeket sem eszi? (A fenti írásból.)

    A szabad L-glutamát koncentráció (per 100g):
    tojás 23 mg
    marhahús 33 mg
    baromfi 44 mg
    csemege kukorica 130 mg
    halak 140 mg
    paradicsom 140 mg
    brokkoli 176 mg
    dió 660 mg
    parmezán sajt 1.200 mg
    Roquefort sajt 1280 mg

    És ez csupán néhány példa a sok közül, a töltött káposztától a babfőzelékig és így tovább.

  10. Piritós szerint:

    Kedves Csíki Sándor!
    Ezeket -a két utolsó sajt kivételével- mind eszem, a felsorolt élelmiszerek hozzáadott Na-glutamátot nem tartalmaznak. A töltött káposztától a babfőzelékig is mindent fogyasztok, és nincs egyiktől sem bajom, mert én főzöm.
    Mindegyiket normálisan fűszerezem, és nem teszek bele olyan összetevőket, amit Na-glutamáttal pácoltak, ízesítettek, vagy fűszerkeveréket, amely tartalmaz NA-glutamátot. Az üzletekben kapható sima fűszerek jók, csak a keverékek tartalmazzák a többletet.
    Nem fogyasztok semmilyen készételt, felvágottakat, ide tartoznak azok a füstölt húsneműk is amiket pácolhattak NG tartalmú szerrel.
    A listám igen hosszú, amibe még belga csoki is tartozik. Szerencsére hosszú lista van az ehető élelmiszerből is.

    Ha érdekli a téma, és szeret kutatni, olyanokat is hallgasson meg, akik allergiások rá.
    Higgye el, hogy hosszú, nagyon keserves tapasztalat áll a kijelentéseim mögött.
    Olyan rosszul voltam amikor nem tudtam az okát, hogy nagyon sokszor feltettem a kérdést, lehet-e, és kell-e így élni.
    Azóta semmi gondom, csak ha megkérdőjelezem magam -hátha már nem igaz a feltevésem-, és belekóstolok tiltott ételbe.

  11. Csíki Sándor szerint:

    Kedves Pirítós!
    Érdekel az esete.

  12. Piritós szerint:

    Szívesen válaszolok a kérdéseire.
    címem. …@index.hu

  13. Cs.Ildikó szerint:

    Sziasztok! A cikk jó kreálmány…jól elfedi a lényeget. Emerek, továbbra is egyétek a vacak ételeket, amelyek íze a glutamát jelenlétében finomnak tűnik, ugyan lehet, hogy éppen konkrétan szart eszünk, de finom, mert a glutamát az agyunknak azt sugallja. Bravó! Szerintem azzal mindenki egyetért, hogy egy összetevő, mellyel az életünk folymán természetes forrásában is többször találkozunk (és természetesen felszívódik, mert nem “vegyi”), nem mindegy, hogy milyen mennyiségben, milyen vegyi átalakítást követően jut a szervezetünkbe. Az anyatejben nyilván azért van, mert szükség van rá. De annak már ugye nem örülünk, hogy a bébiételben is sokszoros koncentrációban van jelen.
    Erről már láttam egy komplett filmet valamelyik ismeretterjesztő csatornán, mely arról szólt, hogy a jövőben akár a brokkolit, spenótot és az utált ételeket is könnyedén megetethetjük a gyermekeinkkel, mert az ízfokozókkal azt sugallhatjuk agyuknak, hogy éppen csokoládét esznek. Mindenkinek a saját felelőssége, hogy mit tesz otthon az asztalra, hogy mit etet a gyermekeivel. Amit eszel, azzá leszel! Beteg, halott, mű ételtől elvárhatjuk, hogy egészséges nemzedékek nőjjenek fel egészséges gondolkodással? Ez csak egy költői kérdés volt.

  14. Atti szerint:

    Cs.Ildikó: elolvasta a cikket végig és figyelmesen…?? szerintem nem!!

  15. Eszter szerint:

    Ez egy objektív írás, amihez azért némi természettudományos háttér és gondolkodásmód nem haszontalan. Mit nem lehet ezen nem érteni?!

  16. Tóth András szerint:

    Sándor jól írta: “Az elutasítás, és a tájékozatlanság most is kéz a kézben járnak.”
    Ez egy ismeretterjesztő írás, szerintem. Tanulni kellene belőle!

  17. Sance szerint:

    kemény nap volt, ennyi mérget megenni(sok sajt és dió) …
    sebaj, holnap kocsonyával lazítom majd a glutamátláncokat!

  18. Lajos Béla szerint:

    Ki lehetne egészíteni a cikket a Pirítóssal folytatott levelezés tapasztalataival? Allergiás tünetek felsorolása? Megoldás? Mire érdemes figyelni?

  19. Galamb Gábor szerint:

    Kedves Sanyi!

    Március óta van további infód, megosztott tapasztalatod a témában?

    Köszi,
    Gábor

  20. aartoo szerint:

    Nem vagyok kémikus, de az én olvasgatásaim eredménye az, hogy az ördög a (kémiai) részletekben bújik meg.
    Amint ez a cikk is részletesen elemzi, az emberi test és sok növény is tartalmaz természetes úton előállított glutamin savat. Sőt az emberi szervezet saját maga képes előállítani azt a mennyiséget, amire szüksége van. Természetes környezetében azonban a glutamin sav növényekben, állati és emberi szervezetekben egyaránt mindig fehérjékhez kötődik.
    Az ipari előállítás során azonban a fehérjétől elválasztják és egy sót állítanak elő, ez a nátrium-glutamát. Először is beszélni kellene arról, hogy a kettő között óriási a különbség, másodszor arról, hogy a gyártási folyamat során egy csomó más káros (rákkeltő) anyag is keletkezik (mono és dikloropropanolok), amit a nátrium-glutamáttal együtt elfogyasztunk; harmadszor pedig azokról az élettani hatásokról, amelyek a glutamin sav túl nagy mennyiségű jelenlétéből adódnak a szervezetben.

    http://www.truthinlabeling.org/manufac.html

  21. Csíki Sándor szerint:

    Mint a fenti írásban is szóba kerül: “A szabad L-glutamát koncentráció (per 100g)”, vagyis, nem “mindig fehérjékhez kötődik”, ahogy írja.

    A “só” és a természetben előforduló glutamát között nincs “óriási a különbség”, sőt, különbség sincs. (A többire később.)

  22. Alex szerint:

    Kíváncsi lennék, mit szól a szerző az alábbi íráshoz? Különös tekintettel a cikk végén felsorolt terjedelmes tudományos irodalomjegyzékre:

    http://www.tenyek-tevhitek.hu/e621-natrium-glutamat-a-remhirek-igazak.htm

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.