Néhány finomítást szeretnék tenni a Kürti-Rumford cikkéhez.

Rumford 1804-ben, Monacoban készítette az általa “Omlette en surprise”-nak nevezett dessertet. A Franciaországba látogató kínai küldöttség szakácsa nevezte el “Omlette á la Norvégienne”-nek, 1866-ban. 1867-ben lett “Alaska-Florida”, amikor a New-York-i Delmonico’s Restaurant, Alaska megvásárlásának örömére ünnepséget rendezett és azon felszolgálták. 1886-ban már “Alaska Bake”, 1896-ban lett véglegesen “Baked Alaska”.

A Rumford-féle báránysültről:
Nem legenda.
Rumford 1800-ban közölt egy 300 oldalas dolgozatot a következő cimmel:

“On the Construction of the Kitchen Fireplaces and Kitchen Utensils, Together with Remarks and Observation Relating to the Various Processes of Cookery and Proposals for Improving that Most Useful Art”

Ebben a cikkben írta le azt, ami Kürti Miklós történelmi jelentőségű előadásában a kiindulópont volt. Rumford ebben írja le az általa konstruált takaréktűzhelyt is, amely később nagyon gyorsan elterjedt. Magyarországon sparhelt (Sparherd) néven. Ezt megelőzően ugyanis a szabad tűzön való főzés volt az uralkodó. Rumford rájött hogy ez nagy energiapazarlás. Nem is beszélve a füstelvezetés problémáiról. Több, különböző feladatra alkalmas része volt már a tűzhelyének. A történet szempontjából a burgonya szárítására elképzelt, viszonylag alacsony hőmérsékletű rekeszt kívánta a báránycombbal kipróbálni. „Remarks and Observations” része a leírt jelenség. A tűzhely nem kihűlő félben volt, mert a helyiség fűtéséül is szolgált és így folyamatosan tartotta az alacsony hőmérsékletet. Münchenben történt különben az eset, a Technika Házában. (Collected Works Of Count Rumford, 5 Volumes, Harvard University Press, 1968).
Kürti csak egyszerűen követte Rumford leírását. Kürti Miklós előadása alatt a báránycombot szétosztották. Nagy sikere volt. A csontot is elkérte egy kutyatulajdonos hallgató.

Üdvözlettel,
Kőszegi László