- A KÍNAI “JIA CHANG CAI” jelentése „házias konyha”. Kínai ételek megjelenése egy magyar borvidék boraihoz párosítva meglehetősen szokatlannak és sokak számára talán szentségtörőnek is számít. Márpedig ez történt. A képen balról jobbra: André Shan, a szerző és Tommy Shan.
‘Szecsuán és Tokaj’ tovább…
Kategória:
Történelem és
ünnep
MESSZEHATÓHANGÚ Διώνυσος, azaz Dionüszosz, római nevén Bacchus, jeles antik isten a szőlőhegyek környékén, és azon túl is szerte Európában, Ázsiában, Afrikában, mindenfele, amerre járt, és arra is, amerre nem. Szent növényei a szőlő és a borostyán, amiből felénk is akad bőven, míg szent állatai a párduc és a tigris, amiből már jóval kevesebb jut. Igazi szerelme és két gyermeke anyja Aphrodité, ám ő mégis a krétai Minósz király lányát, Ariadnét veszi feleségül.
‘A 359. nap: december 25.’ tovább…
- 2008. JÚNIUSÁBAN EGY KEDVES BARÁTOM nevetve gratulált az ”Élelmezésvezetők Lapja” című újságban megjelent ”színvonalas és élvezetes” írásomhoz. Hmmm, a színvonalas és élvezetes rendben lehet és igazán rám vall, de én ennek a lapnak soha nem írtam cikket. Aztán, amikor olvasni kezdtem, rájöttem, hogy a barátom mégsem tréfálkozik, mert a Lapból visszontláttam egy 2007-ben publikált hosszabb cikkem címét és mondatait.
- Az már végképp bosszantott, hogy éppen egy egyetemi oktató (PhD) ennyire etikátlan, ezért felhívtam a főszerkesztőt és “gratuláltam” neki a remek cikkhez. Beszélgetésünk eredményeként másnap felhívott a hölgy, aki a mai sajtóban elterjedt ”szokások” mellett azzal magyarázkodott, hogy az én írásom volt a legjobb. Bár a dicséret valamennyire jólesett, mégsem ért célba, mert nem tudtam neki maradéktalanul örülni. Ellopott cikkem pedig időközben önálló életet kezdett élni és a plagizáló szerző neve alatt már a wikipédia hivatkozásaiba is bekerült. (Itt remélhetőleg sikerül az eredeti forrás megjelölésével helyreállítani az igazságot.) E bevezető után következzen hát az eredeti “Nemzeti ételeink: Gulyáshús, pörkölt, paprikás – gulyásleves” című írás.©
‘NEMZETI ÉTELEINK’ tovább…
HESTON BLUMENTHALRÓL, Kürti Miklósról és a molekuláris gasztronómiáról 2008. végén blognyitó cikket írni első ránézésre meglehetősen fantáziátlan ötletnek tűnhet, hiszen ezt a csontot már hazánkban is meglehetősen sokan rágcsálták és látszólag csontfehérre is rágták. Látszólag, mondhatjuk, mert a számtalan szebbnél-szebb téma közötti csapongásban ez a terület Magyarországon továbbra is feldolgozalan maradt, miközben az érdeklődés hulláma nagyrészt már át is száguldott felette.
‘1# Kürti, Blumenthal és egyéb dolgok…’ tovább…
A blog tartalma itt nem ér véget! A régebbi bejegyzések megtekintéséhez kérem kattintson az alábbi gombra.
