EZ A PSZEUDO-INFORMÁCIÓ, szerte a világon angol nyelvű blogok és más írások százaiban ismétlődik és abszolút hitelesnek tűnik, hiszen Kisázsia is, Efezosz is létezik, Szűz Mária háza is arra található, és a Nagy Istennő elnevezés is életszerű. Aztán miért is ne lóghatna rajta egy hal, ha úgy szereti? Semmi sem ébreszt gyanút, látszólag minden a helyén van, minden rendben, ráadásul sokan idézik: tehát igaz. Tényleg igaz?
Lát itt valaki halat?
Az egyik karácsonyi cikkben már én is épp leírni készültem a tetszetős “információt”, hogy bizony ott van az a hal az efezoszi hölgy szeméremdombja felett, amikor a kíváncsiság és az óvatosság az utolsó pillanatban mégis megállított. Biztos, hogy így van?
Az előbbi kép nem volt teljes alakos, és leginkább a mellekre koncentrált, ezért egy másikat is választottam, amelyen már igazán minden szükséges részletet láthatsz, ha rákattintasz.
Vessünk hát közösen egy pillantást a képre, Efezoszi Artemisz, római kori nevén Diana, szobrára, akiről a bevezető idézet szól.
Nos, lát itt valaki halat? Elárulom, nem érdemes keresni, mert nincs hal. Sem a szeméremdomb felett, sem a szeméremdomb alatt, sehol egy árva hal.
Mi az igazság?
Az, aki a téves információt hordozó idézett mondatot először leírta, valamit félfüllel mégis hallhatott, mert, ha keresgélünk, mégis találunk egy ősi Artemisz ábrázolást, egy vázaképet, tehát nem is szobrot, amelyen Artemiszt, az állatok úrnőjét (potnia theron) hallal a lába között ábrázolják. A szvasztikákkal is díszített váza egyébként boiotiai eredetű. Boiotia viszont Görögországban van és nem Kisázsiában, mint Efezosz. Az idézett kezdőmondat tehát nem igaz. Sem Efezosz, sem Szűz Mária, sem a pogány Nagy Istennő, sem az amulet nem stimmel. A helyes mondat így szólhatna:
“Egy Kr.e. 7. századból származó boiotiai vázán Artemiszt hallal a lába között ábrázolták.”Meglepődtem? Nem igazán, mert gyakran találkozom hasonlóval. Persze nem áltatom magam azzal, hogy most aztán, ezzel az írással, bármi is megváltozna, és a mutáns információkat – akár csak kicsit is – sikerül visszaszorítani, de ahogy Hollywoodban (CA, USA) mondani szokás: legalább megpróbáltam.
(Az már csak csendesen jegyzem meg, hogy az említett vázakép, vagy a váza is lehet hamisítvány, vagy átverés, de azért ennyire messzire mégsem kellene elmennünk.)
A “pillangó-hatás”
A hal megléte, vagy hiánya persze apróság és a világ dolgain rövid távon az ilyen apróságnak tűnő dolgok semmit nem változtatnak, ahogy az sem, hogy a Szent István Egyetem professzora egy decemberben sugárzott televíziós előadásában a káosz-elmélet klasszikus pillangó hasonlatát a jegyzetelő közönség és a TV-nézők tömegei előtt “egy filozófus” mondásának tulajdonította, ráadásul kínjában még egy saját ázsiai verzióval is előállt.
Kétségtelen, hogy nem minden egyetemi professzornak kell tudni, hogy egy amerikai horror, sci-fi és fantasy író, bizonyos Ray Douglas Bradbury dobta fel a hasonlatot (1952), de egy ilyen széltében-hosszában idézett metaforáról, mint a “pillangó-hatás”, egyetemi berkekben annyit már illik tudni, hogy egy amerikai matematikus, meteorológus, bizonyos Edward Lorenz nevéhez fűződik. Ő volt az, aki a szemléletes “butterfly effect” (pillangó-hatás) példát elterjesztette.
Lorenz eredményeinek 1963-as közlése kapcsán elmondja, hogy: “Egy meteorológus megjegyezte, hogy amennyiben az elmélete helyetálló volt, úgy a sirály szárnyának egy csapása képes volt az időjárás menetét örökre megváltoztatni.” Lorenz a sirály szárnycsapásáról a későbbiekben a sokkal költőibb “pillangó” hasonlatra váltotta át.
A wikipedia angol nyelvű változata szerint a pillangó hasonlat továbbfejlesztését Philip Merilees agyalta ki 1972-ben, miszerint “A pillangó szárnyának egy csapása Brazíliában, tornádót indít(hat) el Texasban.”
Edward Lorenz valóban tartott előadást 1972. december 29-én az American Association for the Advancement of Science 139. gyűlésén, Washingtonban ”The Butterfly Effect” címmel és ebben valóban szerepel a Merilees nevéhez kötött mondat, tehát ezt elfogadhatjuk. (Az 1972-es előadás a Lorenz kezében tartott könyvben jelent meg.) Csak adalék, hogy James Gleick magyar nyelven is megjelent “Káosz, Egy tudomány születése” című könyvében az 1972-es dátum helyett 1979. szerepel a lábjegyzetben, ami nyilvánvaló tévedés, vagy nyomdahiba, de a többit a könyv legalább jól idézi.
Szőrszálhasogatás?
Persze, hiszen kinek van arra ideje, energiája, hogy mindent ellenőrizzen?Senkinek. Ami miatt mindezt mégis elmeséltem, az nem más, mint, hogy szemléltessem, hogy bizony az internet is csak mértékkel tekinthető a tudás kiapadhatatlan és hiteles forrásának, amit az adott területen járatlan magyar fordítók pontatlanságai csak tovább rontanak. (OFF)
