A SOMLÓ VÁRAT még a 20. század elején rekonstruálni lehetett: csúcsíves építészeti jellegéből 14. századi keletkezésre következtethetünk – valamelyik hatalmas dunántúli család építette.

A 15. SZÁZADBAN az egri püspök és esztergomi bíboros Bakócz Tamásé volt, tőle az Erdődyek örökölték – a múlt század elején-közepén még Erdődy Sándor volt a tulajdonos. Ugyan a vár hadi jelentősége a 18. századra már elenyészett, ekkor lakatlanul maradt és csakhamar omladékká vált, mégis szerény hadi múltja ellenére közszájon forgó legendák születtek róla – így a hegy költője, Kisfaludy Sándor az egyik legnépszerűbb regéjében, A somlai vérszüretben örökítette meg a vár mozgalmas emlékét. 

A’hol baglyok huhognaK,  

’S a Hold’ halvány világában  

Tünemények villognak  

– hívja ez a régi, elfelejtett  költő az éjféli sötétséget a rég leomlott lőportornyokkal, beroskadt lépcsőkkel, megtört boltívekkel és kápolnafedéllel. Egy hajdanvolt lovagi pompa lerobbant, mohos-puszpángos díszleteivel. Viszont azóta is derűs szőlőhegyével. Kisfaludy-Himfy, az álmodozások, a tökéletes harmóniák utáni vágyakozás kissé fáradt hangú poétája különben is sokat tett a hegy kultuszáért: a vásárhelyi oldalon szép tizenöt holdas szőlleje, négy szobából álló kis kastélya volt, és legkedvesebb jószágának tartotta a somlait. „Itt írám pompás kilátású ablakomból utolsó elmeműveimet” – búcsúzik birtokától, ahonnét egy eszményi szőlőhegy tarka életét tanulmányozhatta. A helytől és a szellemtől, magától az élettől.

Somló

Somló: Kisfaludy (Badacsony és Sümeg melletti) tanyája, Hamvas ezredvégi újrafelfedezése, sőt legújabban Márai Somlóról felfedezett sorai – táj, poézis, magasrendű filozófia. De a Somlót mégsem Kisfaludyval vagy Hamvassal lehet leginkább karakterizálni, és nem is Vörösmartyval vagy Máraival, aki a Szindbád hazamegy című regényében „örök dolgok”-ként emlegette a somlait, amelynek „illatában, olajos sűrűségű ízében él valami a régi olasz venyigék hagyományaiból” – hanem a titáni Berzsenyivel. Ugyanis Berzsenyi tája ez az idilli vidék: itt, alegnyugatibb tanúhegyek közt, a Ság-Kissomlyó-Somló háromszögében született és vált költővé, hogy aztán majd egész életében ide vágyjon vissza. Költészete is az itteni vulkáni erők intenzív működését idézi: lávaömlésszerű, eget-földet-mitolológiákat átölelő képeinek zuhogása és ereje ebben a tájban születik. S bár szinte hideg, zeuszi magányban élt, művészi világának teremtő mélységei, filozofikus távlatai a legmagasabb rendű tudásról beszélnek – ahogy teszik ezt a legjobb, legszebb somlai borok is, mondjuk Györgykovács Imre rizlingjei és hárslevelűi.

Kissomló (Kis-Somlyó)

 A régiek még Hegyes-Kis-Somlyónak írták azt a Somlóhoz nyugatra fekvő kis szőlőhegy névadóját, amely az ország legkisebb borvidékének legkisebb szőlőhegye, mint a népmesék három fivére közül a legfiatalabbik. Ő is ötmillió éves bazalthegy (230 m magas) és érdekessége, hogy teteje valójában egy nagyobb lapos plató; lassú vulkáni működése során nem alakult ki bazaltorgonája – ám méreteinél fogva sem vált olyan közismertté, mint nagyobb testvérei. A környék, Kemenesalja protestáns kisnemessége és parasztjai művelték évszázadokon át (Kis-Somlyó, Borgáta, Egyházashetye, Duka), de nem alakult ki rajta jelentősebb egyházi vagy uradalmi birtok. A hegy aztán az időben lassan szétaprózódott, mint a Somlai borvidék többi hegye, bár Nagy-Somlón ma már komolyabb birtokkoncentrációkkal is találkozhatunk. A terrior adottságai semmivel nem rosszabbak a Somlónál – Kissomló is hozza a somlai mineralitását, karaktertét és ízharmóniáit, azonban viszonylag kevés reperezentatív tétellel rendelkezik, bár az utóbbi években itt is akadtak komolyabb telepítések. 

A hegy legendáját a Királykő sziklája adja, amely egy kisméretű szikla, ahová a tradíció szerint a muhi csatamezőről menekülő IV. Béla király rúgatott fel a környék zászlósuraival és ekkor határozták el, hogy Dalmácia felé veszik a tatárok elöl való menekülés irányát. És hát itt, a hegy lábánál születet Berzsenyi Dániel a legnagyobb magyar görög költő, aki a hegyen gyakorta lovagolt át Hetyéről a szomszédos Dukába – keresztül az erdős, ligetes pannon tájban.

Ság

A Ság hegy a nyugat tanúhegyek középső eleme, a Kissomlótól északra – ma is szilárdan áll ez a valaha csodás formájú, leginkább a Badacsonyhoz vagy a Somlóhoz hasonlítható bazalthegy, pedig hegyeink közül a leginkább őt sújtotta tájrombolás. Tetejét a 20. század elejétől az ötvenes évekig módszeresen lebányászták. Így mára még romjaiban, haló poraiban, szőlőivel, nyárvégi illataival, pottyanó körtéivel és almáival, dzsungelbe-vadonba forduló kertjeivel is csonkulva áll a Mesteri, Kemeneskápolna, Ság és Celldömölk mellett a síkságon (290 m.).

Ami fájó tájseb a természetvédelemnek, az hasznos terep a geológiának; az ötmillió éves vulkán működését a tudomány a kráterben demonstrálni tudja.Tanulmányozhatjuk a kis magyar vulkanológiát, a születés fázisait, a lávaömlést és történetét, a tufagyűrűkre rátelepedő lávakőzetet, a kettétört bazaltsalak fröccskúpjait, a tufagyűrűk váltakozó rétegeit. S persze a Ság hegy páratlan talajszerkezetét is, amely váltakozó mértékben, néha egészen vékonyan fedi be a hegyet, s amely a somlói terroir utánozhatatlan mineralitását adja.

Valaha a sági bor Vas megye legféltettebb kincsei közé tartozott, de nemcsak a vármegye címerpajzsára rajzolták fel, mint a vármegye egyik legismertebb termékét, Bismarck kancellár is rendelte, az angol királyi ház és Vilmos császár fogyasztotta, patikákban árulták, mert feltűnően magas savtartrama (8-9 g/l) miatt természetes módon csökkentette a vesekő képződés veszélyét. És persze ez a markáns savgerinc hosszú ideig képes is egyben tartani autentikus, sde harmonikus borát – a régi öreg vincellérek szerint a somlai-kissomlai-sági borok, amelyek a régi időkben ugyanazokból a fajtákból készültek mindhárom hegyen, csak 5-6 éves korukban érik el csúcsformájukat.

A bölcsesség derűje

Ezek a borok viszont a legfontosabbat tudják: azt, hogy az emberi élet legnagyobb adománya a bölcsesség derűje. A somlai bor, írja Hamvas is, talán mint komoly hegyi bor, egyenest az aggastyánok bora – akik bizonyára a

„legközelebb állnak ahhoz a teremtő mámorhoz és kiérlelt derűhöz, amely ezt a világot megalkotta”.

A somlai pedig tüzes, testes, harmonikus savú és eperillatú, zöldesbe hajló csillogású bor – amelyet főként az ősi somlói-sági-kissomlai szőlőfajták, elsősorban a szigeti (furmint), szagos sárfehér és juhfark, de a budai zöld, a kéknyelű (nem csak a Badacsonyban!) és természetesen az olaszrizling adnak. Bár kiváló bort szűrnek traminiból és a hárslevelűből is.

A somlói borvidék az ország legkisebb borvidéke (800 ha) – a  Sággal és Kissomlóval együtt. 

Ambrus Lajos író, a blog vendégszerzője